FAZEKAS ZOLTÁN, GYŐRI FERENC 2022.05.29 08:50 Frissítve: 2022.05.29 17:33

Férfi kosár: újra NB I-es a rekordbajnok Honvéd – 2001 után

Az összes nehézséget átvészelte a múlt héten lezárult évadban a patinás fővárosi klub, amely 3:0-s összesítéssel nyerte meg a férfi kosárlabda-másodosztály Piros-csoportjának döntőjét.

Nem számolt ilyen sima döntővel Simon Kristóf (középen), aki a bosnyák Stefan Mijoviccsal (balra) és Völgyi Marcell-lel (jobbra) ünnepli, hogy a fővárosiak 3–0-ra legyőzték a Jászberényt az osztályozón, így ősztől ismét az élvonalban játszhatnak (Fotó: Török Attila)

 

Több szempontból is nagy a jelentősége annak, ami május 17-én történt. Egyrészt – ami talán a fontosabb – a magyar rekordbajnok 21 év után ismét a honi férfiélvonalban szerepelhet, másrészt ismét lesz fővárosi klub az NB I-ben, ami az utóbbi két évtizedben egyáltalán nem volt magától értetődő: a legutóbbi három idény például budapestiek nélkül futott le. Óriási hagyományokra tekint vissza a Budapesti Honvéd kosárlabda-szakosztálya, amely nagy vargabetűket írt le, mire újra a legmagasabb osztályba került.

 
Kell egy csapat! – Fazekas Zoltán jegyzete

Öt évtizeden át nem lehetett elképzelni az NB I A-csoportját a Honvéd nélkül, a Dózsa György úti főhadiszállást birtokló – az utóbbi időben azonban a Ludovika Arénában játszó – gárda 1952 és 1997 között 33 bajnoki címet, valamint 17 Magyar (Népköztársasági) Kupa-győzelmet gyűjtött. Ebben az időszakban a leggyengébb helyezése az 1991-ben szerzett ötödik volt.

1992-ben még egymás ellen játszott a bronzért a Honvéd és a Tungsram SC (a Honvéd örülhetett), aztán augusztus 25-én egyesült a két klub, ezzel a piros-fehérek történetének eddigi utolsó sikerkorszaka kezdődött, amely négy bajnoki aranyérmet hozott a konyhára. Ez a szakasz 1997-ben lezárult, amikor a Danone-Honvéd visszavágott az egy évvel korábban elbukott fináléért a Marc-Körmendnek, mégpedig ötmérkőzéses csatában, 4:1-es összesítéssel. Az akkori győztes csapatból sajnos már Orosz László és Sitku Ernő sincs közöttünk…

A 33. bajnoki aranyérmét ünnepli a Honvéd, Zsoldos András (balra) vezetőedző és Boros Zoltán (középen, elöl)

 

Egy évvel később még finalista volt a Honvéd (pechjére Dávid Kornél akkor a túloldalon szerepelt, az első helyen végző Albacompot erősítette, miután hazaruccant az NBA-ből), aztán elindult a lejtőn. A névadó szponzor kiszállt, s bár az 1999–2000-es idényben, Farkas Attila edzősködése alatt még összejött egy negyedik hely az MK-ban, 2001-ben már nem volt apelláta, bekövetkezett a szomorú búcsú, szintén Farkassal a padon. Mivel a B-csoportot nem vállalta, a kiesést követően rögtön az NB II-be pottyant a klub, ahonnan csak a 2003–2004-es évad megnyerésével jutott fel az NB I B-be.

A Falco elleni bajnokin Dzunics Braniszlav (labdával) tör kosárra a kieséssel végződő 2000–2001-es idényben (Fotó: MTI)

 

A középszerűség és a stagnálás esztendői után 2018-ban elindult a változás, amikor is azt a célt fogalmazták meg a Gergely István ügyvezető elnök vezette Honvédban, hogy „Legyünk mi a budapesti csapat!” Az építkezés tehát elkezdődött. Puskás Artúr – aki nyolc éven keresztül edzette a Budapesti Honvéd csapatát – tavaly nyáron ötödik hellyel búcsúzott, ami az NB I B Piros-csoportjában a klub legjobb eredményének számított. A 2021–2022-es évad előtt a fővárosiak játékoskerete alaposan megerősödött, a szakmai stábban rengeteg rutin és tudás halmozódott fel, így a feljutás egyik nagy favoritjának tűnt a gárda. A szerb Vladimir Lucsics kezdte el az idényt a kispadon, de miután ő novemberben a német másodosztályba szerződött, addigi segítője, a 2020–2021-es idényben még Veszprémben dolgozó Baksa Szabolcs vette át a vezetőedzői szerepkört. A harminc­éves tréner megbirkózott meg a feladattal: megnyerte az alapszakaszt, majd a rájátszásban 9–1-es mérleggel vezette sikerre legénységét.

