„Sportolóként és emberként is a legjobbak közé tartozott. Teljes életet élt, mindig tisztességesen, sosem botlott meg. Szigorú volt a tanítványaival, de önmagától követelte meg a legtöbbet. Ugyanakkor sosem bántott senkit, mindig mély szeretettel foglalkozott mindenkivel, az idősebbet ugyanúgy megsimogatta, ahogyan a gyermeket. Szoborszerű tisztasággal, de nagyon is emberien élt. Sok mindenben segítettük egymást, legyen szó sportról, orvoslásról vagy az élet bármilyen területéről, nyugodtan lehetett kérdezni őt, jobbra vagy balra menjek-e az úton” – mondta lapunknak Kamuti Jenő, a Nemzet Sportolója.

„Intelligens, művelt ember volt, akinek a csomagjában a versenyekre utazva a nagy vívózsák mellett elfértek a vastag könyvek is. Nem hiszem, hogy létezik a világon olyan, aki ismerte őt, és haraggal beszélne róla, és nem azért mondom, mert most ment el. Genetikailag kódolva volt benne a játékosság és a bohémság, de nem mindenáron. A müncheni olimpia előtt jártunk, amikor az egyik zsugapartin egyszerűen felállt az asztaltól, mert az egyik társa csalni akart. Nem tűrte az ilyesmit. Az elmúlt két évben méltósággal viselte a betegségét, nem mutatta a szenvedését. Az utolsó két-három hétben, amikor már pusztította, marta a betegség, akkor is engem vigasztalt, hogy milyen rossz lehet nekem ez… Csodálatos ember volt, akinek az elvesztését nagyon nehéz lesz feldolgozni” – tette hozzá az olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó.