„Vívóként a nagy amatőr sportvilágban jól kerestünk pénzt gyerekként. A bátyámmal összedobtuk a pénzt és vettünk egy vitorlást. Aztán nem tudtuk használni, mert mindenki ment egyetemre, a vitorlástól megszabadultunk. Majd amikor Walesben tanultam két évet, a sulinak lézer vitorlása volt. Odaadták a hajót és mehettem, brutálisakat estem vele. Soha edző nem látta, mit csinálok. Amikor kiderült, hogy Bendzsi vitorlázni kezd, tudtam, hogy ez egy klassz dolog” – árulta el Héder Barna.
„Egyszer kint voltunk a Garda tónál, még kicsi volt Bendzsi, 1200 hajó indult az akkori versenyen. Borzasztó idő volt: eső, köd és sötét – de a gyerekeket akkor is kivitték. A szülők pedig várakoztak a parton. Beültem a kocsiba, majd felhívtam a Barnát: «ha valaki tudná, hogy ilyen időben elengedem a gyerekemet?» Bendzsi azonban ezt is élvezte” – mondta el Héder Ildikó.
„Három gyerek nagy logisztikai feladat, én szoktam csinálni. Ha egyszerre két helyen versenyeznek a gyerekek, akkor osztódunk, Barna megy az egyik helyre, én a másikra” – folytatta.
