Csak majdnem borult – Deák Zsigmond jegyzete

Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója a téli átigazolási időszak lejárta után nagyobb lélegzetű interjúban vázolta a klub játékospolitikáját a Nemzeti Sport olvasóinak. Noha nem mondott sok váratlant, mindenképpen érdekes és értékes a megszólalása, hiszen a nemrégiben szintén nyilatkozó Orosz Pál vezérigazgatóval együtt őszintén, világosan fogalmazva magyarázta el az aktuális döntéseket. Újból kiderült, milyen rendkívül összetett folyamat eredményeként alakul ki, alakul át a keret, a szándék szerint megfelelve a különböző előírások (például a „magyarszabály”) és a teljesen érthető pénzügyi haszonszerzés mellett a legfontosabbnak, az elvárt szakmai színvonalnak, a sikerességnek.

Ami azért nem magától értetődő egy olyan hihetetlenül gyorsan forgó mókuskerékben, mint amilyen a profi labdarúgás. Ékes bizonyíték erre, hogy a múlt héten nem kevesebb mint három mérkőzést vívott a Ferencváros, két bajnoki, a hétfői, MTK elleni örökrangadó és a sereghajtó Kazincbarcika vasárnapi vendégül látása közé ékelődött az Európa-liga rájátszásának visszavágója a Ludogoreccel szemben. Tudjuk, klubtörténelem íródott, hiszen a zöld-fehérek több mint fél évszázad szünet, 1975 után nyertek újra tavaszi párharcot a nemzetközi porondon, ám mindezt az NB I-ben kell megalapozni, ha nincs címvédés és ezzel BL-megméretés, sokkal rögösebb út vezethet az ilyesmihez.

Márpedig a győriek kitartó kihívónak tűnnek, szombaton az Újpestet felülmúlva ugrottak meg újra hat ponttal a Fradi előtt, adva volt a feladat: a nyomukba eredni. Kovacevic korai kapufája jelezte a csütörtöki kezdőcsapatához képest hat helyen változó FTC elhivatottságát, de a nyomasztó fölény közepette maradt idő gondolkodni rajta, ugyan mire is jó, pontosabban nem jó a VAR. Ránézésre szerintem elmaradt egy vendégbüntető és egy hazai gól, hiába nézegették a videón, viszont ha így sem sikerül egyértelműen dönteni, ugyan minek az egész hajcihő? Kisebb csodaként a szünetig nem rezdült meg a barcikai háló, noha gyakorlatilag felborult a pálya, majd a második félidőben a térfélcserével „visszadőlt”.

Meddig lehet ezt bírni? Nos, egy órán át, mert akkor vezetést szerzett – a Kazincbarcika! Könyves fejezett be szépen egy kontrát, előtte és utána Juhász kapus a léc segítségével lehúzta a rolót, még a hajrábeli büntetőt is kifogta. Pechjére Kovacevic ismétlését már nem, aztán a hosszabbításban Levi is mattolta, így végül az Üllői úton elmaradt a 24. forduló meglepetése. Hajnal Tamás az interjújában úgy fogalmazott, az a céljuk, hogy borítsák a papírformát. Majdnem sikerült, bár nyilván nem erre gondolt… Így megint három pont a ferencvárosi hátrány a bajnoki tabellán a Győr mögött, szerdán pedig következik a Magyar Kupa, s a változatosság kedvéért megint a Kazincbarcika.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!