Fűzy-Antolovics Adél: Ez szép és nemes feladat!

– Mikor izgult jobban: amikor első NB I-es meccsét játszotta játékosként, vagy amikor két hete az első edzésére készült vezetőedzőként?
– Nem emlékszem az első élvonalbeli meccsem előtti órákra, de arra igen, amikor a Péccsel a Magyar Kupa-elődöntőt játszottam, mert annak külön története van – válaszolta a Nemzeti Sportnak Fűzy-Antolovics Adél, a női bajnokságban idén negyedik helyen zárt Uni Győr nyáron kinevezett 45 esztendős vezetőedzője, aki előtte játszott is a csapatban és hét évig másodedzőként dolgozott a zöld-fehéreknél. – Fűzy Ákos, a Pécs akkori, sajnos azóta elhunyt edzője az utánpótlásmeccsünk félidejében odajött hozzám, és lazán közölte, ne izgulj Adél, de a találkozó után beülsz a buszba és elhoznak Budapestre, mert az MTK elleni elődöntőben játszani fogsz. No, akkor rettenetesen ideges lettem, szerintem életemben nem izgultam annyira azóta sem, mint akkor. Most az első edzésünk előtt egyáltalán nem voltam feszült, ismerem a lányok zömét, legtöbbjükkel korábban dolgoztam is. Szenzációs érzés volt az is, amikor viszontláttam a legtöbbjüktől, amit évekkel ezelőtt együtt gyakoroltunk.

– Kinevezése előtt hét évig segítette az aktuális vezetőedző, például Cziczás László, Iványi Dalma vagy a szerb Milos Pavlovics munkáját. Ez sok vagy kevés?
– Éppen megfelelő idő, de egy másodedzőnek mindig készen kell állnia, hogy lehetőséget kap. Vannak olyanok, akik nem akarnak előlépni és ebben a szerepben dolgozzák végig a karrierjüket, s olyanok is, akik sokat tesznek, hogy megbuktatják a vezetőedzőt, hogy a helyükbe lépjenek – én egyik társaságba sem tartozom, mindig a legjobb tudásommal próbáltam segíteni.

– Mikor tudta meg, hogy öné lesz a csapat, és mennyire számított erre?
– Nem volt várható és kalkulálható a kinevezésem, május végén lett biztos, addig folytak a tárgyalások Cziczás Lacival, aki végül nem maradt. De amikor ez eldőlt, akkor sem volt egyértelmű, hogy én leszek az utód.  

– Az új keret nyilván erősségében nem fogható az előző évekéhez, amikor bajnokesélyes volt az együttes és az Euroligában indult, most viszont csak hazai porondon szerepelnek.
– Ami a tapasztalatot és a kort illeti, vannak rutinos, válogatott játékosok, például a finn Helmi Tulonen, ám ezután szűk az átmenet, mert visszatérő fiatalok, másodosztályból érkező, NB I-es meccsekkel alig vagy egyáltalán nem rendelkező kosarasok jönnek a sorban. Elég ha csak Gálos Hannát említem, aki a nemrég véget ért U16-os Eb-n szerepelt, s húzóember volt, de nagyon fiatal. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy tanuljanak és fejlődjenek a fiatalok, de úgy, hogy megmaradjon a profizmus, ami a klubot mindig is jellemezte. Amint elkezdődik az idény, látjuk, merre visz minket ez hajó. Ez szép és nemes a feladat.

– Ki lesz a meghosszabbított jobb keze, a bizalmi embere a csapatban?
– Dubei Debóra, akivel régóta ismerjük egymást és aki végül maradt a klubnál, így a hatodik idényét kezdi velünk.

– Mi az ars poeticája?
– Mondhatok bármi hangzatosat, hogy szép támadójátékot szeretnék látni, de nem tenném. Völgyi Péter, a felnőtt női válogatott szövetségi kapitánya mondta nemrég, amikor erről beszéltünk, hogy előre sosem lehet tudni, mi lesz, mert látjuk a videós összevágásokban az új játékosokat, aztán személyesen, az edzéseken egészen mást tapasztalunk. Azt viszont szeretném, hogy a csapatom eljusson arra a szintre, hogy amikor betör az egyik játékosom, tudja, hol lesz a másik négy két másodperc múlva, s a másik négy is tudja, a labdás nagy valószínűséggel hová passzol majd. A védekezésben is az összhang elérésére törekszünk. Nem helyezésben gondolkodom, de persze jó lenne Európa-kupában való szereplést érő helyen végezni. Sok munka van már abban is, hogy ez a keret kialakult, az összetételünk miatt jobb is, hogy nincs dupla terhelés, nem lesz nemzetközi meccs.  

– Mit tapasztalt az eddigi két hétben?
– Pozitívabb benyomásom van, mint amire számítottam, de alapvetően ott tartunk, ahol ilyenkor kell, az eddigiek alapján túl sok okosat nem szeretnék mondani, majd az első meccs lesz fontos, az nagyon jó teszt, hol tartunk.  

– Nyilván van példaképe…
– Nem meglepetés, hogy Fűzy Ákos az, minden héten legalább egyszer eszembe jut, s az is, ha itt lenne, hogyan reagálna, és vajon mit tenne? De Gellér Sándort is sokra tartom és tisztelem, ő volt az edzőm Nagykanizsán, a lelkesedése, a hozzáállása követendő példa számomra is.