Kifejezetten gyenge első félidő után a két csapat egy igazán pocsék másodikat produkált. A gól, és valamire való komoly gólhelyzet nélkül véget érő mérkőzés szinte csak az utolsó tíz percben volt élvezhető a semleges nézők számára.
Fotó: Reuters
Darcheville (balra) és Gamberini küzdelme hűen tükrözi a meccs képét is
Fotó: Reuters
Darcheville (balra) és Gamberini küzdelme hűen tükrözi a meccs képét is
A Dzsudzsák Balázst foglalkoztató PSV-t búcsúztató Fiorentina a Rangers otthonába látogatott, és ahogy két hete Eindhovenben, úgy ez alkalommal is úgy játszott Cesare Prandelli csapata, mintha Olaszországban rendeznék a találkozót.
Az Ibrox Park közönségének azonban mintha fel sem tűnt volna, hogy alig jártak kedvenceik Frey kapuja előtt, a csapat játékához képest egész jó hangulatot varázsoltak. Ez már csak azért is volt nehezen érthető, mert a Fiorentina akarata minden érvényesült.
A Rangers gyakorlatilag feladta a hazai pályát, csupán az egyetlen Darcheville volt az, aki olykor átmerészkedett az olasz térfélre, sőt, valami elképesztő bátorságról tanúbizonyságot téve, néha még Frey kapuja előtt is felbukkant – ez azonban igencsak kevésnek bizonyult.
Ha skótokat leszóltuk a támadások lehetőségének feladásáért, a védekezés megszervezéséért mindenképpen dicséret illeti őket – hiszen hiába birtokolta 60 százalékban a labdát a vendégcsapat, az első nemzetközi meccsén a kapuban álló Alexandernek egy-két távoli lövés hatástalanításán kívül alig kellett játékba avatkoznia.
Kollégája, Frey azonban gyakorlatilag védés nélkül tudta le a 90 percet, amelynek a végén némileg felforrósodtak az indulatok és a görög Vasszarasz játékvezető kiosztott néhány sárga lapot.
Mindennél beszédesebb adat, hogy az UEFA statisztikái szerint a találkozó alatt a hazai gárdának nem sikerült eltalálni a kaput, és a vendégek sem lőtték rommá a skótok ketrecét: mindössze három lövés tartott kapu felé.
Az antifoci diadalában a legszomorúbb, hogy a két csapat közül az egyik mindenképp ott lesz a Manchesterben rendezett döntőben…
