BOBORY BALÁZS
2022.01.02 07:34 Frissítve: 2022.01.02 22:54

Tizenévesen az ismeretlenbe? Csak ha merész és vagány vagy

Egyre több olyan esettel találkozunk, amikor tinédzser sportolók meg sem várva a középiskolás évek végét, külföldön folytatják karrierjüket és persze tanulmányaikat. Nem minden számítás válik be az országváltásnál, sok a buktató, de az arra alkalmasak sokat profitálhatnak az önálló létből.

Szoboszlai Dominik már gyermekkorában arra készült, hogy egyszer külföldön fog futballozni, édesapja, Szoboszlai Zsolt napról napra ennek szellemében készítette fel a fiát otthon és az edzéseken is (Fotó: AFP)

 

Ez bizony nagy dilemma. Tizenévesen nekivágni az ismeretlennek, vagy végigjárni azt az utat, amelyen sokan végigmentek, ezáltal sok váratlant nem is tartogathat, a végeredmény pedig szinte borítékolható.

Az elmúlt években, évtizedekben a fiatal sportolók sokkal könnyebben igazolhatnak külföldre, mint korábban. Már utánpótláskorban elkezdődik a vándorlás, aki merész és vagány, az bátran kipróbálja magát egy idegen közegben, természetesen nem passzióból, hanem szakmai, anyagi vagy akár magánéleti előnyöket várva a kalandtól.

A határok már régen megnyíltak, a szabad munkaerő-áramlás fogalma a sportban is érvényesül, miért ne éppen a gyerekek, az ifjak maradnának ki a jóból. A csapatsportágakban a legnagyobb tehetségeket menedzserek, játékosmegfigyelők tucatjai lesik, és próbálják minél előbb megszerezni, magukhoz láncolni őket, mert potenciált, csiszolatlan gyémántot látnak bennük, amelyből egyszer fényes drágakő válhat.

LEHET MENTÁLIS GÁT

Csak éppen nem mindenkiből lesz igazi kincs, de ezt a klubok, egyesületek elszámolják járulékos veszteségnek, természetes, hogy a sportban is létezik lemorzsolódás, meg nem térülő befektetés. Ennek oka lehet egy sérülés vagy éppen a körülmények szerencsétlen alakulása, de például olyan mentális, lelki gát is, amelyet éppen az okoz, hogy valakit túl korán szakítanak ki a saját környezetéből, egy idegen országban, kultúrában pedig nem tudja kihozni magából, ami benne rejlik, és amire visszatalál a hazájába, szűkebb pátriájába, végtelenül értékes hónapokat, éveket pazarol el, ami behozhatatlan hátrányt is jelenthet a karrierjében.

Persze mielőtt egy fiatal akár már középiskolásként külföldre kerül, a személyiségjegyeit, tulajdonságait nagyon alaposan megvizsgálják, elemzik a menedzserek és a fogadó sportszervezetek is. A legtöbb tinédzser pedig van annyira érett, és olyan erős benne a motiváció, hogy az új közegbe érkezve is leküzdi a nehézségeket, és törtet előre a céljaiért.

Szoboszlai Zsolt (Fotó: Dömötör Csaba)

 

A BÁTORSÁG NYERŐ

Erre eklatáns példa a még mindig csak 21 esztendős Szoboszlai Dominik, aki 15 évesen került Salzburgba, igaz, az első esztendő, amelyet Ausztriában töltött, amolyan ismerkedési fázisnak számított, hiszen a szabályok szerint még egy évig nem igazolhatta le az osztrák szuperklub, ezért csak edzhetett ott, a bajnoki mérkőzéseket előbb fél évig az MTK-ban játszotta, aztán visszaigazolt nevelőegyesületébe, a Főnix-Gold FC-be, mielőtt végleg a Red Bull játékosa lett. Dominik a FourFourTwo magazinban megjelenő portréjában elmondta, tartott egy kicsit az utazástól, mivel angolul addig alig, németül meg egyáltalán nem beszélt.

A tettek viszont beszéltek helyette, a bemutatkozó edzésén nem fogadták kitörő örömmel a csóró magyar srácot a régebb óta ott futballozó fiatalok, a salzburgi csapatkapitány például egy egymás elleni párharc során olyan vehemensen ráncigálta, hogy letépte róla a megkülönböztető mezt, majd erőfitogtatás gyanánt gúnyos mosollyal a kezébe is dobta. A magyar tehetség nem volt rest, a következő ütközésnél úgy emelte a karját, hogy a csattanás véletlenül se neki fájjon, a csapatkapitány már nem mosolygott annyira, amikor az álla felszakadt, a szakmai stáb vezetője pedig konstatálta, hogy Dominik nem az ijedős fajtából való.

„Dominik egészen kicsi kora óta tudta, hogy eljön a pillanat, amikor a családi háztól messze kell költöznie. Ezt folyamatosan tudatosítottuk benne, így egyáltalán nem volt megszeppenve, hogy Salzburgban egyedül fog élni   – mondta az FFT-nek anno édesapja, Szobosz­lai Zsolt.  – Nem mondom, hogy az elmúlt évek során egyetlen nehéz pillanata és honvágya sem volt. Amikor akadt egy kisebb sérülése, elmondta néhányszor, hogy most jó lenne otthon lenni. Én mindig adtam alternatívát neki és a többi játékosomnak is, akkor sem volt másként, azt mondtam, jól van, hazajöhetsz, aztán megpróbálunk majd valamit csinálni belőled itthon. Persze nem jött haza, kitartott az eredeti célja mellett.”

Az eredményt pedig látjuk, Dominik a Red Bull Salzburg fiókcsapatában, a másodosztályú Lieferingben tanulta a felnőttfutballt, aztán bemutatkozhatott a „nagycsapatban” és a magyar válogatottban is, jelenleg pedig a rendszeres Bajnokok Ligája-résztvevő RB Leipzig értékes tagja. Kiválóan beszél németül és angolul is, a legnagyobb sztároktól sem ijed meg, tökéletesen alkalmazkodott ahhoz a közeghez, amelybe gyerekként belecsöppent.

Miután majdnem abbahagyta az úszást, Amerikában új inspirációt kapott Hosszú Katinka, majd egy hullámvölgy után háromszoros olimpiai bajnok lett (Fotók: Tumbász Hédi, Földi Imre)

 

VOLT ELŐNYE IS

De nem csak a csapatsportágakban jellemző, hogy valaki nem a hazájában szeretne kiteljesedni. Úszóink közül sokan azért (is) hajtanak az utánpótlásversenyeken, edzéseken, hogy olyan időeredményeket ússzanak, amelyek segítségével bekerülnek egy amerikai egyetemre, és a magas szintű sportolás mellett értékes diplomát is szerezhetnek. Magyarország háromszoros olimpiai bajnoka, Hosszú Katinka, megjárta az Egyesült Államokat, de ott részben megbicsaklott a karrierje. A magyar úszófenomén a 2008-as pekingi olimpia után indult el a tengerentúlra, és eleinte olyan impulzusok érték, amelyeknek köszönhetően 2009-ben, a római világbajnokságon már aranyérmet szerzett. A világ egyik leghíresebb edzője, Dave Salo foglalkozott vele, azonban a munkakapcsolat egy idő után megváltozott, a tréner a 2012-es londoni olimpia előtt már szinte csak az amerikai versenyzőivel törődött, Hosszú Katinka majdhogynem tréner nélkül készült fel, és mindössze negyedik lett az angol fővárosban 400 vegyesen. Így aztán gyorsan haza is tért, annyit azonban mindenképpen köszönhet az amerikai kalandnak, hogy vele tartott későbbi férje, Shane Tusup is, aki edzője lett, és közösen aratták a legnagyobb sikereiket.

A helyzet tehát egyáltalán nem egyértelmű, amikor azon morfondíroznak családok, tinédzser sportolók, hogy érdemes-e akár már a középiskola befejezése előtt külföldön szerencsét próbálni. Érdemesnek tűnik nagyon alaposan vizsgálódni előtte, feltérképezni a helyszínt, a későbbi társakat, az életkörülményeket, megismerni a szakmai stáb tagjait. És ha mindez megvan, még akkor sincs garancia a teljes lelki komfortra, mert a távollét, a honvágy addig ismeretlen gátakat állíthat.

