Nemzetisport.hu 2012.06.10 16:32 Frissítve: 2015.03.26 12:02

Özil oldalazott, Ronaldo megbújt a középpályán – elemzés

A labdarúgó Európa-bajnokság B-csoportjában a Németország–Portugália rangadó finoman szólva sem hozott parádés játékot: a németek rengeteget hibáztak, és középpályásaiknak beletört a foguk az ellenlábas szűrőtrióba, míg a déliek közül csúnyán kilógott két-három játékos, és csak a legvégén ébredtek fel – akkor egyébként ki is egyenlíthettek volna. Nézzük, hogyan látta az UEFA által is használt InStat-rendszer a mérkőzést!

Az már a találkozó közben is nyilvánvaló volt, hogy a németek labdabirtoklási fölénye (olykor 66 százalékra ugrott fel ez a mutató) semmire sem jó, ha maximum tizenhatos közeli lövésekig jutnak. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a 23. percben harsant fel az első ideges füttyszó a német szurkolóktól, pedig éppen innentől lett egyre pontatlanabb a Nationalelf, amely a mérkőzés végére már kifejezetten rosszul játszott – ha rátekintünk a labdabirtoklások és a támadások arányaira, talán még akkor is kitalálnánk, mikor esett a németek vezető találata, ha nem láttuk volna a mérkőzést.

Az első ábrán a kapura lövések, a másodikon a labdabirtoklás, a harmadikon a támadások,
a negyediken a pontos passzok láthatók a német (piros) és a portugál (kék) csapatra lebontva

A passzok és a szerelések elemzése is alátámasztja, hogy többnyire középpályás sarabolás és passzolgatás folyt a mérkőzésen, de pár érdekességre felhívnánk a figyelmüket. Gyakorlatilag nem létezett portugál balszélső és középcsatár, noha előbbi poszton Cristiano Ronaldónak kellett volna vinnie a prímet, de csak a mérkőzés elején húzta meg párszor a szélt, aztán beletört a bicskája Jerome Boatengbe, az egy szem ék Hélder Postiga gyakorlatilag csak egy randa becsúszást mutatott fel.

A másik oldalon a portugál tizenhatos előtti nulla százalék zöme annak köszönhető, hogy ha Lukas Podolski betört oda a bal szélről, szinte mindig zavart okozott. Tanulságos összehasonlítani a két védelem megnyert párharcait is, a Bruno Alves, Joao Pereira kettős bizony formán kívül futballozott, míg amoda a „Boateng-oldali" 100 százalék magáért beszél (bár fentebb azért be-be fűzte őt Ronaldo, ám messze a német kaputól).

Ez utóbbi megfigyelésünket támasztják alá az egyéni statisztikák is, amelyek alapján kiderül, hogy Philipp Lahm és Mesut Özil csúnyán elvérzett a párharcokban, míg Holger Badstuber jól, a védelembe szinte az utolsó pillanatban, Per Mertesacker sérülése miatt bekerült Mats Hummels világklasszis módra játszott. Párharcai 88 százalékát megnyerte, a levegőben gyakorlatilag verhetetlen volt (szögleteknél pedig Alvest vagy Pepét fogta), és kétszer is az utolsó pillanatban mentett kapuja előtt – 35 labdaszerzés mellett. Természetesen a számok sem mindenhatóak: Sami Khedira gyakorlatilag kivonta magát a mérkőzésből, de gólpasszt adott Mario Gomeznek, aki átlagban húszpercenként verte meg védőjét, de abból egy végzetesnek bizonyult a portugálok számára.

