„A Ferencváros nekem több volt, mint klub!” – interjú Tokmac Nguennel

– Még Budapesten, vagy már Stockholmban?
– Már Svédországban vagyok – mondta lapunknak Tokmac Nguen, a Ferencváros korábbi norvég támadója, aki 2019 januárjában igazolt a magyar bajnokhoz, a napokban pedig biztossá vált, hogy a svéd Djurgarden együttesében folytatja pályafutását. – Miután eldőlt a sorsom, néhány napot még Budapesten töltöttem. Ki kellett pakolnom a lakásból, elintéznem a hivatalos ügyeket, de a múlt hét második felében repülőre ültem, és azóta Stockholmban vagyok.

– Milyen érzés volt búcsút inteni a magyar fővárosnak?
– Aki ismer, tudja, mennyire közel állt hozzám Budapest. Az utolsó este elmentünk vacsorázni néhány ferencvárosi csapattársammal, nem mondom, hogy könnyű pillanatok voltak.

Kevesen tudták, mi játszódik le benne

– Megbékélt a helyzetével? Végül is tudja, miért kellett távoznia a Fradiból?
– Dejan Sztankovics négyszemközti beszélgetés alkalmával közölte, nem számít rám, nemigen fogok játszani. Nem szépítette, nem púderezett, egyenesen megmondta, ez a helyzet… Először meglepődtem, de az évek alatt megtanultam, a nap végén úgyis mindig a vezetőedző döntése számít. Semmilyen személyes ellentét nem volt közöttünk, szakmai érvekkel támasztotta alá, miért nem tart rám igényt.

– Nagyon megviselte?
– Mit mondjak?! Nem jártam örömtáncot! Az elmúlt néhány hónap életem legnehezebb időszaka volt… Kevesen tudják, mi zajlott le bennem valójában, miként éltem meg ezeket a napokat, heteket. Csak a hozzám legközelebb állóknak beszéltem az érzéseimről. Sohasem tagadtam, a Ferencváros nekem több volt mint klub! Pályafutásom, sőt, nyugodtan mondhatom, életem egyik fontos állomáshelye.

– Hosszú ideje nem volt tagja a ferencvárosi keretnek. Végig Budapesten maradt?
– Igen. Kijártam a Népligetbe, és ha nem is a csapattal, egyénileg tréningeztem. Fontos volt, ha bármikor befut egy megfelelő ajánlat, ne a nulláról kezdjem, hanem jó állapotban várjam az újabb kihívást. Fejben is „összeraktam” magam, a végén már kifejezetten optimista voltam – és csak a szépre és jóra szeretnék emlékezni.

Sztanyiszlav Csercseszov állt a legközelebb hozzá

– Eredménytelennek semmiképpen sem lehet nevezni a ferencvárosi időszakát: öt idény alatt öt bajnoki címet szerzett.
– A napokban ezen gondolkodtam én is, ennél többet aligha lehetett volna kihozni ebből a fél évtizedből. Emlékszem, a megérkezésemet követően fél évre volt szükségem ahhoz, hogy akklimatizálódjak, mégis csak először játszottam Norvégián kívül. Az első idényemben jobbára csereként beszállva játszottam, tizenkét bajnokin így is szereztem négy gólt. Aztán, ahogy telt az idő, egyre jobban ment a játék, képtelenség lenne felsorolni a szép emlékeimet.

– A Bajnokok Ligája csoportkörébe jutást tartja a csúcsnak?
– Igen, és talán nekem is a második magyarországi idényem volt a legjobb. A csapattal bejutottunk a BL-csoportkörébe, alapemberévé váltam a Ferencvárosnak, a Barcelona, a Juventus és a Dinamo Kijev elleni mérkőzést sohasem felejtem el. Az idény végén az évad legjobb NB I-es játékosának választottak meg, nagy becsben tartom a trófeát. De az emlékeket tényleg holnap reggelig tudnám sorolni. A szurkolók szeretetét pedig életem végéig is magammal viszem.

– Több edzővel dolgozott együtt a Ferencvárosban: Szerhij Rebrovot Peter Stöger követte, majd érkezett Sztanyiszlav Csercseszov, Máté Csabával eredményesen futballozott az együttes, aztán jött Dejan Sztankovics. Melyikőjüket tartja a legjobb edzőnek?
– Cseles kérdés… A Ferencvárosnál csupa karakteres edzővel dolgozhattam, de ha mindenképpen ki kellene emelnem valakit, Szerhij Rebrov és Sztanyiszlav Csercseszov lenne. Rebrov szakmailag emelkedett ki a többiek közül, Csercseszov pedig emberileg – ő állt hozzám érzelmileg a legközelebb, rendkívül jó kapcsolatom volt vele, éreztem, hogy bízik bennem, és nyugodtan mondhatom, tiszteltük is egymást. Ő a nehéz pillanatokban is mindig mellettem állt.

– A két évvel ezelőtti nyáron meghosszabbította a szerződését az Üllői úton, pedig Japánba mesés fizetéssel csábították. Nem bánta meg, hogy végül nem ment el Ázsiába?
– Egy percre sem. Senki sem kényszerített, senki sem gyakorolt rám nyomást, azért maradtam, mert az eszem helyett a szívemre hallgattam! Japánban valóban a ferencvárosi fizetésem többszörösét kereshettem volna, de nekem a labdarúgás nem csupán munka, hanem szerelem is. Úgy is mondhatnám, lojális katona vagyok. Ha valahol szeretek lenni, ha valahol jól érzem magam, ott a végsőkig kitartok. Biztos vagyok benne, a játékosok kilencvenkilenc százaléka elfogadta volna az ázsiai ajánlatot, én mégis büszke vagyok rá, hogy végül az érzéseimre hallgattam, és maradtam a Ferencvárosban. Még akkor is, ha most távoznom kellett.

Csak a Fradi ellen ne kelljen pályára lépni

– A szülei és a testvérei a norvégiai Drammen városában élnek. Szempont volt, hogy Stockholmba szerződve közelebb kerül hozzájuk?
– A családtagjaim véleményét is kikértem a döntés meghozatala előtt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vettem figyelembe, hogy Stockholmból viszonylag könnyen haza tudok menni. Autóval hat óra alatt megjárom az utat, repülővel negyven perc, ráadásul naponta három-négy járat is indul. Kis túlzással bármikor hazaugorhatok. A feleségem és a gyerekeim természetesen velem lesznek Svédországban.

–A Ferencvárosban tízes volt a mezszáma. A Djurgardenben is marad tízes?
– Szerettem volna, de már foglalt volt. Végül is a húszas mezt kaptam meg, a klubnál ez ikonikus számnak számít, csakis kulcsemberek kaphatják meg. Remélem, élek a bizalommal, és végül is nekem sincs ellenemre ez a szám, legalább dupla tízes leszek.

– Mit várnak öntől új klubjában? Egyértelműen húzóembernek kell lennie?
– Ambiciózus klubhoz érkeztem meg. Kicsit azt éreztem, mint amit öt és fél évvel ezelőtt a Ferencvárosnál. Tudják, mit akarnak, konkrét céljaik vannak, és az is fontos volt, hogy szerették volna, ha őket választom. A Djurgarden újabb lépcsőfokot jelent a karrieremben, és rendkívül motivált vagyok. Május elsején a Svéd Kupa döntőjében a Malmö ellen lépünk pályára, ez a közeljövő legfontosabb mérkőzése nekünk. Ha megnyerjük, az Európa-liga selejtezőjében indulhatunk, ha kikapunk, az Európa-konferencialiga vár ránk.

– Ha a sors úgy akarja, akár a Ferencvárossal is összefuthatnak valamelyik sorozatban…
– Csak azt ne! Jobb lenne elkerülni egy ilyen párharcot! Nekem érzelmileg nagyon nehéz kilencven perc lenne.

Tokmac Nguen két hete szerződött a Ferencvárosból a svéd bajnokság előző idényének negyedik helyezettjéhez, a Djurgardenhez. Noha egyes internetes oldalak arról írtak, hogy a svéd klub 750 ezer eurót fizetett a támadóért a Ferencvárosnak,  a klub sportigazgatója, Bosse Andersson a Football Channel átigazolási műsorában elmondta, átigazolási díj nélkül szerezték meg a játékost. Kulcsemberként tekintenek Tokmac Nguenre, akinek megvan a képessége hozzá, hogy egymaga eldöntsön találkozókat. A svéd bajnokság első fordulójában, a Göteborg elleni, idegenbeli 4–1-es siker alkalmával még nem lépett pályára (a kispadon ült), így hétfőn este a 2022-es bajnok, BK Häcken elleni hazai meccsen mutatkozhat be új csapatában.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 6-i lapszámában jelent meg.)