Bástyai Holtzer Tivadar; A szegedi sporttársadalom nesztora – Magyar mecénások, 5. rész,
A feltehetően Morvaországból Magyarországra érkező, Szegeden 1790-ben letelepedő Holtzerek 1848-ban alapították meg a Holtzer Salamon és fiai kézmű- és posztóáru céget – Salamon egyébként önkéntes honvédként harcolt a szabadságharc alatt. A későbbiekben ez lett „a délvidék egyik legnagyobb szabású üzlete, mely szűcs és szabóipari üzemet is folytat s e réven számos kisiparosnak ad állandó biztos keresetet, hitelnyújtásával pedig lehetővé tette azt, hogy számos, anyagi eszközökben szűkölködő kisiparos virágzó vállalatot teremthetett” – írta az Egyenlőség című lap 1911. áprilisában. Ekkor ugyanis nagy megtiszteltetés érte a társaság (amely akkorra Magyarország legelső cégei közé tartozott) három beltagját: Tivadar, Emil, Aladár és törvényes utódai a legfelső királyi kitüntetésben részesültek, a közgazdaság terén szerzett érdemeik elismeréséül a zsidó Holtzer családnak bástyai előnévvel magyar nemességet adományozott őfelsége.
A Délmagyarország nevű lap méltatásából kiderül, hogy a cég tagjai számtalan társadalmi szerepet vállaltak: „Nincs az az emberbaráti intézmény, mozgalom, amelyben ne az első helyen találnák a Holtzer-testvéreket, akik reklám nélkül, annál több eredménnyel azonban, mindig és mindenkor orvosolni óhajtották a társadalmi és szociális bajokat, a leggyakrabban nagy eredménnyel.”
Az 1870-ben született Holtzer Tivadar előbb sportemberként szolgálta a kultúrát, tagja volt a Szegedi Torna Egyletnek, 1892-ben például Palicson az országos bajnokság keretén belül viadori korlát- és nyújtóversenyen lett második. A Hétfői Rendkívüli Újság arról számolt be, hogy számos kerékpárversenyen nyert első díjat, és „az országutakon és a pályákon alapozta meg azt a szinte páratlan rátermettséget, amellyel később olyan hatalmas színvonalra emelte a SzAK-ot.”
Holtzer Tivadar ugyanis a század végén tevékenyen részt vett a Szegedi Atlétikai Klub megalapításában, amelynek alelnöke, majd elnöke lett. „Mint a szegedi sporttársadalom nesztora, abszolút megbecsülést élvez nemcsak itthon, de az egész országban egyaránt” – tette hozzá a lap. A kereskedő jóvoltából ugyanis 1912 áprilisában a SzAK labdarúgócsapata mintegy ötventagú küldöttséggel elutazhatott Aradra, ahol az angol Bishop Auckland FC vendégeskedett és csapott össze a helyi futballklubbal.
1913 májusában modern sporttelepet avattak fel Újszegeden, ebben is jelentős szerepet vállalt a mecénás. „Közönségre vár a tribün, versenyzőkre az új pálya. Nagyon sokat köszönhet ebben a klub elnökének, Bástyai Holtzer Tivadar úrnak, aki fáradhatatlan volt az utánjárásban s az abbeli tevékenységben, hogy az illetékes tényezők hajlandóságát megnyerje részünkre és az építéshez szükséges tőkét megszerezze” – jegyezte meg Plichta Béla, a SzAK igazgatója.
Az első világháborút követő időszakban a szegedi az ország egyik legjobb vidéki futballcsapatává fejlődött, és nem volt kérdéses, hogy 1926-ban az új profi bajnokságban is indul az együttes, amely hálából felvette a Bástya nevet. „Bámulatos szeretettel beszélnek az Oostendében nyaraló elnökről. A klub vezetői állandóan permanenciában vannak és úgyszólván 2-3 óránként folyik a táviratváltás Oostende és Szeged között. Bástyai Holtzer Tivadar még nem volt távol egyetlen meccsről sem. Most is meg fogja szakítani nyaralását, hogy jelen legyen a Bástya első meccsén” – írta a Sporthírlap 1926 augusztusában, amikor már javában folyt a felkészülés az első profi idényre.
A Bástya jól kezdte az idényt, 1926. október 17-én 3:1-re legyőzte a Ferencvárost. „A fiúk szívvel-lélekkel küzdöttek, három letagadhatatlan gólt rúgtak. Lehet, hogy a pálya és a hazai közönség is hozzájárult a győzelemhez, de minden győzelemnek megvannak az okai” – értékelt az elnök a Nemzeti Sportnak. 1927-ben és 1928-ban is hetedik lett a szegedi csapat, az 1928–1929-es idényben fennállása legjobb eredményét elérve az ötödik helyen végzett.
1929 novemberében némi megrökönyödést keltett a szegediekben, hogy Bástyai Holtzer a törvényhatósági választások során nem jutott mandátumhoz. „A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara vállalkozott a mulasztás helyreigazítására, amit a kamarai érdekképviselők választása alkalmával kíván végrehajtani. Holtzer Tivadart a kamara kereskedőosztályának minden csoportja fölvette jelöltjei közé, ami azt bizonyítja, hogy Szeged város kereskedőtársadalma előtt osztatlan a népszerűsége – számolt be a korrekcióról a Délmagyarország. – Holtzer Tivadar volt talán a legelső szegedi polgár, aki felismerte a szabadtéri sport hatalmas, nemzetnevelő és nemzetmentő jelentőségét. Részt vett a magyar vidék legtekintélyesebb sportegyesületének, a SzAK-nak a megalapításában. Újszegeden negyvenezer aranykorona költséggel modern pályát és otthont teremtett Szeged sportjának.”
A Bástya 1930-ban kupadöntőt játszhatott, de a Hungária úti fináléban 5:1-re kikapott a debreceni Bocskaytól. Ebben az évben az Az Est készített vele interjút, amelyben egyrészt elmondta, a Bástya célja nem a bajnoki cím, hanem a becsületes sportolás, másrészt kritikát is megfogalmazott: „Sajnos, kénytelen vagyok megemlíteni és megállapítani azt, hogy a professzionista szövetség mai összetétele, a menedzserek uralma nemcsak, hogy nem az én ideálom, de ezt határozottan a magyar futballsport szociális fejlődése szempontjából kerékkötőnek tartom és ha ezen rövidesen nem segítenek, dekadencia fog beállani.”
Egy évvel később pedig már csupán az osztályozót érő tizenegyedik helyen végzett, amelyet elbukott a miskolci Attilával szemben. A csalódott klubelnök a Délmagyarországban írt cikkel búcsúzott a profi csapattól, okként a begyűrűző gazdasági világválságot jelölte meg. „Öt év – mennyi dicsőség, mennyi kudarc. A dicsőséget, amely nemcsak országos viszonylatban – mint a Hungária, Ferencváros, Újpest feletti győzelem –, hanem nemzetközi viszonylatban elért diadalait is – mint az osztrák bajnokcsapat, a Rapid és az olasz bajnok Ambrosiana felett saját otthonában – a sport évkönyveibe aranybetűkkel fogják beiktatni” – írta az elnök, aki Szeged város polgárságához fordult, hogy támogassa a jövőben a csapatot.
A SzAK sorsát elnökként továbbra is szívén viselte, bár 1936 februárjában megfontolta, hogy lemond, mert a várostól a helyi sportegyesületek semmiféle anyagi támogatást nem kaptak. „Ilyen körülmények között az egyéneknek nem lehet a régi szellemben tovább dolgozni. A jelenlegi helyzetben nemcsak nem vagyok hajlandó elnöke lenni a SzAK-nak, de nem is szabad ezt a tisztséget elfogadnom” – fogalmazott egyértelműen. Ám így sem engedte el a szegedi sport kezét, az újjászerveződött Szegedi FC-ben tiszteletbeli elnöki címet kapott.
1938 januárjában lakásában fogadta az őt felkereső ötventagú SzAK-küldöttséget, az erről szóló tudósításból kiderül, hogy a gazdaságban betöltött szerepe visszaszorult. „Kijelentette, hogy a közéletben gazdasági munkáját elfelejtették és erről az oldalról hálátlanságot tapasztal. A hálátlanságban vigaszt nyújt neki a sporttéren való megbecsülés” – írta a Délmagyarország. Egy évvel később a második zsidótörvény (1939. évi IV. törvénycikk) hatályba lépése miatt a SzAK tisztikarát át kellett szervezni.
„Bástyai Holtzer Tivadar megindult szavakkal búcsúzott el az egyesület tisztikarától. Hangoztatta, hogy 40 éves működése alatt annyira összenőtt a klubbal, hogy attól nem tud elbúcsúzni, annyira át van hatva a búcsú fájdalmával. A szó szoros értelmében könnyeztek a választmány tagjai. Annyira meghatódott volt a jelenet, hogy Bástyai Holtzer Tivadar el is távozott” – számolt be a Délmagyarország.
Örökös elnöki tisztségét azonban megőrizte, 1940 januárjában az időközben válságba jutott egyesület megmentésére hívta fel a figyelmet a lap hasábjain: „Senki sem hagyhatja cserben a SzAK-ot. Aki ezt megteszi, az soha nem volt őszinte híve ennek az egyesületnek. Éppen ezért én negyven évvel ezelőtti lelkesedéssel támogatom az akciót, amely a megsegítésre irányul és remélni merem, hogy az egyesület többi hívében sem csalatkozom. A 40 éves gyökér új hajtásainak éppen olyan féltő gondozója és őrzője vagyok, mint voltam akkor, amikor az még cserje volt, vagy amikor terebélyességében pompázott.”
1941-ben olyasmi történt Bástyai Holtzer Tivadarral, ami korábban még nem. „Életemben most hagytam el először mérkőzést, amikor még nem volt vége a játéknak. A második gólnál elmentem, mert nem bírtam nézni, hogy milyen rosszul futballozik a csapat” – mondta az 1941. február 23-i Szegedi AK–Szolnoki MÁV (0:3) mérkőzést követően.
1944. április 16-án a Délmagyarországban jelent meg, hogy egy nappal korábban Szegeden 75 éves korában, 47 évnyi boldog házasság után szívelégtelenségben elhunyt Bástyai Holtzer Tivadar. Feleségét, özvegy Winkler Júliát nem sokkal később deportálták, útban Bergen-Belsen felé meghalt. Lányuk, Holtzer Margit túlélte a haláltábort. Dédunokája, a 2024-ben elhunyt Bódis-Wollner Iván világviszonylatban kiemelkedő szem-idegrendszeri tudósnak számított.
A Holtzer család Szeged belvárosában építtetett háza a mai napig áll, ötven éve posta működik benne.
