A szemünk láttára ír történelmet – sztárportré Tadej Pogacarról

A 2017-es Tour de Hongrie mezőnyében feltűnt egy 18 éves szlovén kerékpáros, aki a Bükk emelkedőin és lejtőin meglehetősen jól teljesített, azon az etapon második lett a kolumbiai Daniel Jaramillo mögött. Összetettben is a dél-amerikai kerékpáros végzett az élen, hét másodperccel maradt el tőle a Rog-Ljubljana színeiben tekerő tini, Tadej Pogacar.

Szinte napra pontosan nyolc évvel később óriási ováció fogadta Lille főterén a sárga kalapban és napszemüvegben feltűnő Pogacart, aki franciául köszöntötte a nézőket a nagy rajt előtt. 21 versenynappal és 3300 kilométer megtételével később Párizsban a Diadalív előtt magasba emelhette a győztesnek járó trófeát, immáron negyedszer nyerte meg az országúti kerékpársport legrangosabb viadalát.

Az említett Tour de Hongrie után egy évvel már a legmagasabb kategóriában szereplő UAE Team Emirates szerződtette Pogacart, akit egy korábbi kiváló szlovén kerékpáros, Andrej Hauptmann vett a szárnyai alá. „Már eléggé érti a dolgát ahhoz, hogy tudja, hogyan kell megmutatni a képességeit, az emelkedőkön a mozgékonyságát lenyűgöző erővel kombinálja, ami sík terepen és a sprintekben is hatékonnyá teszi őt” – írta őt bemutató cikkében a csapat honlapja.

Egy évvel később élete első háromhetes körversenyén, a Vuelta a Espanán mindjárt összetettbeli harmadik hellyel kezdett. 2020. augusztus 29-én Nizzában életében először rajthoz állhatott a legrangosabb kerékpáros eseményen, a Tour de France-on.

2020

„HA EGY HÓNAP MÚLVA KÉRDEZITEK, AKKOR SEM HISZEM EL, HOGY MEGNYERTEM A TOUR DE FRANCE-OT”     

 „A Vuelta legnagyobb tanulsága, hogy megtanultam, miként kell három hétig versenyezni, jó jel, hogy az utolsó héten is erősnek éreztem magam. A Tour nagy előrelépés, de erősebb versenyző vagyok, mint 12 hónappal ezelőtt, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen fantasztikus csapatban versenyezhetek. Nincs konkrét célom, mivel ez teljesen új terület, de a csapat az elején kijelölte, hogy jó eredményt szeretne elérni, és én készen állok. A járványhelyzetet követő újraindulás óta már megmutattuk, mire vagyunk képesek, és nem kétséges, hogy itt is lenyűgöző teljesítményt fogunk nyújtani” – fogalmazott bizakodóan a rajt előtt. Arra viszont ő sem gondolt, hogy újoncként történelmet ír: három szakaszt nyert meg, s a huszadik etap végén élre állt összetettben, így sárga trikóban tekerhetett végig Párizs utcáin. Ráadásul a körverseny történetének második legfiatalabb győztese lett, a húszéves Henri Cornet annak köszönhetően lett első 1904-ben, hogy az előtte végző négy kerekest csalás miatt kizárták, mivel bizonyos távokon vonattal vagy autóval vitették magukat.

Pogacar abban az évben honfitársát, Primoz Roglicot ütötte el a Tour-győzelemtől. A síugróból lett bringás a Vueltát korábban már háromszor megnyerte, és a Francia körverseny utolsó előtti szakaszát 56 másodperces előnnyel várhatta Pogacarral szemben. Csakhogy a hegyi egyenkéntin az UAE ifjú versenyzője hatalmasat fordított, 59 másodperces előnybe került az utolsó, párizsi szakaszt megelőzően, így életében először felvehette a sárga trikót (a 15. etap végén készült képünkön fehérben Pogacar, mögötte még sárgában Roglic). Ennek a szakasznak már csak a pezsgőzés és az ünneplés a lényege hagyományosan, Pogacar pedig egyszerre három megkülönböztető trikót is begyűjtött, a sárga mellett övé lett a legjobb hegyimenőnek járó pöttyös és a legjobb fiatalt illető fehér is.

 „Azt hiszem, álmodom. Nagyon büszke vagyok a csapatra, három héten át hatalmas erőfeszítéseket tett. Sajnálom Primozt, mert nagyon jól teljesített, a csapata fantasztikus munkát végzett, de rossz napot fogott ki. Minden kanyart ismertem, tudtam, hol kell gyorsítani. A lábaim nagyon jók voltak, a sík résznél a rádión hallgattam az időket, de a mászáson nem hallottam semmit, mert a szurkolók túl hangosak voltak. Valójában az álmom nem az volt, hogy megnyerjem a Tour de France-t, hanem csak az, hogy részt vehessek benne. Ha egy hét vagy egy hónap múlva kérdeztek, még mindig nem fogom elhinni, hogy megnyertem a Tour de France-t” – jelentette ki a győztes időfutamot követő sajtótájékoztatón.

A tündérmese egy évvel később még tovább íródott, de közben feltűnt a színen egy erős kihívó egy észak-dániai kisváros halfeldolgozó üzemének pultja mögül.

2021

„VINGEGAARD A KORSZAK LEGJOBB HEGYIMENŐJE LEHET”     

2021-ben Brestből indult a Tour de France, amelyen először mérette meg magát Jonas Vingegaard, aki 2017-ben még egy észak-dániai városka húsfeldolgozójában 19 eurós órabérért pucolta a halakat, mellette szenvedélyének, a kerékpározásnak hódolt. A címvédő Pogacar az 5. szakaszon, egy sík időfutamon győzött először, a sárga trikót viszont csak a nyolcadik etap végén vehette fel. Onnantól kezdve végig rajta is maradt, ugyanakkor Vingegaard-ral emlékezetes csatákat vívott a hegyeken, bár összetettben a szlovén kényelmes előnnyel állt (képünkön a 2108 méter magas Tourmalet-hágót is érintő 18. szakasz győzteseként). A legendás Mont Ventoux megmászása során Vingegaard lehagyta ellenfelét, aki később, a lejtmenet során beérte őt, de legkésőbb ekkor ráérzett, hogy kapott egy nagyon erős riválist.

„Végig nagyon kemény tempóban másztuk meg másodjára a Mont Ventoux-t, és amikor az utolsó kilométereken Vingegaard támadott, én egyszerűen nem bírtam követni. Amikor lehagyott, tudtam, hogy nyugodtnak kell maradnom, és a saját tempómat tartottam. Közel voltunk a csúcshoz, amikor lemaradtam, és tudtam, hogy a lejtőn jó esélyem van utolérni. Az idei teljesítménye alapján már tudjuk, hogy Jonas Vingegaard az egyik legjobb hegyimenő lehet ebben a korszakban. Nem lep meg, amit véghez vitt, szuper versenyző” – értékelt Pogacar az etapot követően.

Az utolsó, párizsi szakasznak 5:20 perces előnnyel vághatott neki a szlovén, aki 2020-hoz hasonlóan a sárga mellett a pöttyös és a fehér trikót is megszerezte.

„Elég nehéz összehasonlítani a két győzelmemet – mondta később a The Nationalnek adott interjújában. – A két viadal lefolyása nagyon eltért egymástól. Az első évben az utolsó pillanatban nyertem, és nem viseltem a sárga trikót a verseny egész ideje alatt. 2021-ben viszont elég korán megszereztem és megtartottam. Emiatt kicsit nagyobb nyomás nehezedett rám, jelentősebb figyelmet kaptam a médiától és több interjút kellett adnom. Ugyanakkor kiváltságként éltem meg, hogy minden nap viselhettem, és abban tekerhettem végig Franciaországot. Nagyon jó érzés ott állni a srácok mellett, akikkel az elmúlt huszonegy napban csatáztál, biztosan ez az egyik legszebb dobogó a sport világában. Az egyetlen idegőrlő rész az, amikor beszédet kell mondani, az trükkös lehet… Viszont ez egy kiváló alkalom a köszönetnyilvánításra.”      

A dobogóra az elkövetkezendő két évben is felállhatott, csak már nem a felső fokára.

2022 és 2023

„VÉGEM VAN, MEGHALTAM”     

Nagyszerű formában várhatta a 2022-es Francia körversenyt a címvédő Pogacar, akinek még az is belefért hazája körversenyén, hogy az egyik szakasz végén kő-papír-ollóval döntse el, ő vagy csapattársa, Rafal Majka nyeri az etapot… Végül mindketten győztek, a szakasz a lengyelé, az összetett Pogacaré lett.

2022-ben Koppenhágában tartották a Francia körverseny nagy rajtját, amelynek fő esélyese a triplázásra készülő Pogacar volt, a szlovén azonban óvatosan fogalmazott:      

„Az idei útvonalon számos fontos szakasz található. Nincs olyan etap, amelyen megnyerhető a Tour, de sok olyan létezik, amelyen elveszíthető. Főként az Alpokban és a Pireneusokban, de az Arenbergbe vezető macskaköves szakaszon is, de ezeket bejártuk. A nézők szempontjából biztosan szórakoztató három hét következik…”     

Valóban szórakoztató három hét következett, kiélezett csatát vívott egymással a két favorit. A hatodik etap végén Pogacar sprintet nyert, győzelmének köszönhetően sárgába öltözhetett (képünkön a 7. etap befutója). Egészen a 11. szakaszig őrizte, azon a hegyi etapon Vingegaard levette róla, a szlovén ugyanis nem bírta a tempóját a Col du Granon tetejére vezető úton. A hegyi befutót követően Pogacar mosolyogva gratulált ellenfelének, elismerve teljesítményét. Vingegaard a sportemberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett: a 18. szakaszon az egyik lejtmenetben Pogacar elesett, a dán kerékpáros pedig bevárta, nem akart ebből előnyt kovácsolni, így egymás mellől kezdhettek neki az Hautacamnak, amelyet Vingegaard bírt jobban, összetettben 3:26 percre nőtt a különbség. A párizsi záró napon Pogacar egy pillanatra „ráijesztett” ellenfelére egy támadással, de a sprinterek nem hagyták annyiban. A triplázás elmaradt, a legjobb fiatalnak járó fehér trikót vihette haza erről a Tourról.

Egy évvel később is egymásnak feszült a két kiválóság, viszont Pogacar a 2023-as Touron egyszer sem öltözhetett sárgába. A második pihenőnapra fordulva csak tíz másodperc volt a különbség kettejük között Vingegaard javára. Aztán előbb a hegyi időfutamon a dán 1:38 perccel múlta felül az UAE kerekesét, míg másnap a Col de la Loze mászása közben Pogacar látványosan megrogyott, ekkor hangzott el az emlékezetessé váló rádióüzenete: „Meghaltam, végem.” Vingegaard az etap végére 7:35 perces előnybe került, így megvédte a címét (képünkön gratulál ehhez Pogacar).

2024

„ÉLVEZZÜK A KERÉKPÁRSPORT GYÖNYÖRŰ KORSZAKÁT”     

2024 áprilisában Pogacar a Giro d’Italiára készült, pályafutása során először indult az olaszországi háromhetesen, míg Vinge­gaard a Baszk körön indult, amelyen egy lejtmenetben súlyos balesetet szenvedett. Eleinte az sem tűnt biztosnak, hogy egyáltalán rajthoz állhat a Francia körön, miközben Pogacar a Giro elejétől kezdve dominált, nem volt kérdéses, hogy ő ünnepelhet a három hét végén rózsaszín trikóban a Colosseum előtt.

Vingegaard felépült a Tourra, bizakodóan beszélt a formájáról, de nem tudhatta, mennyire bírja majd a nehéz hegyeket, ahol korábban Pogacar fölé kerekedett. A szlovén viszont arra készült, hogy visszahódítsa az első helyet, és megismételje Marco Pantani 1998-as bravúrját, az olasz „Kalóz” ugyanis abban az évben a Girót és a Tourt is megnyerte.
A firenzei nagy rajtot követően Pogacar és Vingegaard már egyből a második szakaszon csatázott egymással Bolognában, akkor még a dán tartotta ellenfele tempóját, de a nagy hegyek már jellemzően Pogacar terepei voltak, a Visma bringása csupán egyszer verte meg sprintben, de ez nem veszélyeztette Pogacar sárga trikóját, aki azon a Touron hat szakaszt nyert meg, összetettben 6:17 perccel múlta felül az elmúlt két viadal győztesét.

Tavaly a párizsi olimpia miatt Nizzában zárult a körverseny (képünkön ünnepel az UAE csapata), Pogacar a győzelmét követően riválisait méltatta és egyúttal a sportág aranykorszakáról is beszélt:      „El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok az elmúlt két nehéz évet követően, amikor mindig elkövettünk néhány hibát, ami miatt elveszítettük a Tourt. Ezúttal viszont minden tökéletesen alakult, ez volt az első háromhetesem, amikor minden nap teljesen magabiztosan versenyezhettem. Az elmúlt években hallhattuk, hogy ez a kerékpársport legjobb korszaka, ezt akkor is megerősíteném, ha nem versenyeznék. Egyszerűen hihetetlen ez a rivalizálás Remco Evenepoellal, Jonas Vingegaard-ral és Primoz Rogliccsal, ráadásul egyre több fiatal srác jön. Élvezzük hát a sportág gyönyörű korszakát!”     
Abban évben Pogacar megnyerte a világbajnokságot is, így az idei Tourt már szivárványos szerelésben várhatta, ugyanakkor Vingegaard és a Visma arra készült, hogy szorosabbá teszi a versenyt.

