Háromhetes hajsza a győzelemért – kezdődik a Tour de France

Egy kis történelem: majdnem diszkvalifikálták az első győztest

A Tour de France-t egy eltökélt újságírónak és az alkalmazottjának köszönhetjük, ugyanis a L’Auto című francia lapnak szüksége volt valamire, amivel növelheti a népszerűségét. A lap szerkesztője, a korábbi kerékpáros Henri Desgrange és beosztottja, Géo Lefevre a Párizs–Marseille versenyről hazafelé tartott, amikor Lefevre felvetette, mi lenne, ha a hatnapos viadalokhoz hasonlóan rendeznének egy körversenyt Franciaországon keresztül. Desgrange megvitatta ezt a pénzügyi ellenőrzővel, aki áldását adta, így 1903. január 19-én a L’Auto hasábjain bejelentették, nyáron indul a Tour de France.

Az eredeti terveket némiképp átszabva végül hatszakaszos versenyt írtak ki, az össztáv 2428 kilométer lett, így az egyes etapok meglehetősen hosszúra nyúltak, közülük több is meghaladta a négyszáz kilométert. Hetvenkilencen jelentkeztek, ebből hatvanan álltak ténylegesen rajthoz, a történelem első Tour de France-a egy délkelet-párizsi külváros, Montgeron kávézója elől indult 1903. július 1-jén, 15.16-kor. A kerekesek másnap reggelre értek Lyonba, az első szakasz győztese Maurice Garin lett, akinek akkor még nem sárga trikó, hanem zöld karszalag járt. Három nap szünet után Marseille felé vették az irányt a bringások, ez volt az egyetlen szakasz, amelyen emelkedőkkel is meg kellett küzdeniük. Toulouse, Bordeaux és Nantes érintésével július 19-én Párizsban ért véget a Tour, méghozzá Garin összetettbeli sikerével, aki 94:33:14 órás összidővel tette meg az utat.

Az eseményről a Magyar Nemzet is beszámolt, tudósításából kiderült, hogy Garint majdnem kizárták: „Az utolsó száz métereken a tolongás már életveszélyes lett. Garint száz meg száz kerékpáros vette körül, úgy, hogy ő nem is akarta folytatni a versenyt és azt kérdezte, hogy nem kaphatna-e kocsit, amely St. Cloud-tól a velodromig elvinné. »Csak nem hagyom magamat agyonütni ettől a túl lelkes tömegtől« mondta. Garin végül csak azért folytatta kerékpáron az utat, mert figyelmeztették, hogy diszkvalifikálják, ha útközben kerékpár helyett más járművet használ.”     

A szerkesztő és az újságíró elképzelése messzemenőkig bevált, a Tourt követően százharmincezer példányos különszámot adott ki a L’Auto, a lap példányszáma húszezerről hatvanötezerre nőtt, így nem volt kérdés, 1904-ben is megrendezték a körversenyt.

Csakhogy akkor több induló is csalt, bizonyos távokon vonattal vagy autóval vitette magát… Az érkező beadványok nyomán hónapokkal a verseny után úgy döntöttek, hogy többek között az összetett első négy helyezettjét is kizárják, így a győztes a mindössze húszéves Henri Cornet lett.

A botrányok azonban nem törték meg a Tour népszerűségét, sőt inspirálóan hatott például a magyar kerékpársportra is, hiszen ennek mintájára szervezték meg száz évvel ezelőtt az első hazai körversenyt, manapság pedig számos kiváló sprinter hazánkban készül fel a franciaországi eseményre.

Sárga, zöld, pöttyös és fehér, avagy a megkülönböztető trikók

Először 1919-ben viselt megkülönböztető felsőt az összetettben élen álló kerékpáros, később másfajta trikókat is bevezettek, voltak olyanok is, amelyek ma már nincsenek használatban. Jelenleg négyfajta trikó létezik.

 Sárga trikó (maillot jaune): az viseli, aki az előző szakaszt követően az időeredmények és a bónuszok nyomán vezeti az összetett versenyt. Tavaly Tadej Pogacar a második szakaszt követően vehette fel először, majd egy etapra átadta, de a negyedik versenynaptól mindvégig az UAE szlovén bringása hordta. A színválasztás oka az volt, hogy a L’Autót sárga lapra nyomtatták.

