Képes Sport
BERTA MIHÁLY
2023.05.09 16:16 Frissítve: 2023.05.26 11:15

Régimódi Tourténet – a Magyar körverseny históriája 1925-től az idei Pro Series-besorolásig

Kilencvenhét év negyvenhárom versenyének históriája nemcsak a tizenhét nemzet harminckilenc különböző győzteséről szól, hanem az ilyen-olyan okok miatt kimaradt évek, sőt évtizedek néma csendjéről is. A Tour de Hongrie története azonban éppen e kettősség miatt igazán különleges és sajátosan magyar – az emlékszilánkokat összeillesztve ráadásul a sportág mellett az ország történelme is szépen kirajzolódik.

Határtalan boldogság: Valter Attila 2020-ban nemcsak a királyetapot, az összetett versenyt is megnyerte (Fotók: Az Est, MTI, Nemzeti Sport, Tour de Hongrie)

 

Május 10-én rajtol el a 44. Tour de Hongrie, Magyarország legrangosabb országúti kerékpáros körversenye, a sportág hazai büszkesége. Büszkesége bizony, hiszen a Magyar körverseny ettől az esztendőtől fogva a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) Pro Series-sorozatába tartozik, annak minden előnyével és kötelezettségével. Ennek köszönhetően aztán nem is győzzük kapkodni a fejünket a viadalra hazánkba érkező világsztárok nevét olvasva. Tényleg csak a „legkülönlegesebb falatokból” csemegézve: a Tour de Hongrie-n falja majd a kilométereket a 2019-es Tour de France- és a 2021-es Giro d'Italia-győztes kolumbiai Egan Bernal, aki tavaly januárban kis híján végzetes edzésbalesetet szenvedett, és sokáig nemhogy pályafutása folytatása, hanem a talpra állása is kérdéses volt. Ott lesz a rajtnál a pályakerékpározásban (omnium) olimpiai bajnok olasz Elia Viviani, a riói olimpia mezőnyversenyének ezüstérmese, a dán Jakob Fuglsang, az ausztrál sprintermenő Caleb Ewan (11 szakaszgyőzelme van a három nagy háromhetesről), és a nagyágyúk felsorolását még jó hosszan folytathatnánk.

TALÁLKOZÓ A RAJTNÁL HAJNALI NÉGY ÓRAKOR

A Tour de Hongrie jelene tehát mesés, sőt a közeljövője is, hiszen a UCI Pro Series-licenc három évre szól, vagyis a 2025-ben esedékes centenáriumi verseny nívója is biztosítva van. Nyilván erre utalt a minap a főszervező Eisenkrammer Károly, amikor azt mondta, „a Tour de Hongrie ma már biztos pont a profi kerékpároséletben”. Na meg talán arra, hogy régen bizony nem volt ez így.

Bár ha úgy vesszük, mesésen, helyesebben mondva népmesei fordulatok szerint alakult a Tour de Hongrie múltja is: hol volt, hol nem volt. Volt, hogy csak évekig, máskor évtizedekig hiányzott a magyar sportpalettáról. De erről talán majd később.

Jerzsabek Károly 1925-ben nyert s írt történelmet


Először 1925-ben szervezték meg a versenyt, akkor még nem Tour de Hongrie néven, viszont a mintát kétségtelenül az 1903 óta létező „nagy testvér”, vagyis a Tour de France szolgáltatta. A rendezés ötlete a Budai Kerékpár Egylet tagságát dicséri, különös tekintettel elnökére, dr. Ary Pálra, aki helyettes államtitkári tekintélyét is bevetve kijárta az engedélyeket, sőt még Horthy Miklós kormányzót is megnyerte a „nullkilométeres”, s ekkor még kizárólag amatőröknek kiírt viadal fővédnökének. A „Háromnapos Dunántúli Körverseny” 510 kilométernyi tekerést tartogatott a rajthoz álló 96 (más források szerint 93, esetleg 87) magyar résztvevőnek. A sporttörténelmi jelentőségű startra 1925. június 27-én, hajnali négy órakor került sor a budapesti Gellért Szálloda előtt, ahonnan a résztvevők három csoportra bontva, tízperces különbséggel indultak el Szombathely irányába. A magyar Tour „születésének” bizsergető izgalmát ma, 97 év távlatából is visszaadja a Nemzeti Sport akkori tudósítása. „Hajnali fél négy. A Ferenc József-híd pesti oldalán már lázas munka folyik. A város gyomra falánkan tárja ki csápjait: parasztszekerek jönnek naiv csilingelő megadással, kofák, árusok, hordárok, a vásárcsarnokok hajnali népei, némelyek álmosan, de többen a reggeli »szíverősítőtől« mámorosan. (...) Egyszerre a messziből váratlanul feltűnik egy kerékpáros. Versenytrikóban, hátizsákkal. Elsuhan mellettünk, hogy éles kanyarodót véve a Gellért téren állapodjon meg. Utána mindjárt még egy, aztán egy egész csapat. És így megy ez, majdnem egy negyedórán keresztül. (...) A fiatalok táborában Köncöl gépen ülve várja a startot. Dormán mellette áll és összesúgnak nagy titkosan. Lambert eszik. »Enélkül nem lehet versenyezni« – mondja. Kimár még mindig bekötött lábbal lézeng, de bizakodik. Frühwirtel tanakodik. Medgyes és Varga kerekeiket próbálják. Trnowecz nyalókázik, míg a nagy favorit, Jerzsabek szvetterét szíjazza derekára. Vígan, de képességeinek tudatában felel meg kérdésünkre: »Ha nem történik baj, az éllovasok között leszek.«”

Nos, nem történt baj, Jerzsabek Károly már ezen az első szakaszon tekintélyt parancsoló, közel 10 perces előnyt szerzett, amit aztán olyan gondosan őrzött a hátralévő két napon, hogy végül 6:05 percet meg is őrzött belőle a Széna téri célig. Összesített időeredménye 22:10:36 óra volt. Győztesként bajnoki vállszalagot, babérkoszorút, aranyérmet, ezüstserleget és egy versenykerékpárt vehetett át Auguszta hercegnőtől, József főherceg feleségétől.

Vida László, a verseny első címvédője – 1926 után 1927-ben végzett az élen
EGY KÉP TÖBBET MOND EZER SZÓNÁL: TOUR-KARIKATÚRÁK
A Magyar körverseny hőskorának fotódokumentációi eléggé szegényesek, ám az országúti kerékpár igenis megmozgatta a lapkészítők fantáziáját. Mindezt jól mutatja, hogy a Tour de Hongrie emblematikus versenyzői és emlékezetes jelenetei is számtalan karikatúrát és rajzot inspiráltak – nagyban megkönnyítve a szövegek illusztrációját. Nem is akárkik vették ráadásul „ceruzahegyükre” az országutak porfelhőlovagjait: ahogy válogatásunk is megmutatja, Byssz Róbert, Molnár C. Pál vagy éppen a sportban „mindenevő” Szepes Béla is ábrázolásra méltó témát talált a kerékpársportban.


FOLYAMATOS FEJLŐDÉST TÖRT MEG A II. VILÁGHÁBORÚ


A folytatás egy nagy volumenű európai körverseny kialakulásának reményével kecsegtetett, évről évre folyamatosan fejlődve. 1926-ban olykor már Tour de Hongrie-ként emlegették a lapok az ekkor már a hazai kerékpáros-szövetség szervezésében megvalósuló versenyt (noha az elnevezés majd csak 1929-ben „kanonizálódik”), amely ezúttal az ország keleti felét ejtette útba. Vida László lett a nyertese, 28 kilométeres átlagsebességet elérve, ami, ahogy az akkori Nemzeti Sport felhívta rá a figyelmet, kifejezetten erősnek számított, „hiszen tudjuk, hogy a Tour de France nem egy etappja 24-en aluli kilométerszámmal abszolváltatott.” Vida egy évvel később, a már négynapos viadalon ismételt, ezzel a Tour de Hongrie első címvédője lett. 1928-ben a budapesti világbajnokság miatt nem rendeztek versenyt (ahogy majd 1936-ban a berlini olimpiai „kötelezettség” is erősebb köteléknek bizonyult a hazai brandépítésnél), cserébe 1929-ben osztrák és német résztvevőkkel nemzetközivé vált a mezőny. Az összetett győzelem is „külföldre” került, először, de nem utoljára: az élen végző német Oskar Thierbach egyébként 1932-ben a Tour de France-on is jól szerepelt, az összetett hetedik helyén zárt. 1931-ben Liszkay István nyerte meg az ekkor már második éve ötszakaszos hazai körversenyt, mindmáig a legnagyobb fölénnyel: a Nyugat-Magyarországot bejáró 1068 kilométeres össztávot 32:35 perccel gyorsabban tette meg, mint a második helyezett Nemess István. A '31-es Tour de Hongrie másik nevezetessége, hogy itt indultak el először olasz kerékpározók, Liszkayról pedig annyit még mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ő a körverseny történetének egyetlen nem címvédő duplázója – merthogy majd 1943-ban is övé lesz a végső győzelem, igaz, akkor csupán 2 másodperccel lesz jobb az utána következőknél. Mindeközben az ország népe is egyre lelkesebben követte a hétköznapjaikat ünneplőbe öltöztető verseny történéseit, arra viszont külön is oda kellett figyelni, hogy a Tour de Hongrie csak bizonyos kereteken belül váljék az élet természetes, mondhatni szerves részévé – elkerülvén az ilyen és ehhez hasonló figyelmeztetéseket: „A falvakban pedig kérjük, hogy a versenyek áthaladási ideje alatt a házőrző ebek pórázon tartassanak, mert a versenyzőkre rohanó ebek komoly baleseteket okozhatnának...”

Rajtra készen az 1932-es mezőny tagjai
A Gillemot Ferenc nevét viselő vándorserleg

1932-ben látványosan szintet lépett a Magyar körverseny, mivel a szervezésbe – a külföldi tapasztalatokat hasznosítva, hiszen a Tour de France megszületésében a L'Auto, a Giro d'Italia létrejöttében pedig a La Gazzetta dello Sport nevű lap volt az indikátor – beszállt a korszak legnépszerűbb „véleményvezére”, Az Est is. Miklós Andor újságjának korabeli számait lapozva feltűnő, mennyire tudatosan építették fel a verseny kampányát, milyen nagy gondot fordítottak a jó minőségű fotók megjelenésére, ma is értékelhető grafikákkal mutatták be a verseny útvonalát, s önmaguk adtak nagyobb rangot a Tour de Hongrie-nak azzal, hogy a legjobb nemzet csapatát a Gillemot Ferencről elnevezett vándordíjjal tüntették ki – és amelyet aztán a következő három évben mindig a magyar válogatott nyert meg. A harmincas évek második felétől viszont Az Est támogatása és a Tour de Hongrie fejlődő pályaíve is megbicsaklott (a két fő ok: Miklós Andor 1933-as halála és a háború felé feltartóztathatatlanul sodródó világ), 1938-tól már egyáltalán nincsenek is versenyek, s ugyan 1942-ben és 1943-ban a visszacsatolt partiumi és erdélyi utakon teker a mezőny, mindez csak szalmaláng. (1942-ben amúgy Barvik Ferenc egészen valószerűtlen győzelmet aratott. Ahogy a Nemzeti Sport beszámolójából olvasható: „Az egész mezőnynek sebességváltója van. Egyedül neki nincs. Úgy vágott neki ennek a roppant útnak, mintha a ligetbe menne sétálni. S míg a többiek a Királyhágó emelkedéseit áttételváltásokkal könnyítették, ő egyetlen áttétellel kínlódta végig ezt a talán legnehezebb hazai hegyiterepet. És meg sem kottyant neki. Verseny után az ebédnél minden felvágás nélkül mondta: »Olyan pihentnek érzem magam, hogy akár újra is kezdhetnénk az egészet!«)

1949-ben a francia André Labeylie (balról a harmadik) több mint tízperces előnnyel nyert


CSIPKERÓZSIKA-ÁLOM UTÁN ÉDES FELÉBREDÉS

A Magyar körverseny története innentől vált át tragikomikussá. 1943 után 1949 a következő versenyév, ám a talán túlontúl „nyugatiasra” sikeredett viadalt követően – a francia André Labeylie győzött, s vitte haza a győztest megillető Csepel motorkerékpárt – az ötvenes években csak 1953, 1955 és 1956 hoz újabb rendezést. Utóbbi kettőt a nagyszerű Török Győző nyerte meg, s a verseny történetének második címvédőjeként ő ölthette először magára a citromsárga trikót, amelyet azon az '56-os versenyen (szintén francia mintára) használtak először. A mezőny egyébként a Sztálin szobor elől rajtolt el július 29-én – közülük ki gondolta vajon akkor, hogy alig három hónappal később, a forradalom éjszakáján a „Generalisszimusz” monumentális emlékművéből csak a csizma marad...

