Aki férfiakat faragott az egyetemistákból – Bob Gansler nyolcvanöt éves
Július elsején volt 85 éves a Tolna vármegyei Mucsi községben született Bob Gansler, magyar nevén Gansler Róbert, az amerikai labdarúgó-válogatott korábbi játékosa és szövetségi kapitánya, aki utóbbi minőségében az 1990-es olaszországi világbajnokságon vezette a nemzeti csapatot.
Az 1941-ben született szakember családja a második világháború utáni politikai helyzet miatt kivándorolt az Egyesült Államokba, de sváb-magyar identitása meghatározó maradt az életében. Gansler 11 éves korától kezdve Milwaukee-ban élt, futballkarrierjét is a helyi Bavarians mezében kezdte meg, amely az 1960-as évek második felében és az 1970-es években az Egyesült Államok egyik legjobb amatőr csapatának számított, majd a Chicago Mustangs csapatában a profik közt is bemutatkozott, s huszonöt alkalommal az amerikai válogatott mezében is pályára lépett, bár ebből csak ötöt ismernek el hivatalos mérkőzésként.
Visszavonulása után visszatért Milwaukee Bavarianshez, amellyel 1976-ban a klub történetében először megnyerte a Nemzeti Amatőr Kupát.
„Szerintem nem ragadtam volna meg a labdarúgás világában, ha nincs a Milwaukee Bavarians. Az a klub többet jelentett számomra, mint egy hely, ahol focizhatok. Egy közösség volt. Egy kiterjesztett család a német származású emberek számára. A németek számára nagyon fontosak a közösségi egyesületek. Akiket ott megismertem, még ma is a barátaim. Minden pénteken összejövünk és beszélgetünk, régi dalokat éneklünk” – mondta 1990-ben a Los Angeles Timesnak.
Sikereinek köszönhetően csakhamar a Milwaukee Egyetem, majd a korosztályos amerikai válogatottak élén találta magát, hogy aztán 1989-ben kinevezzék szövetségi kapitánynak, s így ő vezethette Eric Wynaldáékat az 1990-es világbajnokságon. A csapat ugyan a házigazda olaszoktól, az osztrákoktól és a csehszlovákoktól is kikapott a csoportjában, így búcsúzott a további küzdelmektől, de itt rakták le az azóta egyre sikeresebbé váló amerikai labdarúgás alapjait.
„Akkoriban nem létezett profi foci Amerikában – idézte fel később Gansler. – Az volt a célunk, hogy keressünk egy keretre való tehetséges játékost, akik bármilyen nehézség és tudáskülönbség dacára képesek felvenni a küzdelmet. A saját régiónkon kívül mindenki ellen esélytelenek voltunk. De ott volt rajtunk a felelősség, hiszen megkaptuk az 1994-es vb rendezési jogát, és be akartuk bizonyítani, nem csak azért van ott a helyünk a tornán, mert rendezők vagyunk. Az első meccsen nagyon izgultunk, teljesen rutintalanul és túl nyíltan játszottunk. Wynalda kiállítása után pedig bepánikoltunk. Az olaszok ellen már más volt a helyzet. Igaz, a meccs előtt az olasz szurkolók azt mutogatták nekünk, hogy tíz gólt fogunk kapni. Ehhez képest az egy-egyes döntetlenre is megvolt az esélyünk. Igazságos lett volna? Nem. A jobb csapat nyert, de együtt tudtunk élni ezzel a vereséggel. Az olasz sajtó képviselő ellenben nagyon frusztráltak voltak a meccs után. Ausztria ellen mindkét gólunkat kontrából kaptuk. Nagyon szervezett volt az ellenfelünk. Összességében azt gondolom, nem lobbantottuk lángra a világot ezen a tornán, de letettük a névjegyünket és sok tapasztalatot szereztünk.”
Az 1990-es világbajnokságon az amerikai csapatban ott volt egy másik magyar gyökerekkel rendelkező sportember, Vermes Péter, aki rövid ideig az ETO játékosa is volt.
„Gansler csodálatos munkát végzett a csapatunkkal. Kapott egy rakás egyetemi játékost, akikből férfit kellett faragnia, hogy felvegyék a harcot a világ élvonalába tartozó játékosokkal” – dicsérte edzőjét Vermes, aki 2000-ben bajnokságot nyert a Sporting Kansas Cityvel – Bob Gansler irányítása alatt.
Persze nem csak Vermes tisztelte végtelenül Ganslert, az amerikai válogatott korábbi csapatkapitánya, Marcelo Balboa is méltatta szakmai és emberi kvalitásait.
„Valószínűleg ő a legőszintébb edző, akivel valaha is találkoztam. Csak óriási tisztelettel tudok beszélni róla. Egy játékos nem vágyhat másra, mint egy olyan edzőre, aki mindig egyenes és megmondja, hányadán álltok. Olykor persze úgy éreztük, hogy túl kemény volt velünk. De idővel ráébredtünk, hogy nem kemény volt, hanem emberi és őszinte. Minden, amit mondott, a csapat érdekét szolgálta” – mondta a nemzeti csapatban 127-szer szereplő védő.
A 2015-ben sztrókon áteső Gansler betegségéből felépülve jelenleg nyugdíjasként jól megérdemelt pihenőjét tölti – minden bizonnyal abban a jóleső tudatban, hogy maradandót alkotott.