„Őszintén szólva nem számoltam ezzel. Az ötmeccses döntőt is reálisnak tartottam annak tükrében, hogy Markovics Luka térde megsérült a Vasas elleni elődöntő harmadik mérkőzésén, és biztos volt, hogy nem játszhat a fináléban  – felelte felvetésünkre Simon Kristóf, a Honvéd 27 éves hátvédje, akitől azt kérdeztük, meglepte-e a Jászberény elleni döntő 3–0-s végeredménye. – Hála az égnek, ahogy az idény során adódó összes nehézséget, Markovics Luka hiányát is átvészeltük. Noha Berényben tizenkét pontos hátrányban voltunk, onnan is visszajöttünk, tehát a győzelmünk abszolút megérdemelt, nem a szerencsén múlott.”

A 21 év után újra A-csoportos Honvéd játékosai a bajnoki trófea átvétele után alaposan megünnepelték a feljutást a Ludovika Sportközpontban (Fotó: Török Attila)

 

Simonnak egyébként nehézkesen indult az évad, mert szeptember végén kiderült, hogy szívritmuszavarral küzd, magas terhelésnél hirtelen 220–230-ra ment fel a pulzusa, és érezte is magán, hogy gyorsabban fárad a szokottnál. Katéteres műtéttel sikerült helyrehozni a problémát, az október 20-i beavatkozástól számítva két hónapos kihagyás után december végén pályára léphetett, januárra meg teljes értékű játékossá vált. Akkor már Baksa irányította a leendő bajnokcsapatot, aki mindössze két évvel idősebb Simon Kristófnál...

„Eleinte mindenkinek furcsa volt, hogy ennyire fiatal az edzőnk, de az eredmények Szabit és a stábot igazolták   – szögezte le a döntő mérkőzésein 8, 28, majd 18 pontot jegyző kosaras.  – Persze csiszolódnia kellett egymáshoz a csapatnak és Szabinak, voltak kisebb nézeteltérések, de ő is nyitott volt, én is segítettem, meghallgatta a játékosok véleményét. Jól megoldotta a nehéz feladatot, egyúttal tudott támaszkodni Trepák Zoli, Dragan Alekszics és Mészáros István segítségére is – együttes erővel sikerre vezették a csapatot!”

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

 

Simon Kristófnak május végén lejár a szerződése, a vezetőség ugyanakkor jelezte, szeretne leülni vele tárgyalni a hosszabbításról. A játékos nagyon kíváncsi a megbeszélésre, mert megtetszett neki a Honvéd koncepciója, s az a lendület, amellyel nekiláttak a megvalósításának. Ha tovább épül az elképzelt jövő, ha számítanak a szereplésére, valamint ő is látja magát ebben a tervben, könnyen egyezségre jutnak.

„Arra, hogy együtt maradjon a teljes mag, nem látok sok esélyt   – fűzte hozzá a Falcóban nevelkedett Simon. – Első számú feladata a klubnak, hogy megtartsa és pályára is küldje a saját nevelésű fiataljait, mert tehetségesek, megérdemlik a lehetőséget, és meg is állják majd a helyüket a legmagasabb szinten. Abszolút átérzem a feljutás jelentőségét. Korábban Zalaegerszegen Boronyák Robi nagyon sokat mesélt arról az időszakról, amikor a Honvédnál volt masszőr, és miután ide kerültem, Mészáros Lujó bá és Klenyán Tomi gyúró is sztorizgatott a hőskorról. Ha nem is lesz egyből bajnok a visszajutó csapat, az fontos cél, hogy újra legyen stabil budapesti tagja az élvonalnak.”