Török Győző, 1955 és 1956 győztese


A verseny előtörténete alapján az már inkább várható volt, hogy 1957 és 1961 között újabb pihenő következik, de arra talán még a legpesszimistábbak sem gondoltak, hogy Mahó László 1965-ös diadalát követően 28 évet kelljen várni a következő Tour de Hongrie-győztesre. Szerencsére a rendszerváltást követően újra életet leheltek a versenybe, s bár ekkor is volt két hosszabb-rövidebb szünet (1999-ben és 2000-ben, majd 2009 és 2014 között), a hosszú Csipkerózsika-álmot ha lassan is, de fejlődés követte. A kilencvenes években Bebtó Zoltán (1997), a kétezres évtizedben Vanik Zoltán (2002), a felvidékiként duplázó Remák Zoltán (2003, 2004), valamint Lengyel Tamás (2005) révén tapsolhattunk magyar nemzetiségű győztesnek, a 2015-ös „újraindulás” óta pedig egyedül Valter Attila emlékezetes hegyi szakaszgyőzelmével megkoronázott 2020-as sikere végén került a rendező ország versenyzőjére a sárga trikó. Egyszersmind viszont az is megállapítható, hogy a Magyar körverseny egyre nemzetközibb. A Tour de Hongrie több mint kilenc évtizedes történetének eddigi 43 versenyéből tizenkilencszer nyerte magyar az összetettet. Négyszer osztrák, háromszor szlovák, kétszer német, olasz, illetve ukrán kerekes vitte haza a fődíjat, egy-egy alkalommal győzött Oroszország, Svájc, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Luxemburg, Észtország, Kolumbia, Lettország, Ausztrália és Írország versenyzője. Vajon 2023-ban melyik nemzet fia csatlakozik a sorhoz?

1962: a körverseny elhagyja a Hősök terét
1997-ben Roszik Gábor (balra) nyerte meg az utolsó szakasz budapesti befutóját
2003 után 2004-ben is a felvidéki Remák Zoltán (középen) győzött – csapatával, a Podbrezovával ünnepel
2017 dobogósai: Peák Barnabás, Daniel Jaramillo és az azóta két Tour de France-t nyerő Tadej Pogacar
2022-ben az Ineos Grenadiers ír hegyimenője, Eddie Dunbar vitte el az összetett elsőnek járó sárga trikót


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. május 6-i lapszámában jelent meg.)

2023.07.28 17:58:13

Kerékpár nemzetisport.hu

ALAPVONAL. Hajlamosak vagyunk csak a győztesekre fókuszálni, az ő szemüvegükön keresztül látni a világot, őket idealizáljuk, de el tudjuk hinni, hogy ők mi is lehetnénk? Ugye, hogy nem?! Szükség van a Pinot-kra, akik azért kerékpároznak, mert szeretik.

2023.07.08 23:02:54

Kerékpár nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. Mert az nincs rendben, hogy tíz indulója van a női országos bajnokságnak, sőt, a férfiaknál is csak 22-en érnek célba.

2023.06.22 17:21:57

Kerékpár nemzetisport.hu

Az elektromos kerékpárok nemcsak kényelmes, praktikus és gyors megoldást jelentenek a városi közlekedésben. (x)

2023.05.09 23:28:44

Kerékpár nemzetisport.hu

ALAPVONAL.A Tour de Hongrie azonban elsősorban az itt élőknek kell hogy fontos esemény legyen. Nemcsak sportszakmailag, kulturálisan is, hiszen különböző földrajzi területeket kapcsol össze, ezáltal közösséget alkot, rangot és önbecsülést adó eseményként ünneppé formálja a hétköznapokat, és a televíziós közvetítések elterjedésének köszönhetően már vizuálisan is be- és megmutat, ismeretet terjeszt és dokumentál – tájakat, városokat, embereket. Bennünket.