„A P. Mobil a rockzene Fradija” – Hosszú Kávé Schuster Lóránttal

– Milyen volt a P. Mobil 2025-ös nyara?      
– Nem panaszkodhatunk, bár nem volt annyi koncertünk, mint tavaly. Nagyjából negyven bulit játszottunk le, az előző nyáron pedig hatvankettőt. Az önkormányzatok, amelyek a zenei rendezvények fontos támogatói, a cipőjük mellett járnak, klubtámogatás pedig lényegében nem létezik, így aztán a kisebb befogadóképességű helyszíneken nem lehet koncertet szervezni, mert vagy horror jegyárakat kellene szabni, vagy a zenekari mikrobusz költsége sem folyna be.

– Stadionkoncert vagy klubfellépés?     
– A P. Mobil ötvenedik születésnapjára 2023-ban a Papp László Budapest Sportarénába szerveztünk egy bulit. Az előkészületek miatt majdnem egy évig nem játszottunk. Tele is volt a csarnok, de nem biztos, hogy szerencsés az ilyen hosszú szünet. Én azokat a vidéki fellépéseket szeretem igazán, amelyekre eljön hatszáz vagy ezer rajongó. Az emberi léptékű, lehet kommunikálni, nem vagyunk karámba zárva a színpadon. A gigakoncerteken a közönség java a kivetítőket figyeli, mert a távolság miatt a zenészekből alig lát valamit.

– Emlékszem a hajdani bulira, amely úgy kezdődött, hogy Schuster Lóránt ledöntött egy, a színpad elejére felépített téglafalat, máskor meg koporsóból pattant elő, vagy éppen a Kétforintos dal közben egy ember nagyságú „bélást” görgetett át a színpadon, s persze le és fel száguldozott a műsor alatt. Mi maradt meg ezekből a performanszokból?     
– Az óriás kétforintost és a tapsgépet visszük magunkkal, viszont én a 77. évemet taposom, mindkét térdemet többször operálták, száguldozásról így már nincs szó. Nagyon hiányzik, ráadásul nemcsak a színpadon, a hétköznapokban sem vagyok elég mozgékony, noha egész életemben imádtam futni. Srác koromban Sashalmon laktam, egy alkalommal a HÉV-állomásnál jött az ötlet, hogy át kellene ugrani Rákosszentmihályra moziba. Kevés idő volt a vetítés kezdetéig, de a haverjaimmal átrobogtunk, s bár lihegtünk rendesen, a film elejét is elcsíptük. Fénykoromban igazi örökmozgó voltam, az Omega híres technikusa, Nemes Laci egyszer azt mondta rólam: „Schuster többet költ cipőtalpra, mint más autógumira.”

– A hőskorban miképp hangolt egy-egy bulira?     
– Volt tíz olyan évünk, amikor esztendőnként több mint háromszáz bulin játszottunk. Észnél kellett lenni, hogy bírjuk a tempót. Nem voltak még autópályák, egy esti miskolci koncertre kora reggel el kellett indulni a Barkasszal, hogy időben odaérjünk, vagy ha szétesik út közben a mikrobusz, legyen idő megjavítani. Persze mindenre nem lehetett felkészülni. Az egyik buli előtt kitaláltam, hogy a Varjúdal című szám alatt – milyen jól mutat majd – belerepülök a zenekari árokba, ami tele volt birkózószőnyegekkel. Arra sajnos nem számítottam, hogy a kezdés előtt a szőnyegeket összeszedik, így aztán – mint egy rajzfilmfigura – a betonon landoltam.

– A futóképességét tudta kamatoztatni?     
– Igazolt sportoló nem voltam, viszont megadatott, hogy a Népstadionban versenyezzek. A Corvin Mátyás Gimnáziumba jártam, s egy alkalommal a testnevelő tanárunk összegyűjtötte a négy futóbolondot, köztük engem, és kinevezett minket az iskolai 4x400-as váltó tagjainak. A taktika ennyi volt: fussatok! Elsőként rajtoltam, a vetélytársam egy jól megtermett srác volt, hatalmas léptekkel haladt, mégis sikerült befognom, és tízméteres előnnyel adtam át a váltóbotot.

– Nem hívták atletizálni?     
– Nem, de például Papp Lacival bokszoltam. Ez is a suliban történt, a bokszlegenda ugyanis, akit nem engedett a hatalom a profi vb-címért megmérkőzni, járta az iskolákat, mesélt a pályafutásáról, és egy-egy sráccal még „bokszolt” is. Ha nem is voltam versenyző, sportos közegben nőttem fel: Ervin öcsém labdarúgó volt, felnőttként játszott az Egyetértésben, a Vasas Izzóban és a Vácott is. Sajnos volt egy súlyos sérülése, egy katonacsapat elleni meccsen a gerincét találták el – az ellenfél játékosainak kimenő volt a „prémium”, emiatt mindenbe belerúgtak, ami mozgott – , műteni kellett, és ez visszavetette a karrierjét.

– Ott volt a testvére meccsein a lelátón?
– Ordítottam, mint a sakál. Amikor hozzájuk került a labda azt kiabáltam, „Támadás!”, tőlem zengett a nézőtér. Előfordult, hogy a színész-zenész csapathoz lementem focizni. Nagyon szerettem futballozni, de inkább voltam lelkes és megállás nélkül futottam – a cselezés, a trükközés nem az én világom volt.

– S mi volt az az élmény, ami egy életre a zenéhez kötötte?     
– A klasszikus beatzene, az Animals, a Rolling Stones, a Yardbirds, a Kinks muzsikája.

– Nem túlzás azt állítani, hogy a Gesarol, majd utódja, a P. Mobil a magyar rock történetének a pártállam által legtöbbet vegzált zenekara volt.      
– Nemcsak a hatalom igyekezett ellehetetleníteni az együttest, egyes zenekari tagok hülyesége is ellenünk dolgozott. Képtelenek voltak átlátni a lemezgyár akkori nagy hatalmú ura, Erdős Péter „oszd meg és uralkodj” politikáját. Persze nemcsak a P. Mobilt robbantotta fel, a Kati és a Kerek Perecből is kiemelte a gitáros Végvári Ádámot és a dobos Bardóczi Gyulát, akik aztán a Neotonban kötöttek ki, az addigi zenekaruknak meg vége lett.

– Ekkora ellenszélben miképp tudott fél évszázadnál is tovább talpon maradni a P. Mobil?     
– Sok mindennel számoltak az illetékes elvtársak, csak velem nem. Azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy elvitték tőlünk Vikidál Gyulát, Bencsik Sándort vagy éppen Cserháti Istvánt, de nekem mindig voltak terveim, tartalék terveim, tartalék embereim. S ami legalább ilyen fontos: ott állt mögöttünk egy masszív és népes rajongótábor, amely a mai napig kitart. A már említett 50 éves születésnapi koncertre tizenkétezren váltottak jegyet.

– A zenekar számos ikonikus koncertje közül néhány futballarénához kötődik: 1973-ban a diósgyőri pályán játszott a P. Mobil a „magyar Woodstockon”, 1994-ben pedig a korábbi Üllői úti stadionban tartotta meg visszatérő koncertjét.     
– Miskolcon kőkorszakiak voltak a technikai körülmények, s mivel a gyepre nem engedtek senkit, a közönség egy része legalább száz méterre ült a színpadtól. Mégis emlékezetes maradt a fesztivál, mert ez volt az első ilyen jellegű rockrendezvény Magyarországon. A Fradi-pályára nemcsak a saját profi cuccunkat vittük el, Bécsből hozzácsaptunk plusz 80 ezer wattot. Másfél évig dolgoztam, hogy minden a helyén legyen. Egyébként nem volt véletlen a helyszínválasztás, mert bátran kijelenthető, hogy a P. Mobil-tábor jelentős része fradista. Valahol egyszer le is írták, hogy a P. Mobil a rockzene Ferencvárosa. Visszatérve arra a kérdésre, tudtam-e kamatoztatni a futótudásomat, nos, épp egy Fradi–Dózsa után vettem jó hasznát. 

– Mi történt?     
– A Fradi-drukkerek a meccs után nem hagyták el a Népstadiont, mire ránk rontottak a rohamrendőrök. Az öcsémmel és néhány barátunkkal igyekeztünk kimenekülni a frontvonalból, de ez nem volt egyszerű, mert a Thököly úton lovas rendőrök támadtak. Végül egy alacsonyan lévő erkélyre kapaszkodtunk fel. Rendőri zaklatásból a zenekarnak is bőségesen kijutott, nekem megvannak a rólunk írt besúgói jelentések. Az egyikben az olvasható, hogy felkérték a Fővárosi Művelődési Házba beépített fedett ügynököt, telepítsen mikrofonokat az öltözőbe, és rögzítse, mi hangzik el a koncert előtt és után. Az indoklásban az szerepelt, hogy „a P. Mobil együttes és közönsége ellenséges a rendszerrel”. No, ez igaz volt!

– Több mint fél évszázad után, amikor a popzene szórakoztatóipari termékké vált, mi maradt meg abból az életérzésből, világnézetből, amit a hőskorban a rock and roll jelentett?     
– Eric Burdon, a legendás Animals ma már 84 éves énekese nyilatkozta azt, hogy minden, amiért küzdöttek és ami fontos volt a hatvanas években, mára elveszett. Ő már nem aktív, nekem megadatott, hogy új dalokat írjak. Most fejezzük be egy angol nyelvű CD felvételét, melynek írom a magyar változatát. S ha már a dalszövegeim: elkészült egy 400 oldalas, nagyjából 140 általam írt szöveget, azok keletkezését felidéző, a különféle szövegváltozatokat bemutató könyv. A dalokhoz QR-kódok tartoznak, így mobiltelefonon is meghallgathatók. A P. Mobil nem retrócsapat, nem nosztalgiazenekar, évente új műsort állítunk össze, s akik eljönnek a koncertjeinkre, azoknak fontos a rock and roll és annak az üzenete.

–  S mi lesz az üzenete az év egyik legjobban várt, Dinoszauruszok éjszakája elnevezésű koncertjének, amelyen október 11-én a Barba Negrában a P. Box, a Dinamit és a P. Mobil lép színpadra?     
– Ez a P. Mobil-családfa bulija lesz, hiszen ebben a három együttesben számos olyan zenész játszik, aki rövidebb-hosszabb ideig velünk dolgozott. Sajnos sokan vannak azok is, akik már nincsenek közöttünk, de akiknek az emlékét őrizzük. Remélem, miközben játsszuk a dalokat, a közönség azt érzi majd, hogy Bencsik „Samu”, Tunyogi Péter, Cserháti „Pityi”, Herpai Sándor és a többiek ott állnak velünk a színpadon.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. szeptember 13-i lapszámában jelenik meg.)