Bohus Richárd (Fotó: Tumbász Hédi)
Az amerikai kalandhoz az úszás adja az alapot
Kovács Ágnes és Czene Attila a pályafutása vége felé vágott bele az amerikai kalandba, ám jó ideje az úszók már a karrierjük első felében is bátran vállalkoznak arra, hogy a tengerentúlon tanuljanak – és mellette ússzanak, hiszen az ösztöndíj feltétele az is, hogy az adott amerikai egyetemi úszócsapatot minél jobb helyezéshez segítsék a felsőoktatási intézmények rangsorában.
Ez az Egyesült Államokban kőkemény és nagy presztízzsel járó harcot jelent, az egyetemi úszóbajnokság gyakorta mini-világbajnoksággal ér fel.
Ezeken a versenyeken „kaptuk vissza” Hosszú Katinkát, de írhatnánk azt is, hogy ezeken a versenyeken lett Hosszú Katinka az az úszó, aki aztán éveken keresztül gyűjtötte az aranyérmeket – olimpián, világ- és Európa-bajnokságokon. A tengerentúlon megtanult pozitív életszemlélet mellett klasszisunk esetében kellett a hatalmas fejlődéshez egy edző, nevezetesen Dave Salo, aki „életet lehelt” Hosszúba. Merthogy az amerikai egyetemi úszósportra nem csak az a jellemző, hogy a vízben vannak klasszisok, van belőlük jócskán a part mentén is – Bohus Richárd világbajnoki bronzérmes úszónkat például jó ideig az amerikai úszó­fenomén, Michael Phelps mestere, Bob Bowman instruálta a medence széléről.
Kettejük példája azt erősíti, hogy lehet pallérozódni kint is, és utána lehet folytatni a sportágat továbbra is magas szinten, ám jócskán vannak olyanok, akiknek az úszás tulajdonképpen csak eszköz ahhoz, hogy elnyerjenek egy amerikai ösztöndíjat, ehhez gyakorta már egy világversenyen való indulási jog is kiváló ajánlólevelet nyújt.
K. E.
Galló Vilmos (Fotó: Imago Images)
Skandinávia a jégkorongozók célja
Mivel a jégkorong a legtöbb helyen eleve rétegsportnak számít, itthon pedig az elmúlt évek népszerűség-növekedésével együtt is még mindig kicsi a merítés, akinek van rá lehetősége, annak mindenképpen érdemes külföldön szerencsét próbálnia.
Bizony, akár már egészen fiatalon, tinédzserként. (Az anekdota szerint egy közelmúltbeli észak-európai légiósunk találta mondani – szándékosan nem nevesítjük –, hogy amikor tizenévesen kikerült Skandináviába, gyakorlatilag „újratanították korcsolyázni”.)
Erre napjaink legjobb magyar játékosai, „az északi különítmény” tagjai, Galló Vilmos, Sebők Balázs, Bartalis István és Hári János szolgáltatják a legjobb példát (de idesorolhatjuk még kicsit korábbról NHL-draftolt veteránunkat, Vas Jánost is), hogy csak a legfontosabbakat említsük. Jelenleg legmagasabban jegyzett hokisunk, a pontokat a svéd szuperligás (SHL) Linköpingben termelő Galló például 13 évesen került ki Svédországba, hogy ott a korosztályos ranglétrákat végigjárva alig 19 évesen bemutatkozhasson az SHL-ben, s (kétévnyi finn élvonalbeli kitérővel) a mai napig ott játsszon. Gyakorlatilag ugyanezt az utat járta be egy kicsivel odébb a 14 éves kora óta Finnországban pallérozódó, jelenleg az Ilves Tamperét erősítő, korábbi klubjával, a kuopiói KalPával Liiga-ezüstérmes Sebők Balázs is. És nyugodtan említhetjük az azóta már Fehérvárra hazatérő két klasszist, Bartalis Istvánt és Hári Jánost is. Az előbbi 16 éves korától nyolc éven át játszott a svédeknél, az utóbbi története pedig magyar szinten egyedülálló. Már tízévesen felfigyeltek rá, és egészen korán, 12 évesen kivitték Svédországba, karrierjéért családja is jelentős áldozatokat hozott, hogy itthoni életüket feladva északra költözve támogassák fiukat (öccse, a jelenleg a DEAC-ban hokizó Norbert is velük tartott). Egy időben az a veszély is fennállt, hogy Háriék svéd válogatottak lehetnek, szerencsére végül izgalmas (svéd)csavarok után az élet nem így hozta...
És amióta a világ kinyílt, nemcsak Észak-Európa, de a sportág őshazája, Észak-Amerika is izgalmas állomás lehet a reményteli ifjú magyar hokisoknak. A tengerentúlon színvonalasabbnál színvonalasabb juniorligákba lehet kerülni, emellett az egyetemi rendszer is kiváló lehetőséget nyújt a fiatal tehetségeknek.
K. G.
Máthé Dominik sok játékpercre vágyott (Fotó: Török Attila)
Máthét nem érdekelte a tanulás, de az angolórákon mindig odafigyelt
Máthé Dominik szinte még gyerek, 19 éves volt, amikor 2019. január 17-én a magyar férfi kézilabda-válogatott „zöldfülűjeként” hat gólt szerzett és három gólpasszt osztott ki a négyszeres olimpiai ezüstérmes, négyszeres világ- és Európa-bajnok svédek ellen a dán-német közös rendezésű világbajnokságon.
Habár balkezesként mindig kiváltságosnak érezte magát, kissrácként nem tartozott a legszorgalmasabb játékosok közé, sőt mondhatni, kicsit lusta is volt, szerencsére az akkor még a balatonfüredi utánpótlásban edzősködő Kárpáti Krisztiánnak sikerült elhitetnie vele, hogy munka és szorgalom nélkül képtelen lesz később kiteljesedni.
Nemigen érdekelte az iskola, nem szeretett különösebben tanulni, az angolórákon viszont mindig odafigyelt, szívta magába a tudást, hiszen biztos volt benne, hogy előbb-utóbb külföldön folytatja – gyakorlatilag mindent a kézilabdázásra tett fel.
Kevesen támogatták, hogy idegenlégiósnak álljon, a Balaton-partiak nem is szerették volna elengedni, ám közben már olyan klubok jelentkeztek be érte, mint a Veszprém, amelyet nem szoktak kikosarazni. Máthé végül mégis ezt tette, s ugyan azt mondták róla, nem akar kilépni a komfortzónájából, ezért nem írt alá a magyar rekordbajnokhoz, ő rácáfolt ezekre a véleményekre.
Nem akart ugyanis egy európai topcsapatban a kispadon ücsörögni, ezért 2020 nyarán inkább a Bajnokok Ligája-résztvevő norvég Elverumba igazolt, amelyben hamar alapember lett, viszonylag gyorsan felvette a skandináv életritmust, megszokta a mindennapos erőnléti edzéseket, megtanult védekezni és az egy az egy elleni párharcokat bátran elvállalni. Azóta nemcsak a pályán, hanem a kamera előtt sem szeppen meg, bátran nyilatkozik angolul.
Az immár 22 esztendős, stabil válogatott Máthé Dominikot a veszprémiek után a szegediek is haza akarták csábítani, ám ő ellenállt nekik, amíg gyerekkori álma be nem teljesült: 2021 júniusában két évre szóló szerződést írt alá a sztárokból álló francia PSG-vel, amelyhez idén nyáron csatlakozik az elverumiaktól.
Az ő példája is igazolja, hogy fiataljaink külföldön is megállják a helyüket, ha tudatosan építik a karrierjüket, jól beszélnek angolul és igazán elszántak, kitartóak.
N. P.
Maronka Zsombort nagyon korán kiszúrták a spanyolok, a 19 éves fiatal már válogatott is volt (Fotó: CJB)
Merész kosárlabdázóink általában nem bánták meg, hogy külföldön próbálkoztak
Noha a magyar kosárlabda élvonala egyre színvonalasabb női (topkategóriásnak számít Európában) és férfivonalon is, az elmúlt években több fiatal is úgy gondolta, akkor tesz a legjobbat a karrierjének, ha az öreg kontinens más országaiban vagy a tengerentúlon igyekszik érvényesülni.
Jelenleg is külföldön légióskodik Maronka Zsombor, aki 2016-ban 14 évesen igazolt a spanyol Joventut Badalonához, és most, 19 évesen elmondhatja magáról, hogy több ACB-liga- és ULEB Európa-kupa-mérkőzés van a háta mögött, ráadásul novemberben bemutatkozhatott a magyar felnőttválogatottban a franciák elleni világbajnoki selejtezőn.
A magyar bajnok Falco KC Szombathely aktív rotációjában három olyan játékost is találhatunk, aki külföldön is éveken át pattogtatott, mielőtt hazatért. Legismertebb közülük a válogatottnál évek óta számításba vett erőcsatár, a körmendi nevelésű Golomán György, aki 2003-ban, 17 esztendősen utazott el tanulni és játszani az Egyesült Államokba, s miután befejezte az egyetemet a UCLA-n, megfordult Japánban és Belgiumban is, mígnem idén nyáron ismét Vas megyében tűnt fel. Somogyi Ádám, a magyar válogatott irányító már 2019-ben hazajött a DEAC-hoz, a Vasasnál nevelkedő játékos 2016-ban, 16 éves korában ment ki Spanyolországba, és egyébként jelenleg is spanyol klub igazoltja, a Burgos csak kölcsönadta a Falcónak. A 2001-es születésű Kovács Benedek 2018 és 2020 között pallérozódott a francia Monacóban, s Maronkához hasonlóan pályára lépett a második számú nemzetközi sorozatban.
A jelenleg 24 éves, a nemzeti együttesnél szintén számításba vett Pongó Marcell idén tért haza az Alba Fehérvárhoz, előtte hat évet húzott le Németországban. A körmendi Mócsán Bálint négy évet töltött Amerikában, diplomát szerzett pszichológiából, valamint az NCAA-ben kosárlabdázott.
Jelenleg is az Államokban van, az egyik legnevesebb egyetemi kosárlabdaprogramban vesz részt a Connecticut Huskiest erősítő Juhász Dorka, akinek eltökélt célja, hogy bekerüljön a WNBA-be – ebben a világ egyik legjobb nevelőedzője, Geno Auriemma segíti.
A fentebb említett játékosok közül egyikre sem mondhatjuk, hogy pórul járt volna azzal, hogy határainkon túl igyekezett vagy éppen igyekszik felépíteni magát. Kicsit más utat járt be ugyanakkor a 24 éves Kuttor Enikő (aki jelenleg újságíró kollégánk az internet világában): Sopronból 2015-ben a Duquesne Egyetemre ment, ahonnan 2019-ben a ZTE NKK-hoz igazolt, majd Cegléden folytatta a pályafutását, az előző idényben fejezte be profi karrierjét. GY. F.
Faludi Viktória (Fotó: Földi Imre)
NS-SZAKÉRTŐ: FALUDI VIKTÓRIA SPORTPSZICHOLÓGUS
„Egy fiatalnál a legfontosabb az alkalmazkodóképesség lehet, ha tizenévesként külföldre kerül. Nem mindegy, milyen kötődései vannak itthon, milyen családból érkezik. Fontos tényező a környezet, ahová kerül és persze az is, milyen ország lesz az új otthona. Sokan a több felkészülési lehetőség miatt mennek el, az úszók többségének például a tanulás lehetősége, az amerikai egyetemi ösztöndíj a vonzó. Ezért áldozatot kell hozniuk, hajlandók itthagyni a szociális környezetüket is. Itt megint fontos az alkalmazkodás, az új helyszínen sikerül-e barátokat találni vagy bármilyen egyéb fogodzót. Ha valaki idő előtt hazatér, az sem biztos, hogy kudarc, hiszen az ott töltött időszakból is rengeteget tanul. Egyébként a fiatal sportolók is céltudatosak már, tudják, mit miért vállalnak, az egyetemi ösztöndíjak például nagy motivációt jelentenek. Külföldi sportolás esetén néha az jelentheti a csalódást, hogy nem mindig jobbak a körülmények, mint itthon. A sportoló reménnyel, elképzeléssel indul el az új környezetbe, és mást gondol itthonról a kinti létről, mint amit tapasztal, s ez csalódást válthat ki. Ez persze Magyarországon belül is megtörténhet, ha valaki az egyik klubból a másikba igazol.”

 

2022.12.05 18:22:10

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A Karthago frontembere a Ferencvárosban úszott és vízilabdázott, aztán jött az éneklés…

2022.12.04 08:37:23

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

December 8-án kerül a mozikba az ötszörös olimpiai bajnok tornász életét feldolgozó alkotás.

2022.12.02 13:55:21

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

Az adatokat idén először teljesen elektronikusan rögzítette a KSH. (x)

pr
2022.12.01 14:49:53

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A bokszszakember egykor profi gálákat szervezett, manapság az IBO megfigyelőjeként dolgozik.

2022.11.27 23:56:50

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

ALAPVONAL. A Liu testvérek históriája is e témába vág, csak tükörből nézve éppen. Ami történt, történik velük, az nemcsak a pénzért való hajsza, hanem egy szemforgatós hatalmi játszma része is inkább, s bizony megint mi szenvedünk vereséget a küzdelemben.