Férfi kosár NB I: Már csak a tökéletes befejezés hiányzik – Andonisz Konsztandinidesz

– Hogyan telt a vasárnap estéje azt követően, hogy csapata harmadszor is legyőzte hazai pályán a Kecskemétet, és bejutott a bajnoki döntőbe?
– A meccs után még beszélgettünk a stábtagokkal és a játékosokkal, aztán hazamentem és kosárlabdát néztem, előbb a török férfidöntő Efes–Fenerbahce összecsapását, majd az olasz finálé negyedik felvonását, a Milano–Kinder Bologna találkozót – válaszolta a Nemzeti Sportnak Andonisz Konsztandinidesz, a 2019 után újra döntőt játszó Egis Körmend ciprusi vezetőedzője.

– Miként összegezné az elődöntő párharcát?
– A legnagyobb tiszteletem az ellenfélé, amely lenyűgöző párharcra kényszerített minket. Riválisunk játékosai tapasztaltabbak voltak, persze ez nem véletlen, 23.2 esztendővel a miénk a legalacsonyabb átlagéletkorú csapat az NB I-ben.

– Mi döntött a Körmend javára?
– A hazai meccseken jól használtuk ki az erősségeinket, teljes mértékben éltünk a pályaelőnyünkkel. És menet közben erősebb lett a csapatom, mert a fiatal játékosaim új tapasztalattal gazdagodtak. Sokat lehet tanulni olyan rutinos rókáktól, mint Wittmann Krisztián, Xavier Pollard vagy Kemal Karahodzsics. Azt hiszem, ez a párharc hasznos kosárlabdalecke volt nekünk.

– Mit érzett, amikor lefújták az ötödik mérkőzést?
– Mindenki nevében mondhatom: boldogok és büszkék vagyunk, hogy eljutottunk idáig. Bonyolult és viszontagságos idényt futunk, kezdve azzal, hogy az évad elején a csarnokgondok miatt az első három mérkőzésünket idegenben játszottuk, és alig edzhettünk a saját otthonunkban. Aztán még a bajnoki rajt előtt megsérült Wesley Gordon, akkor nagyon megijedtünk. Majd az én személyes, családi problémám miatt két hónapig ingáztam, és több meccsen nem lehettem a csapattal... És akkor még Mócsán Bálint kieséséről nem is beszéltünk. Ezek nagy megpróbáltatások voltak, de tényleg erősebbek lettünk, mivel ezeket is átvészeltük.

– Sokan úgy tudják, a jelenlegi Körmend legfeljebb a hatodik legnagyobb költségvetésű klub az élvonalban.
– Tisztelem a magyar kosárlabdázásban dolgozókat, de senki sem tudja, milyen edző vagyok valójában. Szinte mindig kisebb költségvetésű egyesületeknél dolgoztam, mégis sokszor értem el jó eredményt, 2015-ben a Marosvásárhellyel például az EuroChallenge-sorozat elődöntőjéig meneteltünk, pedig a mezőny kétharmada tehetősebb volt a mi klubunknál. Nincs titkolnivalóm, olyan edző vagyok, aki az agresszív játékot szereti, és sokat dolgozom a pályán és a pályán kívül is. Nem vagyok mágus, s nem is lehetnék sikeres a játékosok segítsége, közreműködése, megértése nélkül.

– Mitől jó ez a Körmend?
– Ennél a klubnál fontos a tradíció, s mi, a jelenlegi keret tagjai, ezzel egy hullámhosszon vagyunk, mindenki érzi, felfogja, mit jelent itt játszani. Körmenden nem lehet energia és szenvedély nélkül élni – amit a szurkolóktól, az alkalmazottaktól kapunk, abból táplálkozva átérezzük a történések súlyát. Azt hiszem, megmutattuk, mennyire akarunk nyerni, milyen erős bennünk a vágy, ettől jutott ez a csapat ilyen messzire. Már csak a tökéletes befejezés hiányzik.

– Az a bajnoki cím megszerzése lenne. Ám a címvédő Falco a favorit...
– Így van, a Szombathely az előző két év kimagaslóan legjobb magyar csapata. De mi készen állunk mindenre, a pályán majd mindent beleadunk, s három vagy esetleg öt meccsen megpróbáljuk a legjobbunkat nyújtani. Azt nem tudjuk, hogy ez mire lesz elég. Az biztos, óriási meglepetés lenne, ha mi nyernénk.

– Ebben az évadban négyből háromszor kikaptak tőlük. Számít ez?
– Nem, mert a döntő semmivel sem összehasonlítható párharc. Idény közben más-más periódusban csaptunk össze velük, más keretekkel, más formában.

– Eddig kétszer rendeztek Falco–Körmend döntőt, mindkétszer a szombathelyiek győztek.
– A történelmet átírni nem lehet, de új fejezetet írhatunk... Egyébként meg a Körmendnek még mindig több trófeája van a kupákat is beleszámítva, mint a Falcónak.

– Megpróbálják meglepni az ellenfelet?
– A playoff így működik, ezen dolgozunk, minimum három esélyünk van erre, s közben meg kell „védenünk” a hazai pályánkat.

– Milos Konakov, a Falco szerb-magyar trénere először irányítja csapatát vezetőedzőként bajnoki döntőben. Ez számíthat?
– A kollégám kitűnő munkát végzett, ez az első éve vezetőedzőként, és a második körbe vezette a Falcót a Bajnokok Ligájában, megnyerte az alapszakaszt és a középszakaszt is. Nekem ez lesz a hetedik bajnoki döntőm, s négy aranyam már van, de nem hivalkodni akarok, ezek tények. Tisztában vagyok azzal, mivel jár a döntő, de azzal is, hogy a Falco az esélyes. Az edzők eltervezik, de a játékosok döntik el a meccseket, szóval nem feltétlenül számít, hogy rutinosabb vagyok ebben a helyzetben.