Szellem a palackból – S. Tóth János publicisztikája

S. TÓTH JÁNOSS. TÓTH JÁNOS
Vágólapra másolva!
2022.09.05. 23:43

Hat mérkőzés, egy győzelem, egy hosszabbításos, egy szétlövéses és három rendes játékidős vereség. Első, de második ránézésre sem tűnik veretes eredménysornak. Ám ez az az eset, amikor érdemes a számok mögé nézni. A magyar női jégkorong-válogatott ugyanis ezzel a dániai elit-világbajnokságon produkált teljesítményével – többszörösen is – sportági históriát írt. Elsősorban azzal, hogy története során először a pályán harcolta ki a bennmaradást (tavaly Kanadában a járványhelyzetre tekintettel nem volt kieső). Mi több, most első alkalommal a negyeddöntőbe is bejutott, és e bravúr értékét mit sem csökkenti, hogy kellett hozzá a németek utolsó másodperces győztes gólja is a dánok elleni csoportmeccsen. Aztán arra sem volt még példa, hogy a magyar felnőtt női együttes az Egyesült Államokkal játszhasson, az meg már a mestermunka kategóriájába tartozik, hogy egy harmadon át sikerült egy gólon tartani a kétszeres olimpiai és kilencszeres világbajnokot.

A dániai nyolcadik hely méltó tisztelgés a nemzeti együttestől a magyar női jégkorongsport 30. születésnapja előtt. Merthogy három évtizede jött létre az első hazai női klub, a Marilyn HC. Az alapítás egy újpesti korcsolyázó-tanfolyamhoz kapcsolódik, amelyet a korábbi kiváló kapus, Balogh Tibor (hokisberkekben Balogh „Kuka”) hirdetett meg, s amelyre jó néhány lány is jelentkezett. A teszt végén játék következett, Kuka pedig – a tőle nem idegen pikírtséggel – megkérdezte a javarészt tini lányokat, őket is érdekli-e a korong, vagy inkább babáznának. Az ifjú hölgyek a pakkra voksoltak, s addig jártak az edző nyakára, míg 1992 tavaszán megalakította az első hazai női hokiklubot, amelyet a családi szépségstúdiójuk nyomán Marylinnek nevezett el. Baloghnak nem ez volt az első kísérlete a női hoki magyarországi meghonosítására. Tíz évvel korábban már toborzott a városligeti műjégen egy csapatot, de az intézmény akkori vezetője ezt nem nézte jó szemmel, bepanaszolta az edzőt a KSI-ben a főnökeinél, így muszáj volt a társaságot szélnek eresztenie.

Mivel a Marilyn megszületésekor Balogh már nem dolgozott Újpesten, csapatával a régi Budapest Sportcsarnok jégpályáján – pontosabban annak az egyik felén – kapott heti (!) ötven perc jégidőt. Olykor a műjégre szorultak ki, ahová nem lehetett korongot felvinni, így az este kilenckor kezdődő tréningen bandylabdákkal lövöldöztek a kaput helyettesítő pihenőpadokra a lányok. Akik között ott volt az azóta a Nemzetközi Jégkorongszövetség elnökségébe beválasztott Kolbenheyer Zsuzsanna és az első hazai női játékvezetőként is karriert építő Gérnyi Katalin is. Az előbbi volt 1990-ben az első regisztrált magyar női hokis; egyéb lehetőség híján testvére fiúcsapata igazolta le. A hőskor megpróbáltatásait nem mindenki viselte egyformán, így aztán a keret egy idő után kettévált, s a helyzetükkel elégedetlen hölgyek új klubot alapítottak, így viszonylag gyorsan eljött annak is az ideje, hogy bajnokságot lehessen kiírni. Az 1993–1994-es történelmi sorozatban a későbbi aranyérmes Lombardi Marilyn néven szerepelt, miután sikerült befűzni Balogh Tibor ismerősét a csapat szponzorálására, aki Lombardi néven működtetett pizzériát az egyik üzletházban. A korszak állapotaira jellemző, hogy Kuka 1995-ben már a Nemzeti Sportban feladott apróhirdetésben keresett támogatót, cserébe mezreklámot és névfelvételt ajánlva... A Marilyn sorozatban tizenkétszer lett aranyérmes, az utolsó két alkalommal UTE-Marilyn néven, hálából a Megyeri úton kapott jégidőért.

Ám a szellem kiszabadult a palackból.

Mindössze öt évvel a Marilyn megalakulása után a válogatott is megtette az első lépéseit: 1997. március 1-jén a Budapest Sportcsarnokban lejátszotta bemutatkozó mérkőzését, amelyet 8–0-ra elvesztett a britekkel szemben. (A régi BS-ben „természetesen” nem a hölgyek kedvéért fagyasztottak jeget, hanem mert ekkor rendezték meg a Dunaferr–FTC férfibajnoki döntőt.) A másnapi „visszavágó” 5–1-es vereséggel végződött, így a meccsről szóló rövid tudósításának már azt a címet adhatta a Nemzeti Sport, hogy „Vörös ütötte a történelmi gólt”. Merthogy 6 perc 27 másodperc játék után megszületett a nemzeti együttes első találata, amelyet Vörös Eszter jegyzett. Kell-e mondani, a szövetségi kapitány Balogh Tibor volt.

Ilyen alapokról rugaszkodott el mifelénk a női jégkorongozás. Az első évtized lényegében a túlélés jegyében telt, egészen a 2003–2004-es idényig két klubcsapat nyüstölte egymást a bajnokságban. A létszám azóta megduplázódott, a legutóbbi évadban a Budapesti Jégkorong Akadémia, a KMH Budapest, a MAC Budapest és az FTC-Telekom együttese versenyzett, s ugyanennyi szereplője volt az U25-ös sorozatnak is, mivel az FTC-Telekom második csapatához, a KSI-hez és az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia meg a Veszprémi Jéglovagok közös alakulatához, a Rampage Women's Hockey-hoz csatlakozott a Fox Hockey, azaz a gyergyószentmiklósiak együttese. Ám a Nemzetközi Jégkorongszövetség adatai szerint a regisztrált női játékosaink száma még mindig csak 1144, miközben idei vb-ellenfeleink közül Németországban 2251, Csehországban 4142, Svédországban 7843, az Egyesült Államokban 84 102, Finnországban pedig 5906 hokist tart nyilván az IIHF. Igaz, a házigazda, ám végül az elitből kihulló Dániában csak 702-t.

A szakág sikerei tehát mifelénk nem elsősorban a tömegesítésnek, hanem a minőségi szakmai munkának köszönhetőek. Még a kétezres évek elején is jelent meg olyan edzésriport az egyik fővárosi klub tréningjéről, hogy azon részt vett egy „negyvenéves, kétgyermekes családanya is, aki korábban kungfuzott, tornázott, kézilabdázott, és ahogy mondja, vénségére megtetszett neki a hoki” – ez ma már az élmezőny csapatainál elképzelhetetlen. Az utánpótlás-nevelés reformjának egyik mérföldköve a 2009-ben elindított tehetséggondozó program, amelynek első látványos eredményét épp tíz éve lehetett elkönyvelni, amikor az U18-as válogatott feljutott az A-csoportba, majd 2013-ban Gömöri Csaba irányításával Vierumäkiban a bennmaradást is sikerült kiharcolnia. A finnországi bravúr részesei közül a kapus Németh Anikó, valamint Kiss-Simon Franciska, Huszák Alexandra, Jókai-Szilágyi Kinga, Németh Bernadett és Dabasi Réka most Dániában is a jégre korcsolyázott, sőt Jókai-Szilágyi immár ausztriai légiósként került be Pat Cortina vb-csapatába. Az ősztől külföldön jégkorongozik a hokitörténelem első magyar elit-vb-gólját jegyző Dabasi Réka is, mégpedig úttörő magyarként a női NHL-ként is emlegetett Premier Hockey Federationben (a New Jersey állambeli Metropolitan Riveters szerződtette)! S ha már külföld: nem elhanyagolható szakmai pillér, hogy a magyar egyesületek bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe. A 2022–2023-as idényben a kazah, szlovák, olasz, osztrák és lengyel riválisokat felvonultató European Women's Hockey League-ben a címvédő KMH Budapest, a legutóbb negyedik MAC Budapest és a Budapest Jégkorong Akadémia, míg a tizenkét szereplős Szuperkupában a német, kazah, spanyol, lengyel, osztrák és francia együttesek mellett a legutóbbi győztes KMH, valamint a MAC és a Budapest Jégkorong Akadémia is indul. Vannak magyar szereplői az osztrák ligának is, melynek legutóbbi döntőjében a MAC a KMH II-t győzte le.
Apropó, Pat Cortina. A felnőtt női válogatott szereplése kapcsán nem illendő egyetlen nevet kiemelni, hiszen a dániai nyolcadik helyezésben a hokit választó lányoktól a rengeteg áldozatot vállaló szülőkön át a klubokig, edzőkig és persze a hazai szakszövetségig rengeteg fanatikus ember munkája benne foglaltatik. Az i-re a pontot azonban mégiscsak ennek a montreali születésű, immár tiszteletbeli magyarnak számító úriembernek az irányításával sikerült feltenni (vasárnap volt 58 éves, utólag is Isten éltesse). A férfiakkal 2008-ban ő produkálta a szapporói csodát, majd 2019-ben ő vitte fel a hölgyeket is az elitbe – ilyen duplázás rajta kívül egyetlen más hokitrénernek sem sikerült –, most pedig másodállásban (fő munkahelye a német harmadik ligás Riessersee férfigárdájánál van) az elittagság megőrzéséhez segítette hozzá a női válogatottat.

Cortinának a vb befejezésével lejárt a szerződése, ahogy az is kérdés, miként alakul a Dániát megjáró játékosok sorsa. A tavalyi kanadai világbajnokság után három kulcsember fejezte be pályafutását, noha Kiss Andrea és Pintér Lili még csak 25, Pintér Hanna pedig 23 éves volt. Mivel a hokiból a világon csak kevés nő tud megélni, úgy érezték, ideje felépíteni a sporton kívüli karrierjüket. Akik viszont folytatják, azokra legalább egy meghódítandó csúcs még mindenképpen vár: a magyar női jégkorong-válogatott sohasem szerepelt olimpián. Kolbenheyer Zsuzsanna az idei pekingi téli játékokon azt nyilatkozta: „Ha a szövetség és a játékosok is komolyan veszik, nem lehetetlen küldetés az ötkarikás szereplés kivívása.”

Márpedig a bokszlegenda Muhammad Ali régen megizente: „A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen nem létezik.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik