Bebtó Zoltán megtörte a jeget – Tour de Hongrie-sorozat, 2. rész

Az 1925-ös első Tour de Hongrie után 40 évig kisebb-nagyobb megszakításokkal, de jellemzően megtartották a legjelentősebb magyarországi kerékpáros körversenyt. Sőt, ha jutott anyagi támogatás és volt szándék, a nemzetközi elitnek is vonzó erőpróba volt. 1965 után viszont hosszabb szünet következett, a viadal feltámasztásában jelentős szerepet vállalt a korábbi ötszörös magyar bajnok kerékpározó, Sipos János. 

 „Csipkerózsika szép napra ébred” 

Ezt a címet adta lapunk szerzője 1993. július 23-án megjelent cikkének, amelyben beszámolt az újrainduló Tour de Hongrie-t megelőző sajtótájékoztatóról. A bajnok bringásból kommentátorrá avanzsáló Sipos János akkoriban a Magyar Kerékpáros-szövetség főtitkára volt, és egyben a magyarországi körverseny versenyigazgatói szerepkörét is betöltötte.

 „Tisztában voltunk vele, hogy a Tour de Hongrie felélesztése a magyar kerékpársport fejlődését szolgálná, hiszen több szponzor felfigyel erre a nagy eseményre. Ilyen óriási érdeklődésre azonban nem számítottunk – idézte lapunk Sipost. – Csak két példát említenék. Miskolcról felhívott bennünket egy ismeretlen, a sportág szerelmese, és ötezer forintos különdíjat ajánlott fel. A másik: Győrben, a Tour egy szakaszán fel akarták szedni az utat, a rendőrség azonban közbelépett, s az építők csak akkor kezdhetnek a felújításhoz, ha már a körverseny mezőnye áthaladt a városon.”     

Siposék még a rajt napját is tudatosan választották ki, 1993. július 27-én a Budapest és Győr közötti útvonalat tette meg először a mezőny. „Sokéves tapasztalatom, hogy a Tour de France tévéközvetítéseinek hatására Magyarországon is jóval magasabbra szökik a »kerékpárosláz«, ezért remélhetőleg jóval többen állnak majd ki a magyar utak mellé, hogy lássák az újra életre hívott Tour de Hongrie résztvevőit. Mi bízunk benne, hogy közel egymillió ember látja majd a versenyünket.” 

A hétszakaszos, 945 kilométeres viadal főtámogatója a Coca-Cola lett, a hatvan magyar induló mellett osztrák, francia, belga, német, szlovén, szlovák, cseh, ukrán és román kerekezők is megmérették magukat. Az első és az utolsó etapot a szolnoki színekben tekerő Steig Csaba nyerte meg, összetettben a német Jens Dittmann diadalmaskodott, miután az utolsó, Miskolc és Budapest közötti szakaszon egyperces hátrányt dolgozott le. A fiatal magyar indulók közül érdemes kiemelni Valter Tibor (Stollwerck-FTC), Bebtó Zoltán (Calypso 873) és Bodrogi László (Calypso 873) nevét, mindannyian meghatározó szerepet töltöttek be a későbbiekben a hazai kerékpársportban.

Egy évvel később, 1994-ben már tízszakaszosra nőtt a verseny és az összesített táv ismét átlépte az ezer kilométert. Nagyon erős nemzetközi mezőny jött össze, mindegyik etapon külföldi kerékpáros győzött, összetettben az osztrák Wolfgang Kotzmann zárt az élen, a legjobb magyar a Tipográfia–Szekszárd csapatában tekerő Istlstekker János lett, ő kilencedikként végzett.  

1995-ben már több siker jutott a hazai bringásoknak, Steig Csaba mellett Bebtó Zoltán és Árvai Attila is nyert-egy egy etapot. Összetettben az akkor húszéves orosz Szergej Ivanov lett az első, ő később két szakaszon is győzött a Tour de France-on, a neves Amstel Gold egynaposon is diadalmaskodott és a lengyel körversenyt is megnyerte.

1996-ban újabb szintet léptek a magyarok, a már említett fiatalok közül Steig, Valter, Havarik Tamás és a későbbi világbajnoki bronzérmes Bodrogi László is szakaszt nyert, Istlstekker összetettben lett második az ukrán Andrej Tolomanov mögött. A harmadik helyezett Eisenkrammer Károly – mára a Tour de Hongrie főszervezője, a körverseny legutóbbi korszakában betöltött szerepét részletesen bemutatjuk sorozatunk következő részében.