Szimplán boldog és büszke a novemberben előlépő szakember
– Kilencéves volt, amikor a Honvéd legutóbb bajnok lett az élvonalban...
– Idősebbként ismerkedtem meg a Honvéd kulcsembereivel, mint például Kucsera Józseffel, Zsoldos Andrással és Boros Zoltánnal, akik szereplői voltak annak az érának, rengeteg történetet hallottam és videót láttam – kezdte Baksa Szabolcs, a Honvéd edzője. – Az egyetemi tanulmányaim során Kucserához jártam gyakorlatra, akinek a Honvédnál volt az irodája, így ismertük meg egymást jobban, így kerültem közeli kapcsolatba a klubbal. Aztán ugye Veszprémben edzősködtem, s tavaly nyáron jött a lehetőség, akkor hívott a csapat másodedzőnek, és belevágtunk.
– Majd előléptették, és klubtörténelmet írt, hiszen az ön vezetésével jutott vissza 21 év után a legjobbak közé a Honvéd.
– Másodedzőként indultam, de aztán a szerb Vladimir Lucsics tavaly novemberben Németországba szerződött, én pedig feljebb léptem. Az egyéni karrierem szempontjából jól néz ki ez az eredmény, de a csapat volt a lényeg. Irányításommal három vereséget szenvedtünk el az egész idényben, nem „ütöttek le” minket egyszer sem, de a dicsőség a játékosoké. Engem az minősít, ahogy a csapat játszik, márpedig mi sokszor játszottunk jól. Mielőtt idejöttem, láttam, jelentős szakmai munka folyik, a másodosztályhoz mérten főleg, s láttam azokat a folyamatokat, amelyek előrevetítették, hogy elérheti a feljutást az együttes. Biztos volt a háttér, érezni lehetett a rezgéseket a levegőben.
– Mit érzett a Jászberény elleni csata során?
– Éreztem nyomást és terhet, de ez nem bizonytalanított el. Közben a játékosok, a stáb és az anya­klub kosárlázban égett, mindenki áhította a sikert. Az utolsó meccsen elképesztő volt a hangulat a Ludovika Arénában.
– Mi volt a feljutás kulcsa?
– Előre kialakított rendszerben játszottunk, amelyet évad közben építettünk, tökéletesítettünk, és a finálé 3–0-jával ért be a munka. Sajnos sok hiányzónk volt, négyes poszton Kovács Soma és Markovics Luka is megsérült, de ettől nem ijedtünk meg, és a fiatalok is felnőttek a feladathoz.
– Edzői karrierjében mit jelent ez a siker?
– Remélem, jót, ebbe még ilyen távlatból nem gondoltam bele, szimplán boldog és büszke vagyok arra, amit elértem. Fanatikus és munkamániás vagyok, sosem vagyok megelégedve, állandóan keresem a hibákat. A siker azért jó visszaigazolás arra, hogy van keresnivalóm a szakmában.
– Nem tartott attól, hogy ha valami balul sül el menet közben, esetleg a háttérből valamelyik rutinos stábtag, például a Szolnokkal bajnoki címeket nyerő szerb Dragan Alekszics ül le a helyére?
– Nem tekintek magamra kész edzőként, így nem vettem sértésnek, hogy mentoredzőkkel kell dolgozni, Sabáli Balázzsal és Aleksziccsel. Próbáltam a tudásukat a saját és csapatom javára fordítani, ők sok tanácsot adtak, ha kérdeztem őket, de nem traktáltak, nem telepedtek rám. Ez a feljutás az egységnek köszönhető, remek csapatot alkottunk mi, edzők, jól kiegészítettük egymást, a vezetők is sokat hozzátettek, nem volt piszkálódás, okoskodás.
