Ensemble. Seherezade, a tourrettes-i magyar sajtóközpont szüntelenül mosolygó mindenese (megterít, felszolgál, lerámol, pólót mos, inget vasal, felsöpör…) a mutatóujjával egy nagy kört ír le, úgy mondja: ensemble. Együtt.
„Az tetszik a magyar csapatban, hogy együtt van – vált franciáról angolra a háziasszony. – Nézem a meccseiket, és azt látom, hogy a játékosok tűzbe mennének egymásért. Higgyék el, egy nő megérzi ezt. Nagyon szurkolok a válogatottjuknak! A »jogging man« a kedvencem. Mert én csak így hívom Király Gábort. Tüneményes figura. Rajta látszik legjobban, mennyire élvezi, hogy itt lehet. A torna elején még én mostam a tréningnadrágjait – azt azért elárulom, hogy nem volt könnyű kiszedni a vetődések okozta foltokat… –, amikor ezt megtudták a barátaim, azzal nyaggattak, hogy szerezzek nekik a nevezetes szürke mackóalsóból… Ha nyernek a belgák ellen, összeszedem a bátorságom, és kérek egyet.”
Enthousiasme. Damien Cottarel, a médiabázisnak otthont adó rendezvényház főnöke koccintásra emeli borospoharát, úgy mondja: enthousiasme. Lelkesedés.
„Annyira megszerettem a válogatottjukat, hogy oda-vissza ezer kilométert autóztam érte – kortyol bele rozéjába Damien. – Igaz, kapóra jött, hogy Lyonban találkozott Portugáliával, mert onnan származom, így a kellemest összekötve a hasznossal, hazalátogattam. Megérte, mert olyan élményt adott nekem ez a csapat, hogy újra beleszerettem a futballba.”
„Bevallom, az utóbbi időben kezdtem elpártolni tőle, és inkább rögbit néztem, mert a fociban már mindent a piszkos anyagiak határoznak meg. Ha sok pénzed van, jó a csapatod, ha kevés, esélytelen vagy. Aztán egyik pillanatról a másikra bejött a képbe a magyar együttes, és visszaadta a hitemet. Elbűvölt azzal, ahogy játszott.”
„A szakértők közül a legtöbben azt várták, hogy megpróbálja kibekkelni a meccseit, erre tessék, a támadójátékával kápráztat el mindannyiunkat. Aki a portugáloknak hármat rúg, az sok mindenre képes! Seherezade-nak igaza van, a csapat egysége is lenyűgöző. Rokonszenvesebb is nekem a magyar válogatott, mint a francia, mert nálunk csupa egoista szerepel. Hiába van sok jó játékosunk, ha nem alkotnak csapatot, nem nyerjük meg az Európa-bajnokságot. Azt nem állítom, hogy a magyarok megnyerik, de drukkolok nekik! Csak azt mondják meg, kit tartanak a világ valaha volt legjobbjának. Platinit vagy Zidane-t?”
Coragem. José Manuel Delgado, a tekintélyes portugál szaklap, az A Bola deresedő hajú szakírója ökölbe szorítja kezét, úgy mondja: coragem. Bátorság.
„Sok minden megfog a mostani magyar válogatottban, a merészsége különösen – dicsér a kolléga (fiatalabb pályatársa utóbb megsúgja: ez nagy szó ám!). – Higgyék el, tudom, mit beszélek, valamelyest értek a futballhoz: egykor hat éven át voltam a Benfica kapusa, két bajnoki aranyérmet őrzök odahaza… Kedvelem a magyar futballt, Fehér Miklóst – Isten nyugosztalja – különösen szerettem. Természetesen hallottam róla, hogy Nagy Ádám szerződtetése felvetődött a Benficánál, ahogy elnéztem a fiatalembert, a tehetsége és az intelligenciája megvan ahhoz, hogy a klubnál folytassa. Igaz, az ő szerepkörére több pályázó is akad, nem tudom, mennyire lenne biztos helye a csapatban.”
„Mindenesetre szimpatikus nekem, ahogy ő és a társai viselkednek a pályán, egységes társaság benyomását keltik. Ez nyújthat reményt a Belgium elleni meccsre is. A belgáknál több klasszis van, de nem látom rajtuk, hogy annyira elkötelezettek lennének a hazájuk iránt, mint a magyarok. Az önök válogatottjáról lerí, hogy szívvel futballozik, ahogyan az régen szokás volt. Nem tagadom, engem ez ámulatba ejt.”
Magical Magyars. Benjamin Helson, a belga La Nouvelle Gazette zsurnalisztája vállon vereget minket, úgy mondja: Magical Magyars. Varázslatos magyarok.
„Belga létemre ezekben a napokban nem a saját válogatottamról, hanem a magyarról kell cikkeznem, de nem bánom, mert érdekes sztorikat adok – újságolja a belga médiahad Benjaminja. – Nagy Ádám és Kleinheisler László történetét is megírtam már, mindketten kalandos utat jártak be, amíg eljutottak idáig. Becsülöm őket a kitartásukért, azért, hogy akkor sem adták fel az álmaikat, amikor mások már örökre hátat fordítottak volna a futballpályának. A magyar csapatról egyébként is elmondható, hogy kitartó. Hosszú utat járt be, nem csodálom, hogy összekovácsolódtak a játékosok az elmúlt időszakban. Ez lehet a fő fegyverük ellenünk. Mert azt talán önök sem vitatják, hogy az egyéni képesség terén jobban állunk, de a magyaroknál uralkodó csapatszellemet sokan megirigyelhetnék. Apropó, nincs egy jó sztorijuk?”
Vasárnap este remélhetőleg lesz.…
Népsport: Milyen gazdag volt a magyar futball!
