„Minden nap ünnep a négy lányommal” – Hosszú Kávé Bata Mónikával

– Miként néz ki önöknél majd vasárnap az anyák napja?     
– Nekem minden nap ünnep, ha a négy lányommal együtt tudunk lenni! Boldogság, hogy anyukám is velünk lehet anyák napján, akinek olyan sok mindent köszönhetünk mindannyian! Bizonyosan felköszöntenek a lányaim, bár hozzáteszem, szerencsés vagyok, mert nemcsak május első vasárnapján gondolnak rám. A legszebb meglepetésben a tavalyi budapesti sakkolimpia szervezőjeként volt részem tőlük. Huszonkét napig tartott az esemény, s az utolsó vasárnapon a lányaim – akik ez idő alatt egymásra voltak utalva, egymásnak segítettek – jelezték, hogy megkeresnének mind a négyen. Be is állítottak egy hatalmas virágcsokorral és meghívtak ebédre, amelyen elmondták: nagyon büszkék rám, hogy ilyen rangos világesemény csapatának tagja vagyok. Teljesen elérzékenyültem, csodás érzés volt.

– Az ifjú hölgyek, akikről szó van, a Tóth nővérek: a felnőttválogatott kosaras Franka és húgai, a pólós Frida, valamint az ikerpár, a kosaras Frotti és a szintén vízilabdázó Freia, mindhárman sportáguk korosztályos válogatottjai. S ne maradjon ki a sorból a papa sem, a 256-szoros válogatott, Európa-bajnok, vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik Tóth Frank. Milyen gyakran sikerül közösen egy asztalhoz ülni a lányokkal?     
– Manapság már kisebb csodával ér fel, ha mind a négy gyerek egyszerre egyazon helyen van. Az anyák napja, ha csak valamelyik sportesemény felül nem írja a programot, ilyen alkalom. Köszöntésképpen cserepes virágot szoktam kapni, amit együtt ültetünk el a kertben.

– Mióta igazodik az élete a bajnoki versenynaptárakhoz?     
– Az öcsém kissrácként nyaranta pólós táborba járt, anyukám ilyenkor vállalta a segítő szülő szerepét, és mi mást kezdhetett volna velem, vitt magával engem is. Ennek köszönhetem, hogy jól megtanultam úszni, s az iskolai versenyeken a sulink rendre a két Batát indította. Mivel a testvérem nagyon jó úszó volt, váltóban sorra nyertük a trófeákat. Ő amúgy ma már sikeres vízilabdaedző.

– S mikor bicsaklott meg fényesen induló úszókarrierje?     
– Rögtön az elején. Jelentkeztem a Szpariba, akkoriban nyílt meg a Kőér utcai uszoda, ott kezdődött Egerszegi Krisztina pályafutása is. Engem viszont túlkorosnak minősítettek – hétéves lehettem…

– Mely sportágra sikerül manapság időt szakítania a négy gyerek menedzselése és a munkája mellett?     
– Rohanó életünkben fontos, hogy sportoljunk. Kedvenc edzésem a nordic walking, szeretek a Normafánál gyalogolni. A pandémia idején kaptam az első botjaimat az egyik barátnőmtől a születésnapomra – elsőre azt gondoltam, biztosan utál engem. Egy évig ki sem bontottam a csomagot, akkor azonban sikerült rábeszélnie, hogy csatlakozzak hozzá, s azóta rendületlenül járom az utakat. Nagyon szeretem Bartha Sylvia, a Tv2 időjárás-jelentője remek hangulatú zumbaóráit, mentálisan is segítenek feltöltődni.

– Sportoló helyett pr- és rendezvény-menedzser lett: miként kapcsolódott a sporthoz a munkája?     
– Az Unicumnál dolgoztam – Zwack Pétert máig az egyik legjobb főnökömként emlegetem –, első sportos munkám a vízilabda Unicum-kupa médiamenedzselése volt. Kitaláltam, hogy az újságírók együtt pólózzanak a válogatottakkal, a meccseken pedig kezdésként egy unicumos üveget idéző labdára úsztak rá a csapatok, ezután került a vízbe a hagyományos labda. Manapság záporoznak a szakmában a hasonló ötletek, de a ’90-es évek közepén még olyan poénnak számított, amiről beszéltek az emberek. Arra is volt példa, hogy parfümbemutatóra vittem el a pólóválogatottat; csinos férfiak elegáns illatszert reklámoztak abban az időben, amikor a kozmetikumok hazai piacát a dezodorok uralták. Dolgoztam rendezvényigazgatóként a MOM Sportnak és a XI. kerületi sportközpontnak. Imádtam ezt az időszakot, kreatív és izgalmas része volt az életemnek. Ezt követően a férjemet elkísérve – akit leigazolt egy olasz vízilabdacsapat – Olaszországba költöztük, Franka lányunk Bolognában született. Hazatérve hívtam életre a saját menedzsmentcégemet.

– Belefér a sport manapság is a vállalkozása profiljába?     
– Számos sportos projektem volt és van is. Ilyen a már említett sakkolimpia is, de folyamatosan dolgozom sportolókkal egyéni brandmenedzsment szinten. Van egy utánpótláskorú sportolókat támogató sportegyesület, az Életem a Sport, amelynek elnöke vagyok, és a Magyar Sport Üzleti Szövetség utánpótlás- és mentorbizottságát vezetem. Mindkét szervezetben az utánpótlást segítjük, támogatjuk szakmai tanácsokkal, mentorprogramokkal, hogy a fiatal sportolók bent maradjanak a rendszerben, és ne lépjenek ki korán. Az év legfontosabb üzenete számunkra a sportcoaching és mentáltréning elfogadtatása, megértése az utánpótláskorú sportolóknál, ebben szorosan együttműködünk a Magyar Sportcoach- és Mentáltrénerek Társaságával. A sporthoz kitartás és alázat szükséges, ezt sokszor a szülőkkel kell leginkább megértetni. Fontos tudatosítani bennük, hogy ne a saját álmaikat kergetve vigyék sportolni a csemetéjüket. Azt szoktam mondani, én vagyok 
a legjobb példa: van négy válogatott sportoló lányom, mindent is megtapasztaltam velük. Kell ennél több? (nevet)

– Önök biztosak voltak abban, hogy a lányaik jól döntöttek, amikor a versenysportra voksoltak?     
– Azt, hogy ilyen biztatóan alakul a karrierjük, elsősorban maguknak köszönhetik. De az is igaz, hogy Franka például egy szerencsés találkozás után kezdett el kosarazni. A Sport XI-ben dolgoztam, a korábbi válogatott kosaras Zsolnay Gyöngyi a szomszédban lakott. A gyerekeink egy játszótéren szaladgáltak, és Gyöngyi egy nap megkérdezte, nem lenne-e kedve a nyúlánk kislányomnak kipróbálni a kosárlabdázást. Franka elkezdett zongorázni is, de a zenetanár azt javasolta, maradjon inkább a palánkok világában. Frida viszont tehetségesen zongorázott, ám folyamatosan ütközött a zeneóra az edzésekkel. Eleinte ő is kosarazott, utánpótlás-válogatottságig vitte, az igazi közegét azonban 
az uszodában találta meg – úgy érezte, pólósként jelesebb karriert építhet. A zenei pályáját egy dal komponálásával zárta le. Az ikrek nővéreik vonzásában természetesnek érezték, hogy sportoljanak. Ők voltak, akik Frida egyik meccsén – csak egy pillanatra nem figyeltem rájuk – mérkőzés közben kéz a kézben bemasíroztak a pályára. Azt is önállóan döntötték el, melyik sportágat választják.

– Franka a TFSE-MTK kosarasa, a felnőttválogatottal tavaly megnyerte a ruandai vb-előselejtezőt. Frida a BVSC ob I-es pólósa, Freia az UVSE ifjú vízilabdázója, s már bemutatkozott az ob I-es csapatban is, Frotti a Vasas utánpótláskosárcsapataiban bizonyít hétről hétre. Mi alapján dönti el, melyikük meccsén szurkol?     
– Senkinek sem kívánom azt az érzést, amikor a versenynaptárakat próbálom összehangolni. Sokszor nem is sikerül, noha azt már megbeszéltük, hogy – a kiemelt eseményektől eltekintve – vidékre nem utazom el, máskülönben állandóan autóban ülnék. Igaz ez persze Budapestre is: térkép alapján összeállítom az útvonalat, és itt is, ott is belenézek egy-egy negyedbe.

– Voltak a lányok karrierjében kritikus pillanatok?     
– Egyetlen esettől eltekintve szerencsére nem, de a szokásos hullámvölgyek nálunk is megvoltak, megvannak. Fel kell készülni mindenre, nyitottnak kell lennünk a gyerekeink terveire, érzelmeire. Ez az ő életük, ők dolgoznak meg érte. Sokat beszélgetünk – mi tagadás, hangos család vagyunk –, s akinek problémája támad, tudja, ránk számíthat.

– Ön milyen sportszülő: csöndes a lelátón vagy anyatigris?     
– Azt nem tűröm, ha bántják a gyerekemet, viszont Frank apukaként vehemensebb nálam, őt már vezették ki. Ugyanakkor nemcsak laikusként nézi a meccseket, hiszen válogatott pólós volt, edzősködik és a bíráskodással is tisztában van. Ha felemeli a hangját, nem véletlenül teszi.

– Mit gondol, mit tartogat a jövő a lányainak?     
– Mindegyikük külön egyéniség, a saját útjukat járják, saját álmaikkal, céljaikkal. Franka okosan építi a karrierjét, és ami a legfontosabb: élvezi a játékot. Fontos neki a tanulás, megvan a diplomája, több nyelven beszél folyékonyan. A sportban még jó néhány sikeres év állhat előtte akár itthon, akár egy külföldi bajnokságban. Fridának már légióstapasztalata is van, két évet töltött Bolognában, a tanulmányai miatt azonban hazatért; sportpszichológusnak készül. A két kicsinek, akik nem is olyan kicsik, hiszen 16 évesek lesznek júniusban, minden adottságuk megvan ahhoz, hogy még sokáig magas szinten sportoljanak. Freia tavaly tagja volt a törökországi U16-os vízilabda-vb-n ezüstérmes magyar együttesnek, és Frotti is a kiválóan játszik a Vasas kosárlabda-utánpótlásában. Ha a sors kegyes lesz hozzánk, akár együtt is szerepelhet majd a pólós, illetve a kosaras felnőttválogatottban a két-két lányunk – ki higgyen ebben, ha nem én?! S annak fényében, hogy 2028-ban az „angyalok városában” rendezik meg az olimpiát, talán nem rossz ómen, hogy az ikrek a Csik Ferenc Gimnázium Los Angeles-termében tanulnak…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. május 3-i lapszámában jelent meg.)