Harminckét év után újra magyar siker  

32 évvel Mahó László 1965-ös sikere után ismét magyar kerékpáros végzett az élen összetettben Bebtó Zoltán személyében, aki nemrég lapunknak felelevenítette 1997-es emlékeit. „Valahogy mindig jobban teljesítettem, ahogy vártam, ez történt kilencvenhétben is. Illés Bálint, a ferencvárosiak edzője látta a korábbi versenyeken, hogy jó erőben vagyok, ezért kölcsönkért a csapatába. Ő sem gondolta, hogy az akkori Fradi majd engem fog segíteni…”

Az első, Budapest és Győr közötti 152 kilométeres etapot egyből megnyerte az akkor 21 éves kerékpáros. „Hazaértem a szökésből és rám került az összetettben vezetőnek járó piros trikó. Az, hogy vezetsz, megkétszerezi az erődet, magadhoz képest is sokkal jobban tudsz teljesíteni.” A második etapra 2:30 perces előnnyel forduló Bebtóék hősiesen küzdöttek hátralévő négy szakaszon

„Kimagaslóan erős volt a csapatunk, így a kemény ellenfelekkel, az oroszokkal, szerbekkel, németekkel szemben meg tudtuk őrizni az előnyünket. Intenzíven kellett figyelni, hogy ne menjen el senki. Az egyik etapon hat-nyolc perc körüli előnnyel megléptek a szökevények, azt hittem, hogy haza fognak érni, de végül néhány perc leforgása alatt utolértük őket.” Bebtó előnyéből tíz másodperc maradt a végére az ukrán Jurij Zajaccal szemben, a harmadik helyen a siófoki Rohtmer Balázs végzett. „Akkori fejjel fel sem fogtam, hogy mit is jelent ez a siker. Azóta is bárhová megyek, tudják, hogy Magyar körversenyt nyertem, szóval óriási elismerést jelent. A piros trikóm a rajtszámommal a mai napig megvan bekereteztetve, ki sem mostam azóta… A kupák is megvannak, mai szemmel nézve azért nagyon kicsi méretű trófeák. És persze őrzöm az újságcikkeket is.” A 26. Tour de Hongrie győztese az idei viadalon is érdekelve van, az MBH Bank Ballan CSB csapatának szakmai igazgatója.

Egy évvel később az ukránok alakították a főszerepet a magyarországi körversenyen, négy versenyzőjük is szakaszt nyert, összetettben Alekszandr Rotar végzett az élen, a második Volodimir Nanajenko lett, míg Eisenkrammer ismét a harmadik helyen zárt. 

Topversenyzőből szervező

1998 után ismét kisebb szünet következett, 2001-ben immáron a Vuelta Sportiroda felügyelte a viadalt, Eisenkrammer szervezői szerepkörbe került. Először érintette az útvonal a Kékestetőt, amelyet idén is meg kell mászniuk a versenyzőknek. Habár Bebtó Zoltán is viselte az összetett elsőnek járó trikót és két szakaszt is nyert, végül a szabadkai színekben tekerő szerb Mikos Rnjakovics lett az első.
2002-ben két egyéni időfutam is került a programba, a verseny a Bükkről lefelé vezető lejtmenetben dőlt el, és 1997 után ismét magyar győzelem született, ezúttal a Postás-Matáv színeiben tekerő Vanik Zoltán nyert, aki mögött két cseh bringás végzett a dobogón. „Ezt a győzelmet a csapatomnak, a Postás-Matáv SE versenyzőinek és edzőmnek, Dömötör Sanyi bácsinak köszönhetem, és azoknak a magyar versenyzőknek, akik az utolsó etap során támogattak. Ilyet még sohasem tapasztaltam Magyarországon, mindenki szívvel-lélekkel dolgozott a győzelmemért” – értékelt lapunknak Vanik.

Magyar sikerek következtek, 2003-ban és 2004-ben is a felvidéki Remák Zoltán nyerte meg a Tour de Hongrie-t, az azt követő évben a P-Nívó-Betonexpressz versenyzője, Lengyel Tamás lett az első, ezúttal is a Kékesen dőlt el a viadal. Abban az évben a két regnáló olimpiai bajnok, a német Robert Bartko és Guido Fulst is tagja volt a mezőnynek.

2006 és 2008 között a Kerékpársport 2000 Alapítvány szervezte meg a Tour de Hongrie-t, amely akkoriban Észak-Magyarország területén zajlott, két évben is átlépte a magyar határt és érintette többek között Kassát is. Erős nemzetközi mezőny jött össze, Remák Zoltán és Szekeres Csaba 2006-ban még ott volt a dobogón, később magyar szakaszgyőzelem sem született.

2008 után ismét kisebb szünet következett, 2015-ben rendeztek legközelebb Tour de Hongrie-t. A magyarországi körverseny harmadik korszakát következő számunkban ismertetjük.   

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. május 3-i lapszámában jelent meg.)