Van, ami felbecsülhetetlen – Kohán Gergely jegyzete

Ordas közhely, hogy a sportnál jobban semmi sem hozza össze az embereket, de ettől még nagy igazság.

Ezt a hétvégén Bolognában ismét megtapasztalhattuk a saját bőrünkön és egészen új élményeken keresztül. Alapvetően vajmi kevés közös pontot találni egy kolumbiai hölgyben, egy ausztrál asztaltársaságban, egy olasz öregúrban, egy lengyel, egy ír és egy német fiatalemberben, esetükben mégis akadt – több is. Egy: valamennyien élnek-halnak a kerékpársportért, kivétel nélkül az Olasz körverseny, a 102. Giro d'Italia „Nagy rajtjára” érkeztek. Kettő: egymástól függetlenül és eltérő időben, de éppen ugyanúgy ragyogott fel az arcuk, amikor elárultuk, magyarok vagyunk.

„Nálatok lesz jövőre a rajt, ugye?” – kérdeztek vissza, mi pedig büszkén és buzgón bólogattunk, miközben a világ legkülönbözőbb pontjáról érkező alkalmi beszélgetőtársaink lelkesen ecsetelték, alig várják, hogy esztendő múlva jöhessenek Budapestre.

A világ egyik legnagyobb sporteseményének elképesztően színes, nyüzsgő karavánja-kavalkádja már a televízión keresztül is bámulatos, de testközelből az igazán lenyűgöző. Valósággal magával ragadja a gyanútlan szemlélődőt – leírhatatlan élmény, amelyet egyszer a magyaroknak is át kell élniük. Kicsit olyan, mint a Formula–1: aki átélte már, tudja, szinte beszippantja az embert, még azt is, akit amúgy hidegen hagy az autósport.

De van egy másik fontos F1-es párhuzam is. Az idei Girót öt kontinens csaknem kétszáz országában közvetítik élőben, majd' egymilliárd nézőhöz jut el három héten keresztül mindennap, ami őrületes adat. Ez országimázs, turizmus szempontjából felbecsülhetetlen – felmérések szerint a megtérülés szempontjából csak a „száguldó cirkusz” előzi meg a bringásokat, még a futball is mögötte van! –, értsd: a nyolcmilliárd forint nem kevés pénz, de hosszú távon sokszorosan hozza vissza az árát. S még valami! Remélhetőleg nem a piramis tetejétől kezdünk el építkezni, azaz a Giro-rendezés farvizén a hazai kerékpársportban is megmozdul valami, hogy amikor jövőre a Hősök terén a leesett állú gyerkőcök kikerekedett szemmel követelik majd apunál-anyunál, hogy ők is szeretnének biciklisek lenni, legyenek felkészült edzők, klubok, szakosztályok, ahova el lehet őket vinni.

Ha mindez megvalósulna, elmondhatnánk: tényleg felbecsülhetetlen a 2020-as budapesti Giro-rajt haszna!