Az almafa alól a válogatottba – Izsó Ignác 70 éves

– Tizenhárom évesen, 1969-ben vett részt a Vasas toborzóján. Miért éppen a Vasasén?  
– Nem voltam még tizenhárom, 1967-et írtunk, olvastam a Magyar Nemzetben, hogy a Vasas futballcsapata toborzót hirdet. Lementem, nem felejtem el, május 15-én állították ki az igazolásomat. Tarjánban születtem, Epöl községben laktunk, négy évig buszoztam az edzésekre. Hogy miért éppen a Vasast választottam? Nagyon egyszerű: az 1964-es Európa-bajnokságon lenyűgözött a bronzérmes magyar válogatott játéka, amelyben Mészöly Kálmán szenzációsan futballozott, de mondhatom Szentmihályi Antal kapus, a balhátvéd Sárosi László vagy éppen Ihász Kálmán nevét, na és persze Farkas Jánosét, aki a harmadik helyért a dánok elleni meccsen lépett pályára, aztán az 1966-os vébén a braziloknak csodálatos gólt lőtt.

– A Vasas 1965-ben és 1966-ben is bajnok lett, az 1966–1967-es BEK első fordulójában látványos játékkal ejtette ki a portugál Sportingot. Az odavágó szenzációs meccset hozott a Népstadionban.  
– Nekem mondja?! Öt-nullára nyertek Mészölyék, a visszavágón „csak” kettőt rúgtak. A kocsmában televízión néztem a mérkőzést. A kocsma akkoriban nem azt jelentette, hogy részegre itták magukat az emberek, elsősorban közösségi tér volt. Ezért is került oda a tévékészülék.

– Akkoriban a tartalék együttes volt a felnőttcsapat előszobája. Ön kihagyta ezt a lépcsőfokot, az ifiből került a nagyok közé. Kiben vetődött fel, hogy nem ég le önnel?  
– Az 1972-es Eb-n Illovszky Rudolf volt a szövetségi kapitány. A válogatott a románok elleni negyeddöntőre készült, a keret a Vasas-ifi ellen edzőmeccset játszott s 6–2-re nyert, de a piros-kékek mindkét gólját én szereztem. Utána Rudi bácsi biztatott, de a Fáy utcában Baróti Lajos tett be a csapatba 1974 márciusában a Győr elleni 1–1-es mérkőzésen. Aztán rövid ideig jegelt Lajos bácsi, mert az volt az elve, hogy első a tanulás, én pedig érettségi előtt álltam.

– Az Újpesttől 1976 őszén 5–4-re kikaptak, 1977 tavaszán 4–1-es győzelemmel vágtak vissza ötcsillagos mérkőzésen. Azt írta a Népsport: „Izsót nem tudták tartani, egyéni kitöréseivel, cseleivel és két góljával tűnt ki.” Emlékszik erre a meccsre?  
– Hogyne emlékeznék! Az említett vereségre is, vezettünk, de Várady Béla kihagyta a tizenegyest, a Dózsa megtáltosodott. De én is mondok egy 5–4-es mérkőzést, amelyen mi nyertünk az Újpest ellen. Az is öt csillagot kapott a Népsporttól, akárcsak bajnoki arany felé vezető úton, 1977 tavaszán a 4–1-es győzelem, amelyen 8-as osztályzatot érdemeltem ki.

– Érdekelte hányast kapott a sportlaptól?  
– Az nem mond igazat, akit nem érdekelt. Más kérdés, hogy nem mindig értettem vele egyet.

– A Mészáros – Török, Hegedüs, Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács, Izsó, Várady alapcsapatból négyen is – Várady, Kovács, Gass, Izsó – játszhattak volna középcsatárt, Illovszky önnek adta a 9-es mezt. Milyen volt a viszonya az edzőjével?  
– Szenzációs érzéke volt a futballhoz. Mindenkinek megtalálta a posztját. Nekem szabadságot adott, visszaléphettem, hogy cselezhessek. És ami a bajnokcsapatunk nagy erénye volt, hogy védekezésből gyorsan lendültünk támadásba. Ezt ma úgy hívják, jók voltunk az átmenetekben. A BEK első fordulójában itthon 3–0-ra kikaptunk a Mönchengladbachtól, kint 1–1 lett, az aranylabdás Allan Simonsen gólját én egyenlítettem ki. Kiestünk, de Udo Lattek, az ellenfél edzője azt mondta, szupercsapatot csinálna a Vasasból. Ami azt illeti, utólag azt állítom, igaza volt, az együttesben több volt, a Dózsa után át kellett volna vennünk itthon az uralmat. Várady, Gass, Kovács, Zombori, Müller és jómagam – legalább olyan jó és gólerős futballistáink voltak, mint Fazekas László, Bene Ferenc, Dunai Antal vagy Zámbó Sanyi.

– A Ferencvárost 1977 áprilisában mosták le 4–1-re ugyanebben az összeállításban. Lapunk szerint „minden megmozdulása gólveszélyt jelentett, cselei ellen nem tudtak mit kezdeni”. Beszéljünk a cseleiről. Gyakorolta vagy zsigerből jött?  
– Az adott szituáció határozta meg, mit csinálok. Egyértelmű, az a jó csel, amivel el tudsz menni a védő mellett. Áll előtted a hátvéd, de te kezdeményezel, ezt ki kell használni. A korszak talán legjobb honi védője, Bálint László azt mondta rám, hogy én cselezek a legjobban. Büszke vagyok erre, és arra is, hogy miután 1975-ben az UEFA-kupában a Barcelonával mérkőztünk, Johan Neeskens megjegyezte: „Nála jobban cselező futballista ellen soha életemben nem játszottam."

– Az 1977-es évben a középcsatárok között 5.413-as átlaggal kilencedik lett – azért ez nem valami fényes…  
– Aranyérmesként száz gól lőttünk, nemegyszer csak szabálytalanság árán tudtak megállítani, amikor kapura fordultam, de adtam rengeteg gólpasszt is. Az előbb nem mondtam, de az osztályzással az volt leginkább a bajom, hogy nem honorálta – mondjuk úgy – a részleteket. Amikor Várady Béla 1977-ben 36 góljával európai ezüstcipős lett, azt nyilatkozta: „Csendestársam volt Izsó Náci.” Nekem ez elégtételt jelentett a kilencedik helyért… Megjegyzem, 1981-ben második voltam a balszélsők között, 1982-ben az ősz csapatának centere.

– A Szovjetunió ellen 1976 májusában a Népstadionban (1–1) mutatkozott be a válogatottban. A Népsport szerint „csupán negyedórát volt a pályán, de volt egy-két jó megmozdulása”. Baróti 1978-ban mégsem vitte ki Argentínába.  
– Pedig már ott voltam az 1976. februári dél-amerikai túrán a keretben, a kapitány azt is elmondta, ad nekem lehetőséget, ugyanakkor figyeli szintén a Vasasból Gasst, Kovácsot, a ferencvárosi Szabót, az Újpestből Törőcsiket és Feketét. Szóval óriási volt választék. Ugyanakkor balszerencsésnek mondhatom magam, mert 1975 és 1983 között voltam kerettag, a kispadon legalább 25-szörös válogatott vagyok… Ez idő alatt négy angolok elleni meccsen nem cseréltek be, holott csak egy gólt lőttünk.

– A spanyolok elleni idegenbeli 3–0 során 1981 áprilisában pályára lépett, de vb-selejtezőn nem állította be Mészöly Kálmán. Pedig lehetett önre számítani, mert júniusban a DVTK elleni MNK-döntőt az ön góljával nyerte meg 1–0-ra a Vasas. Mindenkit kicselezett…  
– Jól mondja, Birinyi Pistától kaptam a labdát, öt védőn jutottam túl, a Népsport csupán azt írta, jó cselekkel törtem előre… A norvégok 4–1-es legyőzésekor Mészöly szólt, melegítsek, majd Kiss Laci gólt szerzett, s már nem cserélt be. Az 1982-es vb-keretből azért is maradtam ki, mert Törőcsik és Kiss Laci mellett Mészölyék Szentes Lázárt vitték ki.

– Talán azért is, mert Verebes József győri bajnokcsapatából beköveteltek játékosokat, a kapitány Szentes mellett döntött. Hogyan emésztette meg, hogy sikeres karrierjében a válogatott szereplés inkább fekete folt?  
– Gyerekként elhatároztam, első osztályú futballista leszek. Ez bejött, elismerem, ahhoz képest, hogy 25-ször ültem a nemzeti együttes kispadján, ebben több volt. Ha több gólt lövök, nem lehetett volna kihagyni.

– Nem keresték meg más fővárosi egyesülettől?  
– A hetvenes évek közepén Dalnoki Jenő pedzegette, szívesen látna a Fradiban, de nem fordult komolyra a dolog, ahogy 1980-ban sem, amikor Tichy Lajos hívott a Honvédba de nem bánom. Az osztrák kiscsapatnál eltöltött öt év viszont örök élmény, nem véletlen, hogy évekig jártunk vissza a családdal Mosonbánfalvára nyaralni.

– Amikor a jogi pályáról kérdezik, a családi hagyományt említi. Ennyire egyértelmű volt, hogy jogász lesz?  
– A családi körben testvérem, első unokatestvérem, mindkét gyermekem is ezt a pályát választotta, tizenegy jogi végzettségű rokonom van.

– Sportügyekkel is foglalkozik – mely megnyert pereit emelné ki?  
– Még a rendszerváltoztatás hajnalán Dél-Afrikába utazott a kispályás válogatott, amelyet eltiltottak, mondván, a faji megkülönböztetést fenntartó országban lépett pályára. Sikerült az eltiltást annullálni. A másik is a labdarúgással kapcsolatos: a sportág nem vagyoni értékű jogai – például a tévéközvetítési jogok – nem a szövetség, hanem a Futball Duó Kft. tulajdonában voltak, ezeket visszapereltük az MLSZ hatáskörébe.

– Hogyan értékeli az életében megtett utat?  
– Ha azt nézem, hogy egy tizenegy éves srác az almafa alatt ülve olvasta a Magyar Nemzetben kedvenc csapata toborzóját és valóra váltotta az álmait, akkor pozitív a kép.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. február 21-i lapszámában jelent meg.)