Erste Liga: Sofron István törött ujjal játszott a Debrecen ellen

– Mi történt az ujjával, hogy meg kellett röntgenezni?
– Sajnos a friss diagnózis szerint eltörött – felelte Sofron István, az Erste Liga-címvédő Csíkszereda támadója. – Az Újpest elleni meccsen kaptam rá ütést, azóta fájt, de eddig reméltem, magától helyrejön. Néhány hét lesz, mire meggyógyul, öröm az ürömben, hogy se gipszelni, se műteni nem kell. Szerdáig – a fájdalom ellenére – inkább játszottam, de mivel egyre rosszabb lett, nem halogathattam tovább a kivizsgálást.

– Az eddigi teljesítményükre rátérve, hogyan látja, mi a különbség a legutóbbi döntőben a Fradit viszonylag simán megverő és a mostani csapat között?
– Nem úgy indult az idényünk, ahogy a szurkolók és mi magunk is elvártuk volna. Négy vereséggel kezdeni még annak tükrében sem elfogadható, hogy nagyon rövid volt a felkészülési időszakunk. A keret is sokat változott a nyár folyamán, öt meghatározó légiósunk is elhagyta a csapatot, akik helyett csupán egy srác, Clarke Garrett érkezett. Új edzővel dolgozunk, és bár jelenleg is erős az együttes, idő kell hozzá, hogy minden gördülékenyen menjen a jégen. Rengeteg hiba van a játékunkban, és ezek rendre megbosszulják magukat. Ha valami pozitívumot mégis ki kellene emelnem, az az lenne, hogy még ilyen játékkal is szoros mérkőzéseket tudunk játszani.

– Kívülről néha frusztrációt érezni a csapaton, emiatt lehet, hogy az új légiós, Clarke Garrett hatmeccses eltiltást kapott az FTC elleni mérkőzésen elkövetett durvaságáért?
– A frusztráció közrejátszik abban, hogy elveszítette a fejét. Vesztésre álltunk, próbált energiát hozni a pályára, de túlzás volt, amit csinált, nem fér bele még a hokiban sem. Azon lehetne vitatkozni, hogy valóban megérdemelte-e, hogy ilyen sok mérkőzésről eltiltsák, de ez a lényegen nem változtat. Frusztráltak vagyunk, mert tudjuk, többre vagyunk képesek, nagy a nyomás rajtunk, és egyelőre nem tudtunk úgy teljesíteni, ahogy szerettük volna.

– Ez az öltözői hangulaton is érződik?
– Szerintem vereségek után soha sehol sincs jó hangulat, de felismertük már a hibáinkat, és mindannyian azért dolgozunk, hogy ki is javítsuk őket. A kapott góljaink szinte kivétel nélkül ki nem kényszerített, egyéni vagy taktikai hibából születtek, így ezeken tudunk dolgozni. Nem arról van szó, hogy fölényben vannak ellenünk a csapatok, hanem hogy még messze vagyunk saját képességeink határától.

– Kedden a Debrecen ellen voltak talán legközelebb hozzá, hogy megszerezzék idénybeli első győzelmüket. Egy összeszokott Csíkszereda más eredményt ért volna el?
– Igen. Tavaly sem volt gördülékeny az idénykezdetünk, aztán simán megnyertük az alapszakaszt és a rájátszást is. Nem pánikolunk, elemezzük és igyekszünk javítani a hibáinkat, és egyre inkább összeállnak a soraink is. Lépésről lépésre leszünk egyre jobbak.

– Mit mondott vezetőedzőjük, Hozó Levente kedden a DEAC elleni vereség után?
– A taktikai, azon belül is a védekezésbeli hibákra hívta fel a figyelmünket. Ugyanakkor elmondta azt is, tudja, sokkal többre vagyunk képesek annál, amit eddig látott tőlünk.

– Az sem könnyítette meg a dolgukat, hogy Hetényi Zoltán kilencvenhat százalék fölötti hatékonysággal védett önök ellen.
– Így van, de pontosan tudtuk, hogy Zoli a liga egyik, ha nem a legjobb kapusa, mindig nehéz neki gólt lőni, a DEAC játékának alapja az ő jó teljesítménye már évek óta. Ötvenegy lövésből csak két gólt tudtunk neki lőni kedden, de ez nem lehet kifogás. Korábban is megtaláltuk a módját a Debrecen legyőzésének. Az Erste Liga annyit fejlődött, hogy már nincsenek benne könnyű ellenfelek, erős csapatok, jó hazai és külföldi játékosok alkotják a bajnokságot, de Hetényi Zolinak mindig külön kihívás gólt lőni.

– A tavalyi hatvanhat pontja után egyelőre sem gól, sem gólpassz nem áll a neve mellett. Mi ennek az oka?
– Nehéz erre úgy válaszolni, hogy amit mondok, ne kifogásként hangozzon. Ugyanakkor tény, hogy két hete megzúzódott a bordám, szerdán pedig kiderült, hogy az egyik hüvelykujjam is eltörött. Nem jött ki jól a lépés a sorunknak, rossz volt a helyzetkihasználásunk, és a nyomás is egyre nagyobb rajtunk amiatt, hogy az előző idényben mindhárman, a cseh David Stach, Jevgenyij Szkacskov és én is jól teljesítettünk. Ebben az évadban egyelőre nem úgy pattannak a korongok, hogy az nekünk kedvezne, de ilyesmi előfordul. Nem felejtettünk el jégkorongozni, tudjuk, mire vagyunk képesek. Azt szoktuk mondani, hogy a szerencséért meg kell dolgozni, úgyhogy ha folytatjuk a munkát, előbb vagy utóbb a javunkra válik.

– Ezek szerint nem változtak az idényre kitűzött céljaik?
– Egyáltalán nem, hiszen nagyon hosszú az évad. Több mint harminc mérkőzésünk van még hátra, először a rájátszásba kell bejutnunk, utána pedig úgyis mindenkit meg kell vernünk a bajnoki címért. Sok a jó csapat, és mindenkinek az aranyérem lebeg a lelki szeme előtt. Rosszul kezdtük az idényt, de bajnokok szeretnénk lenni.