„Egy nap alatt körbetekertem a Balatont” – Hosszú Kávé Szekeres Adriennel

– Alig két hét, és a győri evangélikus templomban elindul az idei, összesen tíz helyszínt érintő Szekeres Adrien Adventi koncertek című fellépéssorozata. Mi volt a célja a tizenhat évvel ezelőtti első adventi koncertekkel?     
– A szeretet ünnepén címmel 2008-ban megjelent egy karácsonyi albumom, és ezt a lemezt szerettük volna minél szélesebb közönségnek megmutatni. Akkor jött az ötlet, hogy válasszunk az előadások helyszínéül szakrális tereket, s így szerveződött meg az első, emlékeim szerint kilenc előadásból álló turné. 

– S milyen volt a fogadtatás?     
– Azt tapasztaltuk, hogy az ünnepi időszakban a nem hívő emberek is szívesen betérnek a templomokba, hogy meghallgassanak néhány  karácsonyi éneket. És ez fordítva is igaz volt: ezekhez a dalokhoz és az én személyiségemhez a szakrális közeg tökéletesen passzol, harmóniában vagyunk egymással. Kellemes meglepetést jelentett, mennyire nyitott, mennyire érdeklődő volt a közönség.

– Gyanítom, ennyire bensőséges közegben énekelni önnek is új élményt jelentett, aki a Kapcsolat-koncerteken egyébként fellépett már alkalmanként kétszázezres tömeg előtt is.     
– Egészen más, sokkal személyesebb egy adventi hangverseny. Nem könnyű a nagyszínpadot sem betöltenie egy énekesnek, de sokkal nagyobb kihívást jelentett például a Mátyás-templomi koncert, hiszen a legközelebb ülő néző tőlem alig karnyújtásnyi távolságra foglalt helyet, mondhatnám, benne voltunk egymás aurájában. Egy templomi koncertnek sokkal emelkedettebb a hangulata, egészen más lelkülettel lépünk be az Isten házába, mint, mondjuk, egy sportcsarnokba.

– Tegyük hozzá: az adventi koncertsorozatának nem kizárólag templomok adnak otthont, lesznek előadások színháztermekben és művelődési házakban is.     
– Sok apró tényező befolyásolja a helyszínválasztást, például, hogy az adott napon hol tudnak fogadni minket. De arra is volt példa, hogy egy városban, ahol már többször megfordultunk, mi magunk kerestünk új helyszínt, hogy egy más jellegű műsort is meg tudjunk mutatni az ottani közönségnek. Hiszen nem egy az egyben ugyanazok a dalok hangzanak el, mondjuk, a veszprémi Hangvillában, mint a nagykanizsai Jézus Szíve-templomban.

– Vannak „kötelező slágerek”?     
– Abból az alapállásból indulunk ki, hogy egy adventi koncerten az emberek karácsonyi dalokat szeretnének hallani. Ez pedig bizonyos értelemben szűkíti a mozgásteret. Hiába csendül fel mondjuk a Csendes éj vagy valamelyik Ave Maria a bevásárlóközpontoktól a téli vásárokig számos helyen, a koncerteken ezeknek is helye van. Nem lehet évről évre, koncertről koncertre tizenöt olyan dallal kirukkolni, amit még senki sem adott elő, viszont a közönség első hallásra a szívébe zárja. Igenis fontosak a tradíciók, nem véletlenül készülünk ugyanúgy minden esztendőben a karácsonyra is: ilyenkor mézeskalácsot sütünk és nem túrós bukta kerül az asztalra. 

– Egy-egy adventi koncert 80 perc időtartamú. Mennyire más a felkészülés egy ilyen előadásra, mint a hagyományos popbulikra?     
– Énekesként kötelességem folyamatosan edzésben tartani a hangomat, hogy ha felhívnak, mondjuk, a MÁV Szimfonikus Zenekartól, hogy vállalnék-e velük Újpesten újévi koncertet, akkor magától értetődően igent mondhassak. S ugyanez érvényes a fizikai felkészültségre is, hiszen az éneklés elválaszthatatlan a fizikumtól – az éneklés során nemcsak a torkunkat használjuk, hanem az egész testünket. Ezért mindig is fontosnak tartottam, hogy erőnlétileg is rendben legyek.

– Hogy találta meg ehhez éppen a jógát?     
– Most a fotózásnál lesétáltunk a Duna-partra; számomra ismerős ez a terep, hiszen itt, a Római-parton futottam hosszú éveken át. S az első jógaoktatómmal is a Római-parton találkoztam még 2008-ban; tíz éven át párhuzamosan futottam és jógáztam. A jóga nemcsak a légzéstechnikát fejleszti, az összes szervünket megmozgatja, ráadásul a pszichére is nagyon jó hatással van, segít megtanulni lenyugodni. Azt szerettem volna, hogy ezt az élményt minél többen átélhessék, ezért elhatároztam, hogy elkezdek jógaoktatást tanulni. Ám ezek a tanfolyamok rendszerint hétvégente zajlanak, amikor viszont nekem fellépéseim vannak. Három éve aztán találkoztam Medvegy Gergellyel és az ő jóvoltából a selfnessjógával. Gergely a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola oktatója, de saját képzést is tart. Utóbbira iratkoztam be 2023-ban, mert az online-rendszerben is tud működni. Elvégeztem az alapképzést és a középhaladót, jelenleg a haladónál tartok.

– Vannak már saját tanítványai is?     
– Nincsenek, bár tavaly és az idén nyáron Balatonakaliban tartottam már órákat a helyieknek és az ottani nyaralótulajdonosoknak. Remek tanulóidőszak volt. Korban és edzettségben is teljesen vegyes közönség gyűlt össze, ráadásul szabad téren zajlottak az órák, ahol sokkal nehezebb ellazulni, kívül hagyni a világ dolgait, hiszen folyamatos ingerek érik a résztvevőket; hol a szél támad fel, hol egy kacsa kezd el hápogni a parton.

– A futás előtt kipróbált-e más sportot is?  
– Általános iskolásként Egerben a suli tornászcsapatának voltam oszlopos tagja, s rövid ideig asztaliteniszeztem is. Utóbbinak az a története, hogy lakótelepi gyerekként rengeteget ütögettünk a parkban a barátnőimmel, és az egyik szomszéd fiú, aki versenyszerűen pingpongozott, ügyesnek talált, s elvitt magával a Vörös Meteorba. Ez azonban csak rövid ideig tartott, mert az irodalom-dráma tagozatos gimnáziumot már Szentesen végeztem el, s ott nem volt lehetőségem asztaliteniszezni. A mozgás és a torna szeretete azonban megmaradt, így a gimiben heti kétszer reggeli tornafoglalkozást tartottam a többieknek. Felnőttként maradt a futás, bár őszintén bevallom, nem rajongok érte, viszont a lehető legpraktikusabb mozgásforma egy olyan művész számára, akinek egyébként gyakran tervezhetetlen az élete.   

– A családja mennyire sportos?     
– Mindkét lányom balettozott, velük és a férjemmel nagy közös biciklitúrákat szerveztünk. Arra roppant büszke vagyok, hogy a Covid idején egy nap alatt körbetekertem a tavat a nagyobbik lányommal, Jázminnal és két barátunkkal. Nyaranta sok időt töltünk a Balatonnál, ilyenkor a férjemmel úszással indítjuk és úszással zárjuk a napot.

– Viszont nemcsak a vizes élményeken osztoznak, hiszen az adventi koncertek plakátjainak tanúsága szerint a férje, Kiss Gábor a kísérőzenekara zongoristája, a húga, Szekeres Anita pedig az egyik vokalista.     
– ...sőt, amikor zongora, vokál, ének felállásban lépünk fel, vokalistaként a kisebbik lányom, Emília is csatlakozik hozzánk; ez így teljes egészében családi formáció. Azért is öröm, ha Emi velünk van, mert ő már teljesen más generáció, s ekként rengeteg lazaságot, friss fuvallatot hoz be a közös koncertjeinkbe. Mi amúgy is jó család vagyunk, szeretünk együtt lenni, a tágabb famíliával is szoros a kapcsolatunk: együtt utazunk, közösen ünnepeljük meg a születésnapokat, együtt töltjük a karácsonyt. 

– Jövőre lesz negyedszázada annak, hogy a slágerek sokaságát hozó Unisex-korszak után megjelent az első, Futok a szívem után című szólóalbuma. Várható-e valami nagy dobás a jeles évforduló apropóján?  
– Az ember életének különböző szakaszaiban másutt van a fókusz. Az utóbbi tíz-tizenkét évben elsősorban arra törekedtünk zeneszerző férjemmel, hogy megtartsuk az egyensúlyt a szakmai életünk és a család között, hiszen a gyermeknevelést mindig is komolyan gondoltuk. Így aztán értelemszerűen mindketten leterheltek voltunk, bár a családot sosem teherként éltük meg. Most azonban új fejezet kezdődött azzal, hogy a lányaink az egyetem miatt külön költöztek, mi pedig ketten maradtunk Gáborral. Szeptember óta hirtelen nagyon sok időnk lett, ami arra ösztönöz minket, hogy több energiát fordítsunk az alkotásra, mert arra eddig kevesebb lehetőségünk adódott. Én ugyan sokat koncerteztem, a dalírással azonban elmaradásban vagyunk, hiszen a komponáláshoz megfelelő miliő kell, olyankor csak az alkotói folyamatra szabad koncentrálni. Most újfent a zene kerülhet a fókuszba az életünkben, mi pedig közösen igyekszünk végiggondolni, hogy erről a mostani világról mai fejjel, mai szívvel, mai ésszel mit is szeretnénk elmondani a közönségnek.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. november 15-i lapszámában jelent meg.)