12: Rui Patrício, 21: Joao Pereira, 3: Pepe, 2: Bruno Alves, 5: Fábio Coentrao, 8: Joao Moutinho, 16: Raul Meireles, 4: Miguel Veloso, 7: Cristiano Ronaldo, 17: Nani, 18: Silvestre Varela, 23: Hélder Postiga, 11: Nélson Oliveira

A portugál szövetségi kapitány, Paulo Bento minden bizonnyal sírva fakad, ha meglátja a statisztikákat, amelyben csúnyán elvérzett néhány kedvence. Már a torna előtt megjósoltuk, hogy a jobbhátvéd, Joao Pereira a portugál bajnokságban elért 6.08-as átlaga nem sok jót ígér az Eb-re, most hét párharcából csak egyet nyert meg – igaz, az fontos mentés volt, kapus előtti utolsó emberként. „Ugyanannyi támogatást adott a csapatnak, mint bármelyik drukker a lelátóról" – idézzük Marosi kolléga bon mot-ját, hozzátéve, hogy hét labdát gyűjtött össze, de kilencet adott el (mármint a védő). Arról már nem is beszélve, hogy ha Podolski középre mozgott, ő általában továbbra is szorgalmasan őrizte a jobb oldalon illetékes partjelzőt vagy a szögletzászlót...

Pepére nem lehetett panasz általában, hiszen „Hummels-szinten″ védekezett, az első félidőben nem is szabálytalankodott, de aztán egy megingása (pont a gól előtt lépett le Gomezről) sokba került. Egy rövid szakasztól eltekintve Miguel Veloso hozta tornaformáját, azaz gyengén muzsikált (13 párharcból tízet elveszített saját térfelén), de Nanit és Ronaldót is könnyű volt elválasztani a labdától. Harcosság nélkül megverni a németeket olyan, mint absztinensnek asztal alá inni az oroszokat és a finneket, vagy nekünk IMF-hitelt szerezni minimálbérünkre...

 

Mint mindig, most is érdemes összehasonlítani a két vezér és a két középcsatár teljesítményét. Mesut Özil sokszor és általában pontosan passzolt, viszont gólpasszal nem jelentkezett, sőt a tizenhatosra összesen négy labdát játszott be: az első félidőben hármat, a másodikban egyet... Többnyire a két szélen mozgolódott, a balon rövid passzokkal próbált akciókat generálni, a jobbon a felfutó embereket indította általában, de nyolc alkalommal egyenesen hátrafelé gurította a labdát Khedirának. Az első játékrészben 12 oldal- és hátrapasszára tíz előremutató átadás jutott...

 

Cristiano Ronaldo sem tegnap tett nagy lépést az Aranylabda felé, hiszen mindössze kétszer lőtt a kapu felületére, alig 32-szer passzolt (mondhatni, három percenként, hatszor ráadásul ellenfélhez), és mindössze két „forintos" labdát adott – ráadásul meglepő módon inkább játszott bal oldali középpályást, mint bal oldali támadót. Passzirány tekintetében Özil hozzá képest maga volt a mindig rohamozó Csapájev, hiszen sokáig azt hittük, fordítva nézzük a térképet, mint Kolombusz a vicc szerint, de nem: a portugál az első játékrészben két, a másodikban nulla alkalommal passzolt előrefelé. Felmentésképpen jegyezzük azért meg, hogy sokszor egyszerűen nem tudott elöl kit indítani, és kivel összejátszani a tizenhatos környékén, így mutatója egyben a társak szégyene. Kicsit később megmutatjuk Hélder Postiga statisztikai lapját is, amely rávilágít arra, milyen támogatást kapott Cristiano Ronaldo (vagy inkább: milyen támogatást nem kapott). Bejött Diego Maradona jóslata („ha a németek megfogják, akkor a társak nem tudnak neki elég támogatást adni"), és ma Luís Figo jelentette ki: a csapatnak Ronaldo alá kell dolgozni, hogy legyen esélye az Eb-n.

„Cristiano stílusa a támadások befejezése, a megteremtett lehetőségek kihasználása, a góllövés. Ha a csapat nem képes megteremteni ezeket a lehetőségeket, akkor az meglátszik a teljesítményén – az erősen visszaesik" – mondta a portugálok „másik" legendás hetese.

A németek támadója, Gomez kétségkívül nem karrierje nagy napját élte, sokat mozgott, de kevés labdát kapott és adott (tízszer passzolt összesen, az első félidőben két ízben). Az első negyedóra után elbújt Pepe árnyékában, innen háromszor kibújva kétszer találta el a kapu felületét. Jellemző módon passzai felét Özilnek adta, hátrafelé, miközben tőle mindössze két indítás érkezett (lásd fenti eszmefuttatásunkat az „oldalkocsis" Özilről). Igaz, Gomez végül eldöntötte a három pont sorsát – miközben cseréje, Miroslav Klose már ott toporgott az oldalvonal mellett...

 

Kollégája, a portugál Hélder Postiga maga volt az Oláh Lórántba ojtott Jusuf Dajic, hiszen párharcainak harmadát sem nyerte meg, előírt posztján csak futólag fordult meg, kapura utoljára a bemelegítéskor lőtt, egy (1) sikeres cselt dobott be, leghosszabb pontos előrefelé tartó indítása olyan 1 méter 15 centiméteres lehetett, leggyakrabban a harmatos szűrőknek gurított hátra, vagy kitolta oldalra (nem előre!) Naninak a labdát – míg Ronaldónak egyszer sem adta vissza a tőle kapott passzokat, holott az passzai közel húsz százalékát neki szánta! Az aktivitást jelző InStat indexe 20 lett (miközben Hummelsé 416, Gomezé 220, Nanié 147), ami nem csoda, mivel 13 labdát szórt el, míg sajátjaihoz csak 11-szer passzolt.

„Legyen a portugáloknak bármennyi klasszisuk is, amíg középszerű centerrel állnak ki, megeszik őket a jobb csapatok reggelire" – szól a Marosi-féle szentencia, amellyel bizony nehéz vitatkozni.

 

A portugál szövetségi kapitány, Paulo Bento szerint ők uralták a mérkőzést, de egy balszerencsés gólt kaptak, ezért veszítettek. Jelentjük, a matematika nem ezt mutatja, maximum Pepe gólvonalra levágódó kapufájánál, Nani lécen csattanó beívelésénél és Silvestre Varela kihagyott ziccerénél emlegethette volna a mázlifaktort a szakember.

5: Fábio Coentrao, 8: Joao Moutinho, 16: Raul Meireles, 4: Miguel Veloso, 7: Cristiano Ronaldo, 11: Nélson Oliveira

Ha megnézzük a németek kulcspasszait, láthatjuk, az első félidőben a bal oldalon előretörő középpályások voltak a legveszélyesebbek, illetve Bastian Schweinsteiger is adott két jó labdát. A fordulás után viszont Özil szállított egy fontos beadást balról, Khedira egyet jobbról – és ennyi.

7: Schweinsteiger, 6: Khedira, 8: Özil, 10: Podolski, 13: Müller

Ha a kulcs- és gyorsindító passzokra ráfektetett leggyakoribb indítási útvonalra tekintünk (amelyen balról jobbra közlekednek a németek), láthatjuk, hogy bár nem volt éppen csúcsformában a portugál szűrőtrió, de a Pepe vezette védelem közelében tábort verve, a mérkőzés eleji elmélázást kivéve jól tették a dolgukat, mert sokszor tanácstalanul tologatták oldalra a labdát Özilék.

FÓKUSZBAN

Sokan kíváncsian várták, mire lesz képes a mostanában kissé megszürkült Thomas Müller, a 2010-es világbajnokság egyik hőse, gólkirálya. Nos, a jobbszélsőnek az első félidőben még úgy-ahogyan ment legalább a passzolás, de a fordulás után, amikor elérkezett a tizenhatosra, egy jó beadásra hat rossz jutott. Tizenhat párharcából nyolcat nyert meg, ezek majd felét saját térfelén, és sokatmondó, hogy az ellen kapujának közelében öt próbálkozásából négyszer szerelték, miközben a „támadóharmadban" tíz labdát szórt el, hatot egyenesen az ötös környékén. Szélsőtől szokatlanul, de társaihoz hasonlóan ő is inkább „rákmenetben" passzolt, egyszer lőtt a kapu felé összesen, és összesen ennyi labdát is szerzett! Tizenötöt viszont elszórt, és kissé hihetetlen, de egyetlen csele sem sikerült. Ennél csak jobb jöhet számára..