CSILLAG PÉTER
2022.04.04 08:05 Frissítve: 2022.04.04 08:42

Olaszország: tizenkét év világbajnoki szereplés nélkül

Súlyos következményekkel jár a világbajnokságról 2018 után 2022-ben is lecsúszó válogatott kudarca: a 2006-os győztes hátországában egy teljes korosztály marad közös vb-élmény nélkül, hiába a tavalyi Eb-arany, a válogatott és a Serie A is veszített vonzerejéből, csökken az igazolt játékosok száma, az elmaradt katari útnak betudható bevételkiesés pedig százmillió eurót tesz ki.

 

Nyolcvanezerrel csökkent az igazolt futballisták száma Olaszországban a 2006-os vb-győzelem óta (Fotó: Imago Images)

Március 24-én eldőlt, hogy Olaszországban felnő egy nemzedék, amely nem látja gyermekként vagy tizenévesen a válogatottat világbajnokságon játszani. A vb-böjtöt 1986 óta sínylő magyar szurkoló a panaszos megállapításon talán csak mosolyog, a Mexikó óta eltelt 36 évben vb-aranyat, -ezüstöt, -bronzot, illetve Európa-bajnoki aranyat és (kétszer) ezüstöt szerző olasz csapat hátországában azonban a fenti felismerés már-már sokkoló erejű. Az Észak-Macedóniától elszenvedett vb-pótselejtezős kudarccal (0–1) sokkal több veszett az olaszoknak a katari részvételnél: a tavalyi Európa-bajnokságon aratott váratlan győzelem csupán részben enyhíti a keserűséget, amelyet az egymás után másodszor elbukott világbajnoki selejtezősorozat tapasztalata és az immár – minimum – tizenkét évesre nyúló vb-hiány okoz.

A hosszú távú, a háttérben érzékelhető társadalmi hatásokról Gianfelice Facchetti, az Internazionale-klasszis Giacinto Facchetti (1942–2006) színész-rendezőként ismert fia adott elgondolkodtató értékelést a La Gazzetta dello Sportnak, saját, 2010-ben született gyermeke példáján keresztül.

„Öt évvel ezelőtt Lupo fogta Gianluigi Buffon kezét, amikor az olasz csapat pályára vonult a Svédország elleni 2018-as vb-szereplésről döntő pótselejtező előtt – beszélte el a 48 éves művész. – Az aznapi csalódás mélyen megviselte. Az Észak-Macedóniától kapott verés most újabb fájdalmas élmény neki, mégis könnyebb megbirkóznia vele, palástolja valamelyest a tavalyi Eb-győzelem emléke. Tény azonban, hogy ismét olyan világbajokságot rendeznek, amelyen nem látja majd az olasz válogatottat. Édesapámat ő már nem ismerte, viszont a róla őrzött fotókat, az életéről készült filmeket figyeli, amúgy is él benne egyfajta ellentét a családhoz is kapcsolódó fényes múlt és a futball jelene között. Félek tőle, hogy a két kihagyott világbajnokság miatt a mai gyermekek még távolabb kerülnek a labdarúgástól. A játék magában rejti a közös élmények ígéretét, de az álmaidét is, amelyeket igyekszel utolérni, megragadni. Az utóbbi időben a futball – mondjuk így – kissé betegeskedik, újra kell gondolni róla egyet s mást. Ilyenekről csak akkor beszélünk, ha a mostanihoz hasonló csapás ér minket, utána hajlamosak vagyunk elfelejteni. Átalakult a sportág szerepe az évtizedek során a mindennapokban is. Gyermekkoromban a plébániák körül szerveződő csapatoknak, a nyári kupáknak, közösségi futballeseményeknek nagy hagyománya volt, mára ezek háttérbe szorultak, nincs ilyen erős bevonódás. A játék olyan volt valaha, mint egy népszerű regény, lehetett szeretni, vonzotta az embert. Ha ma kevesebb tehetség születik, ennek eltűnésében látom az okát. A szabad futball majdnem kiveszett, nincs miért csodálkozni, ha a színvonal is alacsonyabb.”

Gianfelice Facchetti filozofikus értékelésével lehet vitatkozni, érzékeny és alkotó elmeként nem is tárgyilagos elemzést ígért (ahogyan a Puskás Ferenc történetébe kapaszkodva az emberi feledés és felejtés természetéről írt Puskás chi? című színdarabja is sajátos nézőpontot kínál), ám abban bizonyosan igaza van, hogy a 2014 és 2026 között garantáltan vb-mentesen, modern futballbajok között szocializálódó generáció hozzáállását számottevően befolyásolja az oroszországi és a katari terv meghiúsulása. A Facchetti-féle megfigyeléssel egybecseng, amit mások mellett felkért szakértőnk, a Corriere dello Sport munkatársa, Massimiliano Martini is megfogalmazott: a két elúszott világbajnokság az olasz futball erős antireklámja a mai tizenévesek szemében, akik amúgy is sokkal lazábban kötődnek már az olasz labdarúgás hagyományaihoz; a Serie A mérkőzései nekik feloldódnak a globális meccskínálatban, az össztársadalmi élményt kínáló vb-sikert nincs is esélyük átélni.

A vb-szakadék azonban nemcsak a szurkolói lelket rántja a mélybe, a labdarúgókat is lehúzza, nyomasztja. A cikk mellett kiemeltük azt az öt játékost, akinek eddigi karrierje, nemzetközi megítélése alapján a legfájóbb lehet szembesülni az újabb vb-kaland elúszásával – ők a 2014-es brazíliai tornán nem szerepeltek a válogatottban, először 2026-ban nyílik esélyük eljutni a csúcsfutballisták már-már kihagyhatatlan állomására. Különösen szembetűnő a 2021-ben Aranylabda-várományosként emlegetett Jorginho és az Európa-bajnokság legjobbjának választott Gianluigi Donnarumma vesztesége, esetükben az egyéni sérelem mellett indokolt arról is beszélni, hogy hiányuk az érintett világbajnokságok rangját is csökkenti.

Luciano Moggi logikája
Rendhagyó elmélettel állt elő az olasz válogatott vb-bukásával kapcsolatban Luciano Moggi, a Juventus korábbi sportigazgatója, a 2006-os calciopoli-ügy elítéltje: „Az olasz labdarúgás válsága a calciopolival kezdődött. Azon a nyáron szétverték a Juventust, amely mindig is az olasz futball és a válogatott zászlóshajója volt, a következményeket pedig mindenki láthatta. A megnyert világbajnokság után következett kettő, amelyen szégyenszemre a csoportkörben búcsúztunk, aztán kettő, amelyre ki sem jutottunk.”

Elfelejtették volna az olaszok, hogy néhány hónappal ezelőtt Európa-bajnokságot nyertek? – csodálkozhatunk a világfájdalmas helyzetértékeléseket olvasva, és a szélsőséges teljesítmény- és közhangulat-ingadozás valóban magyarázatra szorul. Természeténél fogva a futball még modern anyagi kasztrendszerének merev keretei között is szolgál időnként indokolhatatlan fordulatokkal (unalmas közhely: ettől szép…), ugyanakkor a sportújságírás régi és néha kissé kényszeres törekvése, hogy a szabálytalanban is szabályszerűt, az egyenetlenben is egyenletest lásson. Meglepő talán, de ha akarjuk, az olasz válogatott végletek között csapongó teljesítményének is felírhatjuk a képletét. Tavaly nyáron, az Anglia–Olaszország Európa-bajnoki döntő közeledtével arról készítettünk összeállítást, hogy az ország katartikus futballélményeit rendre valamely súlyos megrázkódtatás után élte meg: az 1968-as Európa-bajnoki győzelem az Észak-Koreától 1966-ban elszenvedett, döbbenetes csapásként érzékelt világbajnoki vereség (0:1) nyomán úrrá lett reformhangulatból nőtt ki; a második világháborút követő első vb-győzelemnek, az 1982-es spanyolországi diadalnak a Paolo Rossit magával rántó Totonero-ügy és az olasz klubfutball válsága ágyazott meg; a 2006-os világbajnoki cím idején beteges állapotok jellemezték a hátországot, némiképp igazságtalanul azt is mondhatnánk, a siker „bűnben fogant”, hiszen a berlini hősök huszonhármas keretéből tizenhárman olyan klubot szolgáltak, amely vétkesnek bizonyult a torna előtti hónapokban kirobbant calciopoli-botrányban; végül a 2021-es Eb-menetelés szakmai előzménye az otthonról nézett – dehogy nézett… – 2018-as olaszmentes vb volt, a népnek pedig az Európában először éppen olasz földön terjedő és súlyos áldozatokat követelő koronavírus-trauma után adott alkalmat az összekapaszkodásra.

 

A 2021-es Európa-bajnoki győzelem eufóriája hamar odalett (Fotó: AFP)

A sorminta azonban fordítva is következetes: ahogyan az olasz futballtörténelem legszebb élményei gyötrelemből sarjadtak, a felemelő mozzanatok után majdnem mindig kiábrándító, legalábbis józanító lecke következett. Egy olaszoknál emlegetett régi mondás szerint a napfelkeltéhez szükség van az éjszakára, ám az olasz válogatott a hirtelen érkező napnyugtáról is bőven gyűjtött tapasztalatot. Mellékelt infografikánkról leolvasható, hogy amióta kétévente rendeznek nemzetközi válogatott tornákat, a tíz világbajnoki vagy Európa-bajnoki érmes helyezést legalább hét esetben egyértelmű kudarcként értékelt teljesítmény követte, négy alkalommal például ki sem jutott a csapat a következő vb-re vagy Eb-re. Noha messziről kiszámíthatatlanságnak látszik, vehetjük ezt kiszámíthatóságnak is: az olaszok sajátossága a nagy kilengés, a hagyományos ugrálás a csodás sikerek és a kínos vereségek között.

Természetesen a statisztikák egymás mellé igazítása, a sporttörténelmi előzmények keresése a legkevésbé sem érdekli azokat, akik az olasz labdarúgás mai nehézségeire igyekeznek megoldást találni. A gondokat pedig egyelőre csak súlyosbítja az ismételten elmaradó vb-szereplés. Ami az anyagiakat illeti, a botlás a Corriere della Sera számításai szerint 2018-hoz hasonlóan újfent százmillió eurós bevételkiesést jelent az országnak, ennyit költenének az emberek pluszban a vb miatt televízióra és más elektronikus eszközre, éttermekben, bárokban, sportfogadásra, kiadványra, utazásra.

Sorcsere négy év alatt

Érdemes egymás mellé tenni a 2018-as és a 2022-es világbajnokságról lecsúszó olasz válogatott névsorát. Ha megnézzük a bukást jelentő mérkőzésen pályára lépőket, világosan látszik, hogy az elmúlt négy évben tudatos nemzedékváltás zajlott a csapatnál, a Svédország ellen kudarcot vallók közül mindössze Jorginho, Giorgio Chiellini és Ciro Immobile kapott szerepet az Észak-Macedónia elleni selejtezőn, ráadásul utóbbi kettő csak részidőben. Az idén megcsúszó csapat értelemszerűen és logikusan a tavalyi Európa-bajnok gárdára épül, ami azt is sugallja, hogy újabb, erőltetett fiatalításra nincsen szükség Roberto Mancini keretében, a teljes újratervezés alighanem indokolatlan lenne.

VILÁGBAJNOKI PÓTSELEJTEZŐ, VISSZAVÁGÓ
Olaszország–Svédország 0–0

2017. november 13., Milánó, 72 696 néző
Olaszország: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Candreva (Bernardeschi, 76.), Parolo, Jorginho, Florenzi, Darmian (El Shaarawy, 64.) – Immobile, Gabbiadini (Belotti, 64.). Szövetségi kapitány: Gian Piero Ventura

VILÁGBAJNOKI PÓTSELEJTEZŐ
Olaszország–Észak-Macedónia 0–1

2022. március 24., Palermo, 32 000 néző
Gólszerző: Trajkovszki (92.)
Olaszország: Donnarumma – Florenzi, Mancini (Chiellini, 89.), Bastoni, Emerson – Barella (Tonali, 77.), Jorginho, Verratti – Berardi (Joao Pedro, 89.), Immobile (Pellegrini, 77.), Insigne. Szövetségi kapitány: Roberto Mancini

A 2006-os világbajnoki győzelem óta a hatvanmilliós országban nyolcvanezerrel csappant meg az aktívan futballozók száma (az akkori 1 050 000-hoz képest), a merítési lehetőség szűkült tehát, és ez még akkor is érezhető, ha az utánpótlás-válogatottak szereplése mostanság biztató.

Vb-mentes pályafutások
Csúcsévek világbajnoki tapasztalat nélkül: megnéztük, az olasz válogatott tagjai közül kik azok, akiknek pályafutásában a legfájdalmasabb űrt hagyja Olaszország legalább tizenkét éves távolmaradása a világfutball csúcstornájától. Mindannyian ott lehetnek még 2026-ban az amerikai–kanadai–mexikói közös rendezésű vb-n, de – Jorginho, Florenzi és Berardi esetében – valószínűleg már túl aktív futballéveik javán.
Gianluigi Donnarumma
Poszt: kapus
Válogatottság/gól: 42/–
Jelenlegi klubja: Paris Saint-Germain
Születési idő: 1999. február 25.
Bemutatkozás éve a válogatottban: 2016
Életkor a 2026-os vb idején: 27 év
Jorginho
Poszt:
középpályás
Válogatottság/gól: 43/5
Jelenlegi klubja: Chelsea
Születési idő: 1991. december 20.
Bemutatkozás éve a válogatottban: 2016
Életkor a 2026-os vb idején: 34 év
Alessandro Florenzi
Poszt:
hátvéd
Válogatottság/gól: 47/2
Jelenlegi klubja: Milan
Születési idő: 1991. március 11.
Bemutatkozás éve a válogatottban: 2012
Életkor a 2026-os vb idején: 35 év
Federico Chiesa
Poszt:
szélső
Válogatottság/gól: 38/4
Jelenlegi klubja: Juventus
Születési idő: 1997. október 25.
Bemutatkozás éve a válogatottban: 2018
Életkor a 2026-os vb idején: 28 év 
Domenico Berardi
Poszt:
csatár
Válogatottság/gól: 24/6
Jelenlegi klubja: Sassuolo
Születési idő: 1994. augusztus 1.
Bemutatkozás éve a válogatottban: 2018
Életkor a 2026-os vb idején: 31 év

Az U21-es válogatott vezeti Eb-selejtezős csoportját, az U20-as válogatott a napokban nyerte meg az Elitliga 2021–2022-es kiírását, az U19-es válogatott bejutott a nyári Európa-bajnokság nyolcas mezőnyébe. A La Gazzetta dello Sport napokban közölt tematikus összeállítása sorra vette az utánpótlás-korosztályok reménységeit – buzdító üzenettel szolgálva a felnőttcsapat dicstelen szereplése után –, kiemelve Nicolo Rovellát, a Genoa 20 éves középpályását, Marco Carnesecchit, a Cremonese 21 éves kapusát, Luca Morót, a Catania 21 éves csatárát és Wilfried Gnontót, az FC Zürich 18 éves támadóját. Az Észak-Macedóniától elszenvedett vereség óta újra kiemelt figyelmet kap a fiatal tehetségek helyzete, több újság is elrettentő hivatkozásként közölte a statisztikát, amely szerint az amúgy is külföldi légiósok uralta Serie A-ban a 21 év alatti olasz válogatottaknak mindössze a játékidő négy százaléka jut, csapatonként átlagosan 0.43 kezdőjátékos képviselteti magát a korosztályos nemzeti csapatokból.

„Vállalkozói érdekek irányítanak, a klubok részéről régóta ellenállást tapasztalunk a válogatottnál – idézte Gabriele Gravinát, az Olasz Labdarúgó-szövetség elnökét a Corriere dello Sport. – Sajnálom, hogy a szemlélet miatt a játékosoknak gyakorlatilag egy napjuk volt ráhangolódni az Észak-Macedónia elleni mérkőzésre. A válogatottra az egyesületek bosszúságként tekintenek, nem pedig az egész országot képviselő közös ügyként.”

Az elöljáró kifogásolta, hogy már az első számú utánpótlás-korosztályt jelentő Primavera-bajnokságban is rendkívül magas a külföldiek száma. A fiatalokról szólva Maurizio Viscidi, a szövetség utánpótlás-válogatottjait koordináló szakember rávilágított, hogy a minőségi játékosok hiánya kiváltképp a befejező csatár és a szélső hátvéd posztján mutatkozik: „A középcsatárok azért is tűntek el, mert az elmúlt évtized a tiki-taka jegyében telt, a játék olyan szerepköröket teremtett, amelyekhez nem tartoztak hozzá a klasszikus kilenceshez kötődő erények.”

Némi zavarodottságot lehet felfedezni a futballról zajló olasz közbeszédben, ami az Eb-győzelemtől a vb-bukásig tartó szakmai-érzelmi hullámvasutazás után nem is csoda. A tisztségéhez a megpróbáltatások és bírálatok dacára ragaszkodó Roberto Mancini szövetségi kapitány mindenesetre már kijelölte az irányt az újabb csúcs felé: „Folytatom a munkát, mert élvezem, és különben is, fiatal vagyok még. Új ciklus kezdődik, szembe kell néznünk a hibáinkkal, van feladatunk bőven. Amikor elvállaltam az olasz válogatott vezetését, azt tűztem ki célul, hogy megnyerjük az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot. Utóbbira még várni kell kicsit. Nehéz a vereséget feldolgozni, de nem csak velünk történik ilyesmi. Vannak nagy múltú futballnemzetek, amelyek hatvan éve hozzá vannak szokva a kudarchoz.”

Nyugtassuk magunkat ezzel: biztosan az angolokra gondolt.

 

NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE
MASSIMILIANO MARTINI

„Miként lehetséges, hogy az Európa-bajnok olasz válogatott háromnegyed évvel a fényes siker után lemarad a világbajnokságról? Ott kell kezdeni, hogy a tavalyi Eb-győzelem mindenkit meglepett, még Olaszországban is. A várakozás alapján nem tűnt esélyesnek a csapat a torna megnyerésére, és minden érdeme mellett muszáj elismerni, a szerencse is közrejátszott a sikerében. A harminchét mérkőzést számláló, rekordhosszú veretlenségi sorozat némiképp illúziót keltett, az Eb-t követő hónapokban megmutatkoztak Roberto Mancini csapatának hiányosságai. Legfontosabb ezek közül, hogy a támadójáték nem eléggé hatékony, nagy szükség lenne egy klasszikus befejező csatárra. Az már külön pech, hogy az elöl veszélyes Federico Chiesa sérülés miatt nem játszhatott az Észak-Macedónia elleni pótselejtezőn. Hozzáteszem, ha Jorginho belövi a tizenegyesét Svájc ellen, akár a szeptemberi, akár a novemberi vb-selejtezőn, most nincs miről beszélni, Olaszország készülne a katari világbajnokságra. Mellesleg nem volt igazán nehéz a feladat, a vb-selejtezős csoportot nem lehetett éppenséggel halálcsoportnak nevezni. Most újra előkerültek a 2017-es csalódással napvilágra jutó témák, a szövetségi és szervezeti reformok kérdései és a klubok szerepe, például ami a fiataloknak adott játéklehetőséget illeti. Roberto Mancini nem mondott le a kudarc után – a helyében én talán megtettem volna –, a vébéselejtezős bukásban játszott kapitányi felelősségét kétségtelenül árnyalja, hogy tavaly megnyerte az Európa-bajnokságot, ezt senki nem is felejti. És lássuk be, nem is lenne könnyű most alkalmasabbat találni nála. Maradandó kár, hogy a gyerekek, a fiatalok kötődése gyengül, a futball hagyományos szerepe változik. A problémakör nem csupán a válogatottat, az olasz bajnokságot is érinti, felmérések mutatják például, hogy a legfiatalabb nemzedék tagjainak sokszor nincs türelmük kilencven percig nézni egy Serie A-mérkőzést” – fogalmazott a Corriere dello Sport munkatársa.

Jorginho (8) a Svájc elleni mindkét vb-selejtezőn tizenegyest rontott – ha az egyiket belövi, Olaszország vb-résztvevő (Fotó: AFP)
2022.08.11 23:44:56

Foci vb 2022 MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. A pénz beszél, arról nem szólva, hogy pénzt csak pénzből lehet teremteni.

2022.07.15 22:00:30

Foci vb 2022 KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Dúsgazdag ország lévén, Katar nyilván megadja a módját.

2022.06.23 22:45:48

Foci vb 2022 VINCZE ANDRÁS

ALAPVONAL. Ha van valami jó az idei, téli világbajnoki rendezésben, hogy már most úgy várom a vb-t, mint gyerek a karácsonyt, reménykedve, talán a katari meccseken végre ismét feltűnnek olyan játékosok, akik a különleges talentumukkal valami érdekeset csempésznek az unalmasra uniformizált futballba.

2022.06.13 21:48:04

Foci vb 2022 MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. A labda pártatlan: uram bocsá’, még a bíróknál is kevesebb benne az elfogultság; szuverén: csak a fizika törvényeinek engedelmeskedik; öntörvényű: nem feltétlenül arra megy, amerre küldik; bosszúálló: aki rosszul nyúl hozzá, kibabrál vele. Ugyanakkor igazságos: megbünteti, aki félvállról veszi; engedelmes: de csak azzal, aki jól bánik vele; hálás: segít, ha sokat foglalkoznak vele; lelke van: kileheli…, leereszt, és jöhet a cseréje.

2022.06.07 08:51:45

Foci vb 2022 K. Zs.

Katar, november 20. – december 18.: öt város, nyolc stadion, 32 résztvevő, 64 mérkőzés.