Báder Márton (Fotó: Török Attila)
Báder Márton: mindent fejleszteni akarunk
Két és fél éve igazolt a Honvédhoz, azóta felel a szakmai munkáért a hét évvel ezelőtt, 34 évesen visszavonuló Báder Márton,   korábbi 98-szoros magyar válogatott center. A Szolnoki Olaj tagjaként négyszeres magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes, szlovén és horvát bajnok, Európa-kupa-ezüstérmes, kétszeres EuroChallenge-kupa-negyedik helyezett játékos fiatalon két évet lehúzott az akkor még élvonalbeli együttesnél, amelynél most ő hozza a legfontosabb döntéseket.
„Amikor én a Honvédban játszottam a kilencvenes évek végén, új vonal körvonalazódott, eligazoltak a »spílerek«, mi pedig egy meccsel lemaradtunk a playoffról – mondta az immár szakmai igazgatóként tevékenykedő Báder. – Két éve államilag elismert akadémia vagyunk, így szeretnénk, ha a felnőttcsapatunkat az általunk kineveltekkel tudnánk feltölteni, s hogy saját játékosaink idővel meghatározó tagjai legyenek a felnőttgárdának, mint most a húszéves Tanoh Dez András. A Honvédot egészében nézzük, irányítjuk és mindent fejleszteni akarunk. A jó utánpótlásképzésnek kell hogy legyen megfelelő végcélja, amit látniuk kell a játékosoknak, ez most már az A-csoportos szereplés. Feljutni nehéz, nekünk elsőre sikerült, erre büszkék vagyunk, főleg, mert sok problémánk adódott augusztus óta, de kiválóan reagáltunk a gondokra. Nem sírtuk tele a médiát és a közösségi oldalakat azért, mert sok a sérült, vagy távozott az edzőnk. Minden kulcsjátékosunk bajlódott hosszabb sérüléssel, ami meglátszott az összteljesítményen, de a győzelmek jöttek. Bárki megfogalmazhat kritikát velünk szemben, de az eredménybe nehéz belekötni. Egész évben arra összpontosítottunk, hogy fel tudjunk jutni, úgyhogy most boldogok vagyunk. A helyzet sajátossága, hogy egy csapat kerül fel, tehát nem tudsz tervezni menet közben, az utolsó meccsig, amit múlt kedden játszottunk, csak álmodoztunk, de tevékenyen lépni nem lehetett. Emiatt igazolni sem lehetett, csak most kezdjük el az érdemi munkát. Célt megfogalmazni nem szeretnék és nem is tudok, de az biztos, hogy a magyarokra számítunk, s lépcsőzetesen akarunk építkezni. Sokat dolgozunk azon, hogy stabil anyagi helyzetben legyünk, normális és reális legyen a gazdálkodásunk. Maradunk a Ludovika-csarnokban, felújítás alatt áll a Dózsa György úti Simon János-kosárlabdacsarnok, és mellette épül a kiszolgálóegység, ez a képzés otthona lesz, vagyis az utánpótlás-korosztály használja majd munkacsarnoknak. Büszke vagyok arra, hogy a fiatalok, Tanoh és a 18 éves Hajdú Péter tevékeny részesei voltak a feljutásnak. A második legsikeresebb nevelőegyesület lettünk az idény végén, U20-ban második, U16-ban és U14-ben harmadik helyet szereztünk, U18-ban szombaton játszottuk az elődöntőt. Küldetésünk, hogy összefogjuk a budapesti kosárlabdát, kiváló a viszonyunk az összes egyesülettel, ez lendíthet a magyar kosárlabdán. Ne feledjük, az összes regisztrált magyar igazolt játékos – osztálytól függetlenül – több mint harmada Pest megyei!”

 

„A BAJNOKSÁGBA KELL EGY JÓ PESTI CSAPAT”
GELLÉR Sándor, a Honvéd korábbi 15-szörös bajnok játékosa: – Az eredményeket követtem, képben vagyok, s örülök, hogy ismét élvonalbeli lesz a Honvéd. Ugyanakkor szomorú, hogy ennyi időnek kellett eltelnie hozzá… A fővárosi férfi kosárlabdában volt több mélypont az elmúlt évtizedekben, sokat beszélgettünk erről a honvédos öregfiúkkal, akikkel gyakran összejöttünk. Én majdnem húsz évig játszottam a csapatban, ezalatt nyertünk tizenöt bajnoki aranyérmet és nyolc kupát, ami tiszteletre méltó produkció. Kétségtelen, voltak évek, amikor a klub előnyös helyzetben volt, hiszen úgymond bevonultattak sok játékost, én is úgy kerültem oda. A bajnokságba kell egy jó pesti csapat, régebben ott volt a Csepel, a MAFC, az utóbbi volt a legszimpatikusabb, hiszen egyetemisták alkották.
ZSOLDOS András, a Honvéd korábbi edzője, jelenlegi, szakmai igazgatóhelyettes: – Amikor kiesett a csapat az élvonalból és visszalépett a B-csoporttól is, már nem voltam itt. Amikor huszonöt éve Mészáros Istvánnal a legutóbbi bajnoki címet nyertük, az azt megelőző volt a legszebb korszak a pályafutásomban, azzal a csapattal nagy öröm volt dolgozni, s bevallom, utólag nagyon felértékelődött az időszak. 1997-ben nem sejtettük, hogy mi lesz a Honvéddal a következő huszonöt évben, de láttuk, hogy megindultunk a lejtőn. Elkeserítő volt, hogy a főszponzor kiszállt, s így sok feltétel hiányzott a fennmaradáshoz. Fájó pont volt sokaknak, nekem is, hogy sokáig nem volt élvonalbeli férficsapata a fővárosnak, vagy csak átmeneti jelleggel. Ennek egyik oka, hogy noha fővárosközpontú az ország szinte mindenben, a lokálpatriotizmus hiánya közrejátszott abban, hogy huszonegy évig alsóbb osztályokban szerepeljen a Honvéd. Becsülöm azokat a klubokat, például a Falcót, a Körmendet, a Szolnokot, a Zalaegerszeget, amelyek tudnak építeni a lokálpatriotizmusra. Én is lokálpatrióta vagyok, de budapesti, s emlékszem, milyen különös bukéja volt, amikor a csapatunk egy vidéki fellegvárban vendégeskedett. Örülök, hogy megéltem a visszajutást. Azt szeretnénk, hogy ne csak átszállójegyünk legyen, gyökeret akarunk verni és elindulni felfelé, de ez nem rövid távú terv. Szeretnénk élcsapattá válni, hosszabb építkezésben gondolkodunk, jó lenne visszatérni a régi hagyományokhoz, telt házas meccseket rendezni. Nagy élmény volt látni a kisebb nebulókat a feljutás után odamenni a játékosokhoz, ez hatalmas motiváció mindannyiunknak. A budapesti nevelésű gyerekek beépítése nagyon fontos, ez az egyik fő célunk.
MÉSZÁROS István korábbi edző, jelenlegi szakosztály-igazgató: – A kiesés után a szakosztály döntése volt, hogy nem a B-csoportban indulunk, hanem az NB II-ben, ahol aztán egy szerb edző rendesen szétverte, amortizálta a csapatot, amelyet újjá kellett építeni, én akkor tértem vissza. Erősödtünk, de ez amolyan szerelem-kosárlabda volt, amatőr játékosokkal, akik hobbiból játszottak. A negyedik évben feljutottunk a B-csoportba, de továbbra is tulajdonképpen amatőr volt a csapat, talán 2016-tól kaptak némi juttatást a játékosok. Már államilag is finanszírozott akadémia vagyunk, szerencsésebb a helyzet, mert magunknak nevelhetjük a játékosokat. Korábbi szerb légiósunk, a Partizannal BEK-et nyerő és fiatalon elhunyt Dragisa Sarics, no és persze Sitku Ernő és Orosz László emlékét is örökre megőrizzük, bármely osztályban is játsszunk.

 

2022.06.26 18:12:19

Kosárlabda FAZEKAS ZOLTÁN, TÓTH GÁBOR (összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre)

Az első két negyedben eldőlt a mérkőzés, a körmendiek nem tartották a lépést a sokkal pontosabb szombathelyiekkel.

2022.06.23 10:31:29

Kosárlabda FAZEKAS ZOLTÁN

A szakember korábbi sikerei helyszínén, csak immár a PEAC csapatában folytatja karrierjét.

2022.06.13 14:37:39

Kosárlabda nemzetisport.hu

A 27 éves, 188 centiméter magas játékos legutóbb hazájában játszott.

2022.06.11 23:48:31

Kosárlabda BOBORY BALÁZS

ALAPVONAL. Emberemlékezet óta nem volt olyan rájátszás, mint a mostani, amelyben többnyire nem a légiósok, hanem a magyar kosarasok viszik a prímet. Pénteken elképesztően izgalmas párharc zárult le Fehérváron. A Falcóban színtiszta magyar sor harcolt a legkiélezettebb pillanatokban, ami azt is jelenti, hogy jobban viselik a terhet ezek a játékosok, mint a külföldiek, akiknek egyébként is kiegészítő feladat jut.

2022.05.28 21:19:05

Kosárlabda DEÁK ZSIGMOND

NS-VÉLEMÉNY. Az történt, aminek történnie kellett: nyert a Real Madrid.