Ez persze csak játék, de meghökkentő a végeredmény: amikor beütöttem az internetes keresőbe, hogy „Vidi, Európa-liga”, a gép 0.43 másodperc alatt kidobott 4 930 000 találatot. Szép szám, ilyen tekintélyes méretű információból nagyjából az is kibogarászható, milyen hozzáállással viszonyulunk mi, magyarok a virtuális világban a régóta vágyott kupafőtáblás szerepléshez. Azért is érdekes teszt ez, mert mondják, pesszimisták vagyunk, nincs elég önbizalmunk, azonban a keresés a sztereotípiára cáfolt rá, ugyanis az első száz találat között találtam sportemberi hozzáálláshoz méltó címeket is, úgymint: „Nehéz ellenfél a Vidi”; „Vért izzadt a Chelsea”; „Talpra áll a Vidi a PAOK ellen; „Jól helytállt a magyar bajnok” – a sor még folytatható lenne, s ha nem is majd’ ötmillió szövegrészletet, de ezernél is több optimista hangvételű megnyilvánulást lehetne felidézni (itt erre kevés a hely).
Kovács Zoltán: A játékosokról és az edzőről beszéljenek, ne rólam! |
Marko Nikolics: Nem elég jól játszani, most már pontokat kell szerezni |
A kérdés ugyanakkor mindig az, hogy mennyire lehet reális a nagy meccsek előtti fogadkozás, bár az erőviszonyok papíron tökéletesen elemezhetők a játékosok piaci értékével, lehet emlegetni a klubok költségvetése közti különbséget, mondhatjuk, hogy a nemzetközi rutin is rengeteget számít már a kezdőrúgás pillanatában, ám éppen a közhellyé koptatott győzelmi vágy az, ami a legkiszámíthatatlanabbá, egyben legvarázslatosabbá teszi a futballmeccseket. Ha a pesszimistákon múlt volna, a csoportkör favoritjának számító Chelsea elleni meccset csukott szemmel kellett volna néznünk, ehelyett jó volt látni, hogy a Vidi szépen beleállt az angolos stílusba, és nem volt olyan játékosa, akit megrendített volna az ellenfél magabiztossága, sőt a lefújás pillanatában leginkább azért szomorkodhatott az ember, hogy a fehérvári helyzetek kimaradtak. Rendben, a vereségből nem lehet győzelmi éneket kreálni, ugyanakkor az akarat, a hit, a becsvágy, az erő olyan érték, amely elismerést vált ki – a minőségi futballra kényes Angliában a sajtótájékoztatón ritkán tapsolják meg a vesztes csapat edzőjét az újságírók, jelezve, nekik bejött a magyar bajnokcsapat hozzáállása, stílusa.
Tudom, a Mol Vidi immár messze Londontól, Szalonikiben vívja meg újabb csatáját, csupán azon gondolkodtam el, most is érdemes beleélnünk magunkat a pályára lépő Vidi-játékosok helyébe: ha mi mennénk a pályára, ugyanúgy győzni akarnánk, mint ők – 4 930 000 internetes találat mindenesetre arról tanúskodik, megéri küzdeni.