Zöld trikó (maillot vert): a pontverseny aktuális első helyezettjének jár, pontokat a gyorsasági részhajrákon és a befutókon lehet gyűjteni. Tavaly némi meglepetésre az eritreai Biniam Girmay gyűjtötte a legtöbb pontot, a sprinter három sík szakaszt is megnyert. 1953 óta létezik, és azért zöld, mert egy helyi kertészeti lánc támogatta.

Pöttyös trikó (maillot a pois rouges): a hegyek királya hordhatja a fehér alapon piros pöttyös felsőt, tehát az, aki a rangsorolt emelkedőkön és lejtmeneteken a legtöbb pontot gyűjti. Azért pöttyös, mert egyrészt a szponzor csokoládégyár olyan mezt kért, ami látványosan kitűnik és jól mutat a tévében is, másrészt ezzel adózott a Kispöttyös becenevű korábbi kiváló kerekes, Henri Lemoine emléke előtt. 2024-ben az ecuadori Richard Carapaz volt a legjobb hegyimenő, ő azonban idén gyomorfertőzés miatt nem indulhat a Touron.

Fehér trikó (maillot blanc): 2000 óta az összetettben legjobban álló fiatalt (26 éven alulit) illeti meg, tavaly Remco Evenepoelé volt, a belga kerékpáros dobogós lett a Tour végén, majd az olimpián megnyerte az időfutamot és az országúti mezőnyversenyt is.

Korábban létezett piros trikó is, az 1984 és 1989 közötti időszakban az viselhette, aki a gyorsasági részhajrákon a legtöbb pontot gyűjtötte. Ugyanekkor törölték el a kombinált trikót is, amelynél számításba vették az összetett állását és mindkét pontversenyt is, és az vehette fel ezt a meglehetősen tarkabarka felsőt, aki a legelőkelőbb helyezést foglalta el.

A legtöbbszörös győztesek

A franciaországi körverseny összetettjét legtöbbször Lance Armstrong nyerte meg. Az amerikai kerékpáros a hererákból való felépülését követően 1999 és 2005 között összesen hétszer végzett az élen, azonban e címeitől 2012-ben az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) megfosztotta. Armstrong 1993-ban indult először a Francia körversenyen, 2005 után legközelebb 2009-ben állt ismét rajthoz, akkor összetettben harmadik lett, egy évvel később a 21. helyen zárt, de ezeket az eredményeit is törölték. A kilencvenes-kétezres évek nagy alakjai közül a német Jan Ullrich és az olasz Marco Pantani nevét kell kiemelni, mindketten nyertek Tour-t Armstrong előtt.

Ötször végzett az élen a spanyol Miguel Induráin (1991–1995), ahogy a francia Bernard Hinault, aki először 1978-ban szerezte meg a sárga trikót, utoljára pedig 1985-ben. Azóta egyébként francia versenyző nem nyert Tourt. Az Hinault előtti évek emblematikus bringása az idén nyolcvanéves Eddy Merckx, aki szintén ötször győzött a Tour de France-on. A belga klasszis annyira kimagaslott a mezőnyből, hogy 1973-ban a szervezők kérték meg, inkább ne induljon…

A 2010-es években négyszer ünnepelhetett győzelmet a brit Chris Froome, a negyvenéves kerekes napjainkban is aktív még, bár a Touron utoljára 2022-ben indult, de azt nem fejezte be. Az aktuális mezőnyt tekintve az UAE szlovén kiválósága, Tadej Pogacar nyerte meg legtöbbször a háromhetes viadalt, a címvédő három győzelemnél tart, míg nagy riválisa, Jonas Vingegaard kétszer végzett az élen.
 

Ez történt…

…2020-ban: Pogacar berobbant     
A világjárvány miatt augusztus végén kezdődő Tour de France a 20. szakaszon egy hegyi időfutamon dőlt el. Az etapot 57 másodperces előnnyel várhatta sárgában a szlovén Primoz Roglic. Csakhogy honfitársa, az ifjú Tadej Pogacar elképesztő fordítást bemutatva 59 másodperces előnnyel nyerte meg a La Planche des Belles Filles-re vezető 36.2 kilométeres szakaszt, így a záró napon már csak be kellett gurulnia a Champs-Élysées-re. A debütáló Pogacar azon a Touron a sárga mellé a pöttyös és a fehér trikót is megszerezte!

…2021-ben: magabiztos címvédés     
Eredetileg Koppenhágából indult volna, de a járvány miatt Brestben kezdődött a Tour, és a címvédő Tadej Pogacar magabiztos győzelmével zárult. A 8. szakaszt követően vehette fel a sárga trikót, amit végig megőrzött. A második helyezett Jonas Vingegaard 5:20 perccel maradt el tőle. Pogacar a legfiatalabb duplázó lett, ráadásul újfent megszerezte a pöttyös és a fehér felsőt.

…2022-ben: Vingegaard bevárta Pogacart, aztán megnyerte a Tourt     
2017-ben Jonas Vingegaard még egy halfeldolgozó üzemben készült, öt évvel később óriási tömeg ünnepelte a Visma dán kerékpárosát, miután megnyerte a Tour de France-t. Emberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett, amikor riválisa, Tadej Pogacar a 18. szakaszon lejtmenetben bukott, Vingegaard bevárta őt, nem akart ebből előnyt kovácsolni. Az utolsó, párizsi szakaszon Pogacar még indított egy támadást, de később összemosolygott az őt beérő vismás Wout van Aerttal.

…2023-ban: Pogacar megrogyott a hegyen     
Lényegében a 17. szakasz döntötte el a két évvel ezelőtti Tourt, a Saint-Gervais Mont-Blanc és Courchevel közötti hegyi etapon az a feladat várt Pogacarra, hogy csökkentse lemaradását az élen álló Vingegaard-ral szemben. Csakhogy előbb bukott, majd az utolsó 15 kilométerre kifáradt az UAE versenyzője, aki közölte a rádión, hogy „Meghaltam, végem”. Kapcsolt a Visma, Vingegaard pedig végül 7 perc feletti előnnyel védte meg címét.

 …2024-ben: Cavendish és Pogacar nagy napjai     
Olaszországból indult a Tour tavaly, és az áprilisi Baszk körön történt súlyos bukás után már az nagy szó volt, hogy Jonas Vingegaard, Primoz Roglic és Remco Evenepoel egyáltalán rajthoz állt. Pogacar azon a versenyen nem indult, a Giro d’Italiát viszont megnyerte, így abban a tudatban vághatott neki a Tournak, hogy győzelme esetén ő lehet az első Marco Pantani 1998-as duplázása után, aki egy éven belül megnyeri a két háromhetest. Rajta kívül a hazánkban is felkészülő sprinterklasszis, Mark Cavendish készült történelmi eredményre, egyetlen szakaszsiker választotta el attól, hogy ő legyen a legtöbbszörös etapgyőztes a körverseny történetében. Ez az 5., Saint-Jean-de-Maurienne és Saint Vulbas közötti távon össze is jött, így 35 győzelemmel a brit lovag az új rekorder, letaszítva Eddy Merckxet a trónról. Pogacar győzelméhez végül nem fért kétség, Vingegaard két győzelem után második lett, míg az ezúttal Nizzában záruló Tour végén a harmadik helyet Remco Evenepoel szerezte meg, egyúttal a fehér trikó is az övé lett.

Az összetett esélyesei

Az utóbbi hetek, hónapok alapján az idei Tour de France összetettjének legnagyobb esélyese Tadej Pogacar. A szlovén kerékpáros egyetlen idei versenyén sem maradt le a dobogóról, és a Tour előszobájának számító Critérium du Dauphinén is magabiztosan győzött, a hegyeken erőt mutatott riválisainak, míg az első szakaszt sprintben nyerte meg Vingegaard-ékkal szemben. Pogacar idei versenynaptárának legfontosabb része a Tour, célja, hogy negyedszer is ünnepeljen a trófeával, ráadásul nagyon erős csapat segíti.

Remco Evenepoel tudja, milyen érzés győzni Párizsban, hiszen a tavalyi olimpián kétszer is átélhette a futballistából lett belga kerékpáros. A tavaszát befolyásolta a tavaly decemberi balesete, csak áprilisban térhetett vissza a versenyzéshez. A Soudal Quick-Step versenyzője a Dauphiné időfutamán teljesített igazán jól, a hegyeken már nem bírt Pogacarral.

Jó nevekből áll a Visma nyolcasa is, ugyanakkor Jonas Vingegaard tavasza sem alakult a tervek szerint; a portugáliai Algarvét megnyerte, de a Párizs–Nizzán bukott, kézsérülés miatt csapata visszaléptette a gyorsabb felépülése reményében. A Dauphinén egyetlen szakaszt sem nyert meg, végül összetettben második lett, de jelezte, van még min dolgozni a lille-i rajt előtt.

Primoz Roglic tavaly nem tudta befejezni a Tourt, idén a Girót kellett menet közben feladnia, viszont közte a Vueltát és a Katalán körversenyt megnyerte a rutinos szlovén kerékpáros. A francia körön azonban jóval erősebb a mezőny, amelynek tagja a sokoldalú holland Mathieu van der Poel (2023 világbajnoka), a belga kiválóság, Wout van Aert. A fehér trikóra jó eséllyel pályázhat a fiatal német Florian Lipowitz, aki a Dauphinén és a Párizs–Nizzán is kiérdemelte a legjobb fiatalnak járó elismerést.

Bodrogi László, avagy az eddigi egyetlen magyar a Touron

Azzal, hogy a Visma csapata nem válogatta be nyolcasába Valter Attilát, eldőlt, hogy idén sem indul magyar kerékpáros a francia háromhetesen, így honfitársaink közül továbbra is Bodrogi László mondhatja el egyedül, hogy megmérette magát a Touron. Az időfutamban világbajnoki ezüstérmes kerékpáros először 2002-ben tekert a körversenyen, a Regnier-Durette és Macon közötti 50 kilométeres időfutam végén harmadik lett, összetettben a 62. helyen zárt. Csapata, a Mapei-Quickstep 2003-ban is számított rá, akkor két időfutamon is ötödik lett. 2005-ben több napon át állt összetettben a harmadik helyen, és reális esélye volt arra, hogy rövid időre átvegye a sárga trikót is, de ez végül csak virtuális formában került rá. 

„Végig látszottunk a versenyben, akcióztunk, mutattuk magunkat, miénk lett a zöld trikó, a csapatversenyben az előkelő negyedik helyen végeztünk” – értékelt a Nemzeti Sportnak az utolsó szakaszt követően Bodrogi, aki 2009-ben felvette a francia állampolgárságot. Tavaly feltűnt a Touron, a hetedik szakasz végén az etapgyőztes – szintén Quick Step-versenyző – Remco Evenepoelnak adott át díjat.

Ez várható 2025-ben 

Koppenhága, Bilbao és Firenze után idén nem lesz külföldi nagy rajt, Lille-ben kezdődik és ott is ér véget az első szakasz július 5-én, szombaton. Vélhetően egy sprinter veheti majd fel elsőként a sárga trikót. Hét etap végén várható mezőnyhajrá, míg a két időfutam közül az egyik hegyi lesz. A 12. szakasz végén, július 17-én lesz az első hegyi befutó, az 1519 méter magas Hautacamra kell felérni. A legkeményebb etapokat a harmadik hétre hagyták a szervezők, kilenc év után lesz ismét befutó a Mont Ventoux tetején (16. szakasz, július 22.), míg a 19. szakasz végén a 2063 méter magas La Plagne meghódítása vár a bringásokra.

Újdonság, hogy a tavalyi párizsi olimpia sikere nyomán a szervezők beépítették az utolsó szakaszba a Montmartre-t, a mezőnynek háromszor is fel kell érnie a Sacré Coeur-bazilikához, így kis különbségek esetén a záró napon is nagy csata várható a hangulatos, macskaköves párizsi utcákon.

INFOGRAFIKÁK: DANCSÁK ANDRÁS, KRISTÓ PÉTER  

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. július 5-i lapszámában jelent meg.)