EJ: Kammererék kölcsönkajakkal nyertek aranyérmet

– Ahhoz képest, hogy egy hete derült ki, ez a páros indul ezer méteren, nem rossz az eredmény... Mi volt a siker kulcsa?
– K. Z.: A rajt előtt húsz perccel mindig odaszólunk egymásnak: „Csak amit tudunk!”, ez amolyan megszokás. Így aztán nem is mondhatok mást, mint hogy a kulcs az volt, hogy hoztuk, amit tudunk.
– SZ. T.: Különösen, hogy nem a saját hajónkban mentünk.

– Hogyhogy?
– SZ. T.: Mivel azt már nem lett volna idő kihozni ezért az eredetileg nevezett Kökény Roland, Hufnágel Tibor kajakját használtuk. Mi lett volna, ha a sajátunkkal megyünk?
– K. Z.: Ugyanez. Amúgy pedig a sajátunkat is körülbelül egy hónapja van nálunk, szóval nem olyan régi darab, de azért néhány versenyen már jó szolgálatot tett.

– Éremért, vagy az aranyért jöttek Bakiba?
– K. Z.: Nem tagadom, éremesélyesnek tartottuk magunkat, de úgy voltunk vele, meglátjuk mit sikerül kihozni. A németek többnyire hétszáz méter után indulnak el, s ha átveszik a vezetést, általában már nem lehet megverni őket, éppen ezért örülünk, hogy nekünk ez most sikerült. Csak érdekességképpen mondom, hogy Storcz Botond már 2010-ben azt mondta, hogy ennek a párnak össze kell állnia. Kellett hozzá öt év, de végül összeálltunk és a jelek szerint nem is vagyunk rosszak.

– Közeleg a milánói világbajnokság…
– SZ. T.: …ahol korántsem biztos, hogy együtt indulunk. A szövetségnek kell meghoznia a döntést, hogy az olimpiai kvalifikációt szem előtt tartva az egyes számokban milyen összetételű egységet indítanak.