2025

„JONASSAL A HATÁRAINKAT FESZEGETJÜK”     

Az idei tavasz kifejezetten jól sikerült Pogacarnak, februárban megnyerte az UAE Tourt, márciusban ugyan bukott a Strade Bianchén, de így is győzött. Áprilisban rajthoz állt az egyik legkeményebb egynaposon, a kockaköveiről nevezetes Párizs–­Roubaix-n, amelyen szintén elesett, ennek ellenére második lett Mathieu van der Poel mögött. A Fleche Wallonnén ki sem állt a nyeregből, ülve hagyta állva a mezőnyt a meredek Mur de Huy emelkedőjén… A Tour előszobájának számító Critérium du Dauphinén ismét Vinge­gaard-ral és Evenepoellal versenyzett, a hegyeken erőt mutatott mindenkinek.
Az idei Francia körön a második szakasz végén vehette volna fel elsőként a sárgát, de akkor még Van der Poel megverte sprintben, Rouenban viszont már nem bírt vele senki. A sík időfutamból is jól jött ki, Vingegaard viszont aznap rosszul szerepelt, ekkor alakult ki először egy perc feletti különbség közöttük. A dán mindig igyekezett figyelni Pogacarra, folyamatosan követte a kerekét a hegyi szakaszokon, az Hautacamra vezető emelkedőn (képünkön) viszont nem bírta tartani a tempóját, a 12. etap végére három percre nőtt a különbség.

Idén a Mont Ventoux-t és a Col de la Loze-t is érintette az útvonal, Vingegaard azonban ezeken a hegyeken nem tudta megismételni korábbi teljesítményét. Pogacar nem szakadt le, nem rogyott meg, és a hegyi időfutamot követően eldőlt, hogy amennyiben az utolsó héten az alpesi szakaszokon nem történik valami hatalmas fordulat, a szlovén ünnepelhet Párizsban.
A szervezők ihletet merítettek az olimpiából, így az ünnepi pezsgőzés helyett beiktatták a Montmartre megmászását, de előtte neutralizálták az összetettet. Pogacar így biztos győztesként tét nélkül tekerhetett a kockakövön a szakadó esőben, ugyan indított egy támadást az utolsó körben, de Wout van Aert megkontrázta és le is szakította, így az utolsó szakaszt ugyan nem nyerte meg, de összetettben megvédte a címét, ráadásul a legjobb hegyimenőnek járó pöttyös is az övé lett.

„A negyedik győzelmemet követően nehezen találom a szavakat… Hatodik éve állok a dobogón, különlegesen csodálatos érzés. Az utolsó etap közben beszélgettem Vingegaard-ral arról, mennyire megváltoztatott minket a rivalizálásunk. Sokkal magasabb szintre emeltük egymást, a határainkat feszegetjük, hogy felülmúljuk a másikat. Ismét keményen megküzdöttünk, tisztelem és gratulálok neki is. Itt az ideje ünnepelni, békét és szép időt szeretnék, hogy élvezhessem a csendes napokat otthon” – összegezte gondolatait a győztes.

Amennyiben Pogacar még egyszer az élen végez a körversenyen, beéri a szintén ötszörös győztes Jacques Anquetilt, Eddy Merckxet, Bernard Hinault-t és Miguel Induráint. 21 szakaszgyőzelemnél tart, ha még tizennégyet megnyer, befogja a listavezető Mark Cavendisht.

A szlovén klasszis viszont jelezte a L’Équipe-nek, hogy nem érdeklik a rekordok. Egyelőre csak az olimpiáig tervez, 2028-ban szeretne győzni Los Angelesben, mert ez még hiányzik a pályafutásából.

„Már bizonyítottam magamnak, hogy kiváló eredményekre vagyok képes. Most más dolgokra próbálok koncentrálni az életemben, miközben élvezem a kerékpározást. Nagyszerű lenne megdönteni néhány történelmi rekordot, de nem ez a célom.”     

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. augusztus 2-i lapszámában jelent meg.)