Molnár-Budácsik Dorottya: Második otthonom lett a Vasas

Porckorongsérv miatt döntött a visszavonulás mellett Molnár-Budácsik Dorottya. A 25 éves játékos egész pályafutását a Vasas kötelékében töltötte, miután 14 évesen a klubban kezdett kosárlabdázni. Idővel a felnőtteknél is bemutatkozhatott:

„Tizenhét-tizennyolc évesen kerültem fel először a felnőttcsapathoz, ami nagy mérföldkőnek számított. Részt vettem az edzéseken, de leginkább az NB I B-s csapattal voltam. Idővel egyre több játéklehetőséghez jutottam a felnőtteknél is. Igyekeztem kihasználni a lehetőségeket, végül megkaptam a bizalmat” – mondta a Nemzeti Sportnak Molnár-Budácsik.

Csapatkapitánynak is megválasztották, szerinte utódjának igazi „tyúkanyó” szerepet kell betöltenie, mivel a Vasas elsősorban az utánpótlásra épít, így temérdek fiatal készül a felnőttekkel.

Molnár-Budácsik kadét és junior szinten képviselte Magyarországot a női 5x5-ös válogatott tornákon – ezeken két ezüst­érmet is nyert –, valamint tagja volt a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon szereplő 3x3-as nemzeti csapatnak. Hiányérzete leginkább azzal kapcsolatban van, hogy nem mutatkozhatott be az 5x5-ös felnőttválogatottban, de elmondása szerint a körülményekhez képest mindent elért a karrierjében, amit tudott. Elhúzódó gerincsérüléséről is beszélt:

„Több orvoshoz elmentem, és szinte mindenki mást mondott – nem volt egzakt vélemény. Gyógytornáztam, két hónapon keresztül kaptam gyógyszeres kezelést, de nem akartam műtétet vagy injekciót – magyarázta, majd arról is beszélt, hogyan élték meg a döntését a klubnál. – A legtöbben marasztaltak és meglepődtek a viszonylag korai visszavonulásom miatt, de mindenki megértett. Rengeteg fájdalommal járt, és mérlegelnem kellett, hogy megéri-e vagy sem. Térd-, boka- vagy vállsérüléssel játszottam volna tovább, együtt tudtam volna élni vele, de gerincsérüléssel nem. Az utolsó idényem nehéz volt, mégis örülök, hogy részese lehettem, és nagyon sok támogatást kaptam a következő fejezetre.”

A játékos a jövőben elsősorban a civil karrierjére koncentrál. Idejének kétharmadát a belsőépítészet köti majd le, elmondása szerint furcsa lesz a kosárlabda nélküli élet: „Még nem tudom, hogyan adjak keretet a napjaimnak. Tartok az időmenedzseléstől, mivel eddig percre pontosan be volt táblázva, hogy hová mikor menjek, de ez már nem lesz így. Fel kell állítanom egy rendszert saját magamnak. De várom ezt a fejezetet is, mivel eddig is voltak saját projektjeim, csak kevesebb idő jutott rájuk.”

Molnár-Budácsik Dorottya nem szakad el teljesen a Vasastól, háttérmunkával segíti a klubot a jövőben.