A bajnokcsináló – sztárportré Darren Cahillről
Aki csak a legutóbbi Grand Slam-torna közvetítését látta, a világelső Jannik Sinner wimbledoni győzelméig vezető hét mérkőzésen vissza-visszatérő témát adott a kommentátoroknak, hogy az immár a füves borításon is kiválóan mozgó olasz játékos – az elmúlt három évben turbósebességre kapcsoló – fejlődését segíti-e a továbbiakban Darren Cahill. Nos, mivel Sinner megnyerte a wimbledoni döntőt az őt öt héttel korábban, a Roland Garros elképesztő fináléjában legyűrő Carlos Alcarazzal szemben, az ausztrál csodaedző folytatja a munkát tanítványával.
„Volt egy fogadás közöttünk: azt mondtam neki, ha nyerek (az Alcaraz elleni wimbledoni döntőben), én dönthetem el, marad-e vagy sem. Szóval úgy néz ki, a döntés az enyém… – vigyorgott Sinner a finálé utáni sajtótájékoztatón. – Darren nagyszerű ember. Ő az, akire szükséged van, főleg, amikor nem mennek jól a dolgaid. Ha úgy döntök, hogy maradjon, valószínűleg nem fog annyit utazni velünk, mint eddig, de szeretném, ha a nagy tornákon mellettem lenne.”
A sporttörténeti siker után Olaszország első wimbledoni bajnoka a Corriere dello Sportnak hozzátette: „Nyilvánvalóan hatalmas öröm, hogy a csapatomban tudhatom. Tisztán emlékszem az első hétre, amit 2022 júliusában Eastbourne-ben együtt töltöttünk füves pályán. Azonnal jó érzéseim voltak vele, mert nyilvánvalóan óriási a tapasztalata. Különböző stílusú teniszezőket vitt el a világelsőségig, tudja, hogyan alkalmazkodjon minden játékoshoz, és szerintem ez lenyűgöző tulajdonság, nem? Az együttműködése az olasz edzőmmel, Simone Vagnozzival kiváló. Két teljesen más karakterű trénerről van szó, de nagyon jól dolgoznak együtt. Alázatosak és tisztelik egymást. Szerintem a kombináció kiváló. Szerencsés vagyok, hogy mindketten a csapatomban vannak.”
De ki Darren Cahill, akiről dicshimnuszt zeng Sinner, a korábbi tanítványai, a sajtó?
A 60. életévét taposó, 1965. október 2-án, Adelaide-ben született Cahill sportcsaládból származik, édesapja az ausztrál futball egyik játékossztárja és elismert edzőegyénisége, John Cahill. A fiú mégis más, Ausztráliában legalább olyan népszerű sportágat választott, a középiskola után ösztöndíjjal az Ausztrál Sportintézetbe járt, s 1984-ben már profi teniszversenyeken indult. Attól, hogy a kontinens legnagyobbjai, Rod Laver, Ken Rosewall, Roy Emerson, John Newcombe magasságába jusson, krónikus térdsérülése fosztotta meg, egy évtizedes, 1995-ig ívelő pályafutása során tízszer kellett műteni.
A 185 centis, jobbkezes játékos így egyesben csak két ATP-tornagyőzelmet számlál (1988 júliusában Gstaadban, 1991 februárjában San Franciscóban). A Grand Slam-viadalok közül az 1988-as US Openen jött ki neki leginkább a lépés, miután többek között Boris Beckert és Aaron Kricksteint is legyőzte, az elődöntőben a későbbi bajnok Mats Wilandertől kapott ki, s a világranglistán a 22. hely volt a legjobbja (1989. április 24.). Párosban még szebb az eredménylistája: 13 ATP-tornagyőzelem, a világranglista 10. helye (1989. augusztus 10.), Grand Slam-versenyen negyeddöntő kétszer Wimbledonban (1987, 1989), egyszer a US Openen (1989), döntő az Australian Openen (1989) honfitársa, Mark Kratzmann oldalán. És vegyes párosban is döntőt játszott Wimbledonban (1987) a szintén ausztrál Nicole Provis társaként.
A sok sérülés és operáció mégis úgy megterhelte, hogy mire a pályafutása befejezésére kényszerült, a teniszezéssel keresett 1.3 millió dollárja elfogyott. „Harminc voltam, s ott álltam üres zsebbel. Annyim maradt, hogy vettem egy bárt Adelaide-ben, és megtanultam sört csapolni. Mielőtt teljesen leégtem volna, bekopogott az ajtómon egy tizenkét éves gyerek, az apja arra kért, hogy foglalkozzak vele. A neve Lleyton Hewitt… A többi már történelem” – foglalja össze, mekkora szerencsére volt szüksége, hogy elkezdődhessen rendkívül sikeres edzői karrierje.
Igaz, az álomszerű kezdés után nem minden alakult úgy Hewitt-tal, ahogy remélte. „Lleyton olyan volt, mint egy fék nélküli Porsche. Voltak problémáink, nem tudtuk, hogyan oldjuk meg őket, és én csak annyit voltam képes tanácsolni neki: menj gyorsabban! Így értük el a világelsőséget. De nyilvánvaló volt, össze fog dőlni, amit felépítünk, vissza fog zuhanni, mert nem voltak fékeink. Ez történt a pályán és azon kívül.”
Lleyton Hewitt volt az első játékosa, aki világelső lett – méghozzá a valaha volt legfiatalabb világelső 20 évesen 8 hónaposan 26 naposan 2001. november 19-én. Az újonc után egy kiforrott világsztárt, Andre Agassit segítette vissza a csúcsra – a gödörből kikecmergő amerikai csillag 2003. április 28-án a legidősebb világelső lett 33 évesen és 13 naposan.
„Agassi és a tenisz kapcsolata összetett volt, ahogyan az Open című könyvében meg is írta. Nagyon nehezen találta meg az egyensúlyt a győzelem öröme és a vereség fájdalma között. Utóbbi rendre győzedelmeskedett, ezért sokat szenvedett. A dolgok megváltoztak, amikor találkozott Steffi Graffal, egy csodálatos emberrel, nemcsak teniszezőként, hanem feleségként, családanyaként. Hihetetlen egyensúlyt talált a magánéletében. Összekötötte az életét egy fantasztikus nővel, aki a teniszen túlmutató célt adott neki, akárcsak minden jótékonysági munkájának. Ezért kezdett játszani: hogy jobb ember legyen, hogy segítsen másokon. Rendkívüli ember, hihetetlenül okos” – jellemezte Agassit korábbi edzője.
A sikerekkel teli, intenzív időszak után kissé hátrébb lépett, 2006-tól az Adidas tehetségtámogató programjának lett tagja, a feltűnő talentumok mentora. Olyan játékosokkal dolgozott, mint Andy Murray, Ana Ivanovics, Fernando Verdasco, Daniela Hantuchová, Sorana Cirstea, Simona Halep.
Halep csapatához később edzőként csatlakozott, a 2015 és 2021 közötti, több megszakítással terhelt munkakapcsolat alatt a román lány győzött a Roland Garroson (2018) és Wimbledonban (2019), és belőle is világelső vált (2017. október 9.). Cahill a pályafutása mélypontját is vele élte át, miután Halep váratlanul elvesztette a 2017-es párizsi GS-torna döntőjét Jelena Ostapenkóval szemben. „A kudarc lesújtotta őt, és ez volt a legrosszabb pillanatom edzőként. Nagy nyomás nehezedett rá, és én mindig próbáltam pozitív maradni. De ez rossz döntés volt: szenvedett, én pedig nem mutattam empátiát. Eltartott jó ideig, mire megértettem; három hónap után megöleltem, és mindketten sírni kezdtünk. Mondtam neki, hogy ha más edzőt akar, megértem, de két hét alatt minden teher eltűnt.”
A Haleppel töltött turbulens időszak után 2022 januárjában az amerikai Amanda Anisimovával tett próbát, majd júliusban az olasz Jannik Sinnerrel. „Négy-öt évvel korábban már figyeltem őt és meg is említettem, miközben az ESPN csatorna szakkommentátora voltam. Azt gondoltam: »Jézusom, ez a srác különleges.« A hang, amit ütögetéskor hallottam, ahogy mozgott: egyértelmű volt, hogy kiváló játékos válik belőle. Riccardo Piatti nagyszerű munkát végzett vele. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, három-négy hét próbaidőt adtunk magunknak füvön. Eastbourne-ben az első körben kikapott Tommy Paultól, nem volt sikeres kezdés, de már akkor látszott, mekkora potenciál van benne.”
Mekkora? Sinner 2023 végén döntőbe jutott az ATP-világbajnokságon, 47 év után megnyerte Olaszország csapatával a Davis-kupát, 2024-ben győzött az Australian Openen, Cahill negyedik tanítványaként világelső lett június 10-én, diadalmaskodott a US Openen és az ATP-világbajnokságon, 2025-ben megvédte címét az Australian Openen, döntőbe jutott a Roland Garroson és nyert Wimbledonban…
Az elképesztő teljesítményre árnyékot vetett, hogy 2024 augusztusában a Nemzetközi Teniszintegritási Ügynökség (ITIA) nyilvánosságra hozta, az Indian Wells-i mestertornán két tesztjében is a klosztebol nevű szert mutatták ki, ám olyan csekély mennyiségben, hogy nem tiltották el, majd miután a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) megfellebbezte ezt, a jogi képviselők megegyeztek három hónapos eltiltásban.
Hogyan vélekedett tanítványa helyzetéről Cahill? „A klosztebol-eset agyonnyomhatta volna, de rendkívüli nyomáskezelési képességről tett tanúbizonyságot. Hogyan érte el ezeket az eredményeket, miközben az ügy ekkora súllyal terhelte a vállát? Én sem értem. Vannak játékosok, akik a gondjaikat kiviszik magukkal a pályára, mások kint hagyják. Jannik az utóbbi kategóriába tartozik. Beszéltünk a játékosoktól, az edzőktől, a médiától kapott bírálatról, és egy nap azt mondta nekem: »Ne aggódj olyan emberek kritikája miatt, akiktől nem fogadnál el tanácsot!« Csak huszonhárom éves, de figyelemre méltó a bölcsessége. Olaszország büszke lehet rá, jogosan.”
Kettejük tündérmeséje tehát folytatódik.
A feleségével, Victoriával és két gyerekével, Benjaminnal és Tahliával egyébként Las Vegasban élő, szabadidejében az ESPN-nek szakértő, számos podcastben vendégszereplő és a közösségi médiában aktív Cahill egyelőre marad az ATP Tour elismert és szeretett tagja. Csak azt nem érti senki, egy ilyen kiváló embernek miként lehet a „Killer” a ragadványneve?! „Tizenöt-tizenhat évesen feltűnően alacsony voltam a korosztályom tagjaihoz képest, mégis kiugróan jól teniszeztem. Nálam jóval magasabb, erősebb, izmosabb srácokat győztem le a teniszpályán, s ők rám ragasztották a »Little Killer« nevet. Aztán a kicsi jelző eltűnt előle, mert egy év alatt huszonhárom centit nőttem, úgyhogy maradtam csak »Killer«.”
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. augusztus 2-i lapszámában jelent meg.)
