A háromszoros olimpiai és háromszoros világbajnok Kammerer Zoltán hét éve ismeri személyesen Kopasz Bálintot, akit még ifjúsági korában látott először versenyezni. A sportág legendája lenyűgözőnek tartja, amit klubtársa elért, s bízik benne, hogy messze még pályafutásának csúcspontja.

„Bálintnál tudatosabb élsportolót nem ismerek, ő az alázat és a profizmus megtestesítője a magyar kajaksportban – mondta lapunknak a 44 éves Kammerer. – Tizennyolc éves volt, amikor először láttam versenyezni, még az ifik között. Emlékszem, külön felhívták a figyelmemet, hogy fantasztikus hajrája van, de még így is meglepett vele, amit az utolsó kétszáz méteren csinált. Egy évvel később három perc huszonnégy másodpercet ment ezer méteren, ráadásul korát meghazudtolva rendkívül éretten építette fel a pályáját. Akkor már lehetett sejteni, hogy valódi őstehetség, aki sokra viheti, ám ilyen ütemű fejlődésre talán senki sem számított. Édesanyjával különleges párost alkotnak, Bálint a saját útját járja, ezért nem is adok neki tanácsokat; de klubtársak vagyunk, gyakran edzőtáborozunk együtt, bármiben számíthat rám. Nem érdemes párhuzamokat keresni a pályafutásunkban, én húsz évvel ezelőtt voltam a csúcson, más időszak volt, más lehetőségekkel. Akkor valóban jó kajakozónak számítottam, de ha most lennék fiatal, szerintem meg sem tudnám közelíteni Bálint szintjét. Lenyűgöző, hogy huszonöt éves korára mindent megnyert, amit a királyszámban meg lehet, de bízom benne, hogy van még feljebb, és Párizsban az egyéni mellett csapathajóban is révbe ér.”

Hősszú, vérverejtékes, áldozatokat követelő út vezet az algyői Tisza-parttól Minszk, Szeged, Tokió, Halifax és München dobogójának legmagasabb fokáig. És még ennél is nehezebb út vár Kopasz Bálintra, amelyen eljuthat oda, ahová hivatva van eljutni. Mert homokba dugnánk a fejünket, ha kisebbet állítanánk, mint hogy a Graboplast Győri VSE versenyzőjénél minden adva van, hogy a kajak-kenu ikonjaként betonozza be a helyét a sporttörténelemben. És aki kicsit is ismeri, tudja, faltörő kosként közelít céljához, még ha nem is kimondott álma a hírnév, sőt. Egyszerűen csak hajtja valami, hogy egyre jobbá és jobbá váljon – amivel persze könnyen együtt járhat a népszerűség is.

A tokiói olimpia éremátadásakor az újdonsült bajnok Kopasznak felsejlettek a kezdetek, amikor még kilencévesforma kissrácként először került evezőlapát a kezébe, s még nem tudta, mit kezdjen vele – túrta hát vele a homokot. „Ejnye, talán ezt nem kellene!” – érkezett a dorgálás, így új elfoglaltságot keresett magának – inspirációért nem kellett messzire mennie, hiszen szülei kajakversenyzők voltak.

Úgy döntött tehát, hogy elköt egy gazdátlanul ringó gyerekhajót a parton, és nekivágott a Tiszának. Arról nem szól a fáma, hogy ezért milyen szidást kapott édesanyjától, aki vélhetően aggódva kereste Bálintot. Arról viszont igen, hogy Kopaszné Demeter Irén kapva kapott a gyermek érdeklődésén, s az Algyői Sportkörnél anyja mellett edzője is lett.
Ettől a pillanattól kezdve pedig a sport állt a középpontban, s ez diktálta a hétköznapok menetrendjét is: Japánban, friss ötkarikás bajnokként Kopasz visszaemlékezett, mennyi áldozatot követelt, hogy a királyszám legnagyobbjai közé emelkedhessen. Lemondott a bulikról, baráti társaságról, magánéletről. Végül 2019 tavaszára kinőtte az Algyői SK-t (a felnőttek között ekkorra Európa-bajnoki ezüstérmes, háromszoros Eb-bronzérmes volt – honlapja szerint a klub jelenleg nem is üzemeltet kajak-kenu szakosztályt...), s a Graboplast Győri VSE-hez írt alá, amely meg tudta teremteni neki a körülményeket, hogy újabb szintet lépjen.

Még abban az évben Minszkben megnyerte az Európai Játékokat 1000 és 5000 méteren, a hab a tortán az augusztusi világbajnokság volt, amelyet otthonától egy kőhajításnyira, szülővárosában, Szegeden nyert meg.

Hány tehetséget láttunk már elkallódni a korai sikertől jóllakva, ám az immár győri kajakosnak ez nem volt opció. Minden egyes napjának minden egyes perce meg van tervezve, minden étkezése grammra pontosan kiszámolva (szabadidejében is a dietetikai szakkönyveket bújja), mindezt azért, hogy még jobb, még tökéletesebb versenyző váljon belőle.

Nehéz lenne vitába szállni vele, hogy megérte-e. Hiszen a felnőtt szövetségi kapitány, Hüttner Csaba az idei világbajnokság után Halifaxben Kopaszt a királyszám legnagyobb királyának nevezte – pedig biztosan látott már néhány kajakost életében... A korábbi négyszeres világbajnok kenus főleg azt hangsúlyozta, nemcsak az edzéseken, hanem az életben is példamutató, ahogy a még mindig csak 25 éves világklasszis viselkedik.

Kopasz alázatát mi sem mutatja jobban, mint hogy egy elképesztően sűrű hónap végén, három nappal azután, hogy két Európa-bajnoki aranyérmet szerzett Münchenben, az országos bajnokságon is vízre szállt. De nem magáért. Éppenséggel dönthetett volna úgy, hogy most már itt a jól megérdemelt pihenés ideje, mit neki egy országos bajnoki cím, miután az olimpián, a világbajnokságon és a kontinenstornán is őt ünnepelték. Ő mégis azt mondta, szeretne értékes pontokat szerezni a klubjának.
Ez pedig, hogy az ő szavajárásával éljünk, nagyon menő.