Torna: Kovács Zsófia nevet és sír egyszerre

– Az első nyilatkozatában boldogságról és csalódottságról is beszélt: most akkor sír vagy nevet?
– Őszintén szólva mindkettő igaz – válaszolta Kovács Zsófia, aki második lett egyéni összetettben az antalyai kontinensviadalon. – Nagyon örülök, hogy a 2017-es kolozsvári Európa-bajnokság után ismét ott állhattam a dobogón, vagyis emiatt lehetek elkeseredett, ugyanakkor nagyon kevésen múlott… Ezért viszont már lehetek csalódott, ráadásul a felkészülés utolsó heteiben ki is mondtam magamnak, hogy az összetett elsőség a célom. Közel jártam ahhoz, hogy elérjem a célomat, ezúttal nem sikerült.

– Nem éppen könnyű napok és hetek után vágott neki ennek a pénteki döntőnek, az otthoni betegsége után szerdán ugráson rontott a selejtezőben. Lelkileg innen hogy tudott felállni?
– Nem volt túl egyszerű, de már ott, a selejtezőben sem volt könnyű összeszedni magam, hiszen az ugrás volt az első szer, és ott hibáztam. A szer Európa-bajnokaként érkeztem Antalyába, szerettem volna megvédeni a címemet, de rögtön az első gyakorlatom után kiderült, hogy ez nem sikerülhet – az edzőm, Trenka János a rontás után egyből oda is jött hozzá, hogy felejtsem el gyorsan a történteket, hiszen van még három szer hátra, ráadásul az egyéni összetett sem úszott el. Igyekeztem így tenni, ám csak ott motoszkált a fejemben, hogy elúszott egy döntő, vagyis nehéz volt folytatni – de megérte, s ennek már szerdán megmutatkozott az eredménye: az egyéni összetett mellett felemás korláton, gerendán és talajon is döntőbe jutottam.

– No meg egyéni összetettben is, hiszen oda elég egy ugrás is – azt mondja, kevésen múlott az arany. Melyik szeren maradt ott az első hely?
– Valószínűleg felemás korláton, de ezt azért egyértelműen nem jelenteném ki. Tény, hogy belerúgtam a karfába, ezért mondhatjuk, hogy ott ment el az arany – egy biztos, ezt a pénteki hibát a szombati szerfináléban szeretném kijavítani.

– A pénteki gyakorlatai közül melyiket fogadná el a szombati és vasárnapi szerenkénti döntőkben?
– A gerendát emelném ki a három közül, arra mondhatom, hogy pöpec kis gyakorlat volt – nagyon meg vagyok vele elégedve. A felemás korlátról már beszéltünk, a talajjal viszont szintén nem lehetek elégedetlen, bár az utolsó ugrássorban már éreztem, hogy kevesebb a lendületem… De vasárnapig kipihenem magam, és a fináléban igyekszem a péntekinél is jobb gyakorlatot csinálni ezen a szeren is.