Képes Sport
SZABÓ GÁBOR 2022.06.21 14:12

Tart a falusi túlélőshow – nem kér a digitális karámból a „Gerecse medvéje”

A magyar férfisúlyemelés mindeddig utolsó Európa-bajnoki címét 25 éve megszerző, ötvenéves Stark Tibor túl van élete nagy megpróbáltatásain. A régi falusi élethez ragaszkodó „Gerecse medvéje” megszabadult az alkoholtól, utálja a hazugságot, és nem akar besétálni a digitális karámba – a szabad málnásokat kedveli...

Az idén 50 esztendős Stark Tibor túl van élete nagy megpróbáltatásain, már csak egyenesbe kellene kerülnie… (Fotók: Földi Imre)

 

(Tarján egyik utcája. Fehérre vakolt ház, két ívelt ablak pislog az útra. A porta előtt lehúzott ablakú, agg Suzuki. Itt jártam 2013 februárjában, hogy interjút készítsek a mély gödörbe csúszott Európa-bajnok súlyemelővel, Stark Tiborral. Tönkrement vállalkozása, válása okozta sebeit nyalogatta, és az alkoholizmus démonával küzdött. Mi lehet vele most...? Nyitja a kiskaput, beljebb tessékel, két kutya tűnik fel – meg jobbra egy kikapart gödör. „Készülnek ők is a háborúra... Mit szól, jó felé megy a világ?” – de nem is vár választ. „A pénz istene nagyon aktív. Pénz, pénz... Hol a vége? Jobb, ha nem tudjuk, addig leszünk boldogok...”)

NÉVJEGY: STARK TIBOR 
Született: 1972. február, 14., Tata
Sportága: súlyemelés
Súlycsoportja: ólomsúly (+108 kg, +105 kg)
Klubja: Tatabányai (Bányász) SC (1982–2004)
Edzői: Cserveny Frigyes, Varga László, Stark András
Kiemelkedő eredményei (összetett): 2x olimpiai 8. (1996, 2000), vb-4. (1997), vb-5. (2001); Európa-bajnok (1997); junior-vb-2. (1992); junior Eb-3. (1992); 8x magyar bajnok (1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2001); az év férfi súlyemelője (1997)
Legjobb teljesítménye: 425 kg (195, 230) – a mindenkori második legjobb magyar eredmény

– Néhány napja, amikor egyeztettünk, már említette, hogy mehetnékje van, és elköltözik szeretett falujából. Miért? – kérdezem, miután leülünk a ház mögötti fedett – jobb kifejezés nem jut eszembe – nyári konyhában, és csemegézni kezdünk a cseresznyéből.
– Ez már nem az a falu, amely a gyerekkorom színtere volt. A városiasodás jeleit mutatja. A környéken egyedül én tartok állatot, mindenki csak nyírja a kertet. Gyümölcsfák, fűnyírás és ennyi... A kiskerteket sem művelik. Az én faluképem nem ez.

– Amikor legutóbb itt jártam, úgy éreztem, Tarján csak átmeneti menedék, nem feltétlenül a falusi életformát szánta magának. Rosszul láttam?
– Városban sohasem bírnék letelepedni. El sem tudom képzelni.

– Kilenc éve is tenyésztett állatokat, ahhoz képest több vagy kevesebb van?
– Nem a mennyiség a lényeg. Aki szereti és tartott állatokat, tudja, nemcsak arról van szó, hogy megesszük őket, noha nagyon fontos táplálékot jelentenek.

– Mi jut eszébe még róluk?
– Az, hogy nem hazudnak. Nem tudnak, mert ösztönlények. Az emberek viszont mintha a hazugságban éreznék jól magukat, képmutató világban élünk. Mintha hazudva kellene igazat mondani... Bolondnak nézik, aki igaz életet akar élni. Tudom, ez nagyon negatívan hangzik. A Vízöntő jegyében születtem, lehet, ez az oka, hogy így látom. Azt mondják, én vagyok a hetvenhét magyar népmeséből az igazmondó góbé.

Tarján: fehérre vakolt ház, két ívelt ablak pislog az útra, a porta előtt agg Suzuki (fotó: Szabó Gábor)


– Ha odébbáll, mi lesz a kameruni juhokkal meg a sertésekkel?

– Már adogatom el őket, fokozatosan felszámolom az állományt. Nem régen vágtam két disznót, majd adok kóstolót, töpörtyűt, disznósajtot.

– Mi a terve?
– Ha eladom a házamat, irány a Zselic. Ilyen egyszerű. A sík vidéket nem szeretem. Nézzen körül, ez a táj sokkal izgalmasabb.

– Magányosan vándorol tovább a Gerecse medvéje a Zselicbe?
– Magányosan? Hát, a medvék általában így szoktak bolyongani, pláne ebben a korban. Nem bocs vagyok már – már bocs'...  (Nevet.)

– És ez a sokat tapasztalt mackó a nagy, szabad málnásokban szeret majszolgatni, ugye?
– Miért, hogy látja?! Én úgy, hogy az embereket be akarják zavarni egy digitális karámba, mint a birkákat. Nekem nem ez a világom, például még mindig ezt a kicsi, régi, legegyszerűbb mobilt használom. (Előveszi a zsebéből.) Lehet, hogy őskövületnek tartanak, de nincs ínyemre ez a digitális világ.

A LEGERŐSEBB MAGYAROK
ÖSSZETETT
Jacsó József: 427.5 (1988, olimpia, 110 kg – ezüst)
Stark Tibor: 425 (2000, olimpia, +105 kg – 8. hely)
Szanyi Andor: 422.5 (1987, Eb, 100 kg – arany)
Nagy Péter: 421 (2016, Elnök-kupa, +105 kg – ezüst)

LÖKÉS

Jacsó József: 237.5 (1988, olimpia, 110 kg)
Szanyi Andor: 235 (1988, Eb, 100 kg – bronz)
Nagy Péter: 233 (2016, Elnök-kupa, +105 kg)
Stark Tibor: 230 (2000, olimpia, +105 kg)
Kovács Zoltán: 230 (2001, Eb, 105 kg – bronz)
A nyomás kiiktatásával 1973-tól versenyeznek két fogásnemben
a súlyemelők.


– Nekem sem kedvencem, de egyre nehezebb kikerülni.
– Előbb-utóbb beszippant mindenkit. De hallja csak! Madarak csicseregnek, például itt van mögöttünk a rozsdafarkú fészke a fiókákkal. Többen kérdezik is, hogy lehet nálad ennyi madár... Nos, azért, mert – ha kicsiben is – itt van biodiverzitás! Benéz ide a holló és a sólyom is, hátha akad valami a ház, a vályú körül. Ahol állat van, ott van madár és van rovar. Egyik vonzza a másikat.

– És mi a helyzet a pénz istenével?
– Hatalmas átalakulás megy végbe... A készpénzt kivezetik szépen a világból, jön helyette a digitális pénz. Milyen reform ez, hogy élik meg az emberek?

– Valószínűleg belezökkenünk, mint minden másba.
– Beledobnak minket, beterelnek. De mi van azokkal, akik nem akarnak besétálni a karámba?! Más opció nem létezik?! Még az indiánoknak is hagytak rezervátumokat. Nekünk ezt sem fognak? Hagynak még életteret annak, aki úgy szeretne élni, mint én? Persze nem mondom, hogy könnyű életforma az enyém.

A falusi életformát szereti, a városban sohasem tudna letelepedni


– Saját maga termeli meg magának a legszükségesebbeket?

– Hát ez az... Eddig ismeretség vagy korábbi, sportolói szponzori kapcsolat révén kedvezményesen jutottam hozzá olyan dolgokhoz – így takarmányhoz –, amelyeket gyönyörűen tudtam hasznosítani, de ez mind felborult.

– Miért?
– Miért? Például a kukorica ára duplájára emelkedett, mázsája most tizennégyezer forint, holott januárban még hétezerért tudtam venni.

– A Zselicben sem alacsonyabbak az árak...
– Nem, de ott nagyobb birtokot fogok vásárolni. Veszek egy traktort, teljesen más felállásban kell gondolkodni. Mérlegelni kell, hogy mit bír el a terület, és mit bírok én. Amit tudok, majd megtermelek.

1997, EB, ÓLOMSÚLY, A GYŐZTES STARK TIBOR…




– Mit?

– Banánt biztosan nem... Látja, most is cseresznyézünk, ez sem a boltból van – hanem a fáról. (Nevet.)  Nyilván az emberek elhanyagolható része gondolkozik úgy, mint én... A lányom is Budapestre költözött. Most mit mondjak erre? Majd meglátja, milyen a nagyváros, aztán csalódni fog, és azt mondja, apa, igazad van. Biztos vagyok benne, hogy megöli a fővárosi létforma.

– Önt viszont nem ölte meg az alkohol... Kilenc éve őszintén vallott harcáról az itallal. Sikerül távol tartania magát tőle?
– Abszolút! Már négy éve. Az volt a nagy fordulat. El kellett döntenem, hogy akarok-e még élni, vagy ssssutty... Ilyen egyszerű.

– Vagyis meg tudott állni legalább egy pillanatra, hogy elgondolkodhasson.
– Miután három éjszakát ülve szundikálsz, könnyen jön a döntés...

Csak ő tart állatot a környéken, de lassacskán a kameruni juhokon is túlad


– És? Utána is könnyen ment?

– Igen. Fantasztikus érzés kitisztulni. Na persze az első hónap kritikus volt, de szépen el lehetett engedni. Hmmm... A stressz csinál ki minket. A stresszhormon veszélyes üzem. Volt szerencsém mélyebben belemerülni a test működésébe. Finom hangolású húron sorakoznak fel a belső elválasztású mirigyek, és együtt kell működniük. Könnyen tönkre lehet tenni ezt a csodálatos hormonrendszert, akár alkohollal, akár rossz táplálkozással, bármivel.

– Miért merült el az endokrinológiában?

– Mert érdekel, hogyan működünk. Én meg ugye adtam a szervezetnek eleget... Erről jut eszembe, hogy márciusban Tatabányán volt az öregfiúk országos bajnokság, ott erőlködtek a többiek, és cseszegettek, miért nem indulok. Hát azért, mert kiemeltem magam, nincs semmi, amit ne éltem volna meg a sportágban. Hogy nem nyertem olimpiát? Helyén kezelem, tisztában vagyok vele, hogy miért nem... Volt nálam jobb.

Ha versenyzett, valósággal szikrázott alatta a dobogó (fotó: MTI)


– Hol indult a legkeményebb ólomsúlyú mezőny?

– Egyértelműen Atlantában. Rengeteg olimpiai és világbajnok vonult fel, így Andrej Csemerkin, Ronny Weller, Alekszandr Kurlovics, Sztefan Botev vagy Leonyid Taranyenko. A legnagyobb élményem, hogy együtt melegítettem be Taranyenkóval. Tízen voltunk az A-csoportban, de csak kilenc platform állt rendelkezésre, és én voltam a legfiatalabb... Morfondíroztam, kihez menjek oda, ki fogad be, mert ugye mindenkinek megvan a ritmusa, amire nagyon kényes. El is zavartak, amikor próbálkoztam, Weller is hőbörgött, hogy ő egyedül akar melegíteni. Aztán az öreg medve, az akkor negyvenéves Tara­nyenko szólt a tanácstalan magyar csikónak...

– A rangos, tizenkilenc tagú mezőnyben nyolcadik lett, aztán kilenc hónap múlva, 1997 májusában, vagyis éppen huszonöt éve összetett Európa-bajnoki címet szerzett Rijekában, ami azóta sem sikerült magyar férfi emelőnek. Eszébe jutott egyáltalán a jubileum?
– Azt mondják, aki a múltba tekinget, az seggel megy a jövőnek. A múltat elkönyveltem, a szép emlékeket nyilván könnyebben rakja el az ember, sőt szebbé is fényesíti – az idő pedig sok sebet begyógyít.

KIHASZNÁLTA A KÉT NAGYÁGYÚ TÁVOLLÉTÉT
Huszonöt éve, 1997. május 25-én Rijekában a tizenhatodik összetett Európa-bajnoki címet könyvelhette el a magyar férfisúlyemelés, azóta egyetlen férfi honfitársunknak sem sikerült a bravúr. A +108 kilósok versenyében Stark Tibor élt az alkalommal, hogy nem indult az olimpiai és világbajnoki címvédő orosz Andrej Csemerkin, míg a barcelonai játékok győztese, Atlanta ezüstérmese, a német Ronny Weller ugyan nevezett, ám sérülés miatt visszalépett. A Gerecse medvéje szakításban ezüst-, lökésben bronzérmet szerezve nyert 412.5 kilós (187.5, 195) összteljesítménnyel, de így is tudott bosszankodni.
„Mindenekelőtt szeretném leszögezni: óriási szerencsém volt, hatalmas ajándékot kaptam a sorstól, hogy a »verhetetlen« Weller nem állt rajthoz. Őt bizonyára nem győztem volna le, annyira ugyanis még nem vagyok erős, de minden idegszálammal azon leszek, hogy a decemberi thaiföldi világbajnokságon még jobb, még erősebb legyek. (...) Kissé sajnálom, hogy a fogásnemek aranyérmei kicsúsztak a kezemből, valamint hogy az országos csúcsot nem tudtam megdönteni. Természetesen nem vagyok csalódott, de sosem bocsátom meg magamnak azt a hibát, amikor az utolsó szakításgyakorlatomnál a súly kicsúszott a kezemből.”
S hogy mi történt Thaiföldön? Stark negyedik lett 405 kilóval, a dobogóra – sorrendben – Csemerkin, Weller és a lett Viktors Scerbatihs állhatott fel.


– Azért mégiscsak induljunk el fenékkel a múlt felé...
– Érdekes volt, mert szövetségi kapitány hiányában abban az évben mindenki külön tréningezett a klubjában, kivéve engem: kértem, hadd készüljek a Hanzlik János irányította juniorválogatottal az edzőtáborban.

– Tudjuk, Rijekában a körülmények is kedveztek önnek, de ki is kellett használnia a lehetőséget.

– Igen, azt tudtam, hogy Csemerkin nem indul, Wellert viszont nevezték, be is mérlegelt, aztán bejelentették, hogy térdsérülés miatt visszalép. Ez a bemelegítőhelyiségben derült ki, amikor már ment a verseny! Gondoljon bele, ez mekkora nyomást is jelentett...

– Elkezdtek csillogni az érmek a lelki szemei előtt?
– Igen, edzőm és nagybátyám, Stark András mondta is: te, ezt meg is lehet nyerni! Az ő kocsijával mentünk ki, ám mire Rijekába értünk, a magyar delegációból senki sem maradt ott. Feri Attilát várták a dobogó tetejére, de kiesett, erre mindenki berágott, és hazautazott. Minket ott senki sem fogadott. Nagy meglepetés volt, amikor Dolovai Tamás elnököt felhívta Lángfy doki, aki nem a magyar csapat, hanem az európai szövetség orvosi bizottságának tagjaként volt jelen az Eb-n: te, ez itt megnyerte ám az Eb-t!

– Ezek szerint családban maradt az élmény...
– Mondhatjuk, de jó volt ez így.



– Kihozta a pályafutásából, amit lehetett?

– Nézze, ha tíz-tizenöt kilóval emeltem volna többet, akkor sem tudtam volna olimpiai vagy világbajnoki aranyat szerezni. Ezért nincs bennem tüske. Örülök, hogy hatalmas klasszisokkal versenyezhettem együtt.

– Nem volt híján az akaraterőnek, ezt magam is tapasztaltam a versenyeken, a rúd mögé álló Gerecse medvéje üvöltése a csarnokok falait is átütötte. Honnan volt ez az elszántsága?
– Nem szerettem a félmunkát. Vagy odarakom magam, vagy nem.

– Élvezte a versenyhelyzetet?

– Imádtam mindig. Az hozott lázba, az fűtött fel. Nem mindenki ilyen, irigyelték is sokan tőlem ezt a tulajdonságot.

– Az ország egy másik szép szegletében készül újratervezni az életét – de vannak vágyai is?
– A vágyak, a be nem teljesült vágyak ölik meg az embert. Nem vágyakozni kell, hanem élni. A kettőt összekeverik.

Már nem rabja az alkoholnak: „El kellett döntenem, akarok-e élni...”


– Ugyanakkor az élethez vágyak is kellenek, amelyek tettekre sarkallnak.

– Na jó, de a digitális világ megannyi megvalósíthatatlan vágyat gerjeszt az emberben, odarakja az orra elé, amiről tudható, hogy valójában elérhetetlen. Hány ember lehet, akinek a bakancslistája tele van kipipálatlan rubrikával...

– Van most állandó munkája?
– Nincs. Legutóbb két éve itt, Tarjánban voltam alkalmazásban egy mezőgazdasági kisgépek kereskedelmével foglalkozó kft.-ben. Kistraktorokat szállítottam, de igazából amolyan mindenes voltam. Időnként besegítek még.

– Mit csinál az állattartáson kívül?
– Alkalmi munkákat vállalok, a kőművesmunkától sem ijedek meg. Ennyi. Túlélőshow, kár lenne tagadnom. De sokan vagyunk így manapság. Én már vállalkozni nem fogok, engem még egyszer nem rángatnak bele. A sportkarrierem befejezése után építési vállalkozásba fogtam, de köszönöm szépen, 2010-ben az a kisebb válság is elvitt, kihúzta alólam a szőnyeget. A mostani válság mit fog csinálni a vállalkozókkal?! Csak figyeljen erősen! Én ebbe már nem nevezek be, még egyszer a macit abba a játékba nem csalják bele, amelyben egyszer már megégette a mancsát.

A VERSENYDOBOGÓ SZIKRÁZOTT, AZ ÉLET SZÍNPADA CSÚSZIK
A világot magától makacsul eltartó Stark Tiborról megkérdeztük hajdani edzőjét, nagybátyját, a 75 kilós kategóriában összetettben olimpiai hatodik, világbajnoki harmadik (1973), Európa-bajnoki bronzérmes (1978), szakításban Eb-győztes (1978)     Stark Andrást.     Mondandója végéhez közeledve az unokaöccséért aggódó nagybácsi szólt belőle.
„Tibor könnyen kezelhető gyerek volt, Varga László irányításával készült, és szépen, ütemesen fejlődött. Aztán amikor jöttek az eredmények, és utánpótlás-válogatott lett, változás állt be nála. Edzője – valamikor a kilencvenes évek elején – hozzám fordult, hogy Tibor nehezen kezelhető, én meg megpendítettem, hogy mint a klub vezetőedzője és mint a nagybátyja igyekszem hatással lenni rá, és átvettem a felkészítését. Megtörtént, hogy a felnőttválogatott szövetségi kapitánya, Zsuga Imre is megkeresett, hogy valamit csinálni kