Lúzerek – Deák Zsigmond jegyzete

Mely országokat számíthatjuk a labdarúgás nagyhatalmai közé? Logikusan adódna az a döntési ismérv, hogy azokat, amelyek nyertek valaha világversenyt, ide számítva a sportágban hagyományosan legerősebb földrészek, Európa és Dél-Amerika kontinensviadalait. Ám ez az érvelés erősen sántít, hiszen Csehszlovákia (illetve jogutódja, Csehország) nyilván nem tartozik ebbe a körbe, noha győzött az 1976-os Eb-n, valamint vb-döntőzött 1934-ben és 1962-ben, nem beszélve a Copa Américán egyszer-kétszer diadalmaskodó Paraguayról, Peruról, Chiléről, Bolíviáról és Kolumbiáról.

Akkor legyenek a nagyhatalmak csak a világbajnokok? Nem rossz ötlet, itt viszont lefelé lóg ki Anglia, amely az 1966-os hazai sikeren kívül nem tud mást felmutatni, még egy nyamvadt finálét sem. A másik egyszeres vb-aranyérmes, Spanyolország legalább nyert még három Eb-t, az angolok egyet sem, még csak nem is döntőztek soha, egészen a most zajló tornáig. Ha viszont a klubfutballt is figyelembe vesszük, akkor nincs mese, a sportág tanítómesterének ott a helye az elitben, hiszen a Premier League momentán egyértelműen a földkerekség legerősebb bajnoksága.

Válogatott szinten egyelőre tehát csak az a bizonyos ötvenöt évvel ezelőtti vb-diadal árválkodik az angol aranytablón, ám az újabb hazai elsőség lehetősége (hiszen az Eb hajrája a londoni Wembleyben zajlik) adva van. Az a fő kérdés, amelyre vasárnap este választ kapunk, hogy a szigetországiak maradnak-e a foci nagyhatalmainak lúzerei vagy sem.

Kis túlzással a szintén most zajló, magyar idő szerint vasárnap hajnalban véget érő másik jelentős kontinensviadal, a Copa kapcsán is felvetődhet hasonló gondolat. Na jó, Argentína azért kétszer a világ, tizennégyszer pedig saját földrésze legjobbja lett, viszont legutóbb 1993-ban szerzett valamilyen nagy címet, aminek testvérek között is huszonnyolc éve. Ráadásként ott van Lionel Messi, minden idők egyik legbriliánsabb labdarúgója, aki hazája csapatának hosszú győzelmi szünetével párhuzamosan egyetlen trófeát sem tud felmutatni válogatott mezben. Legfeljebb a 2008-as pekingi olimpiáét, de pontosan tudjuk, hogy ebben a sportágban az ötkarikás aranyérem szakmai presztízse nem mérhető az említett nagy tornákéhoz.

A vasárnapi két rangadó, az olasz–angol Eb- és az argentin–brazil Copa-döntő tehát két (Messiével együtt három) jelentős sikertelenségi sorozat végére tehet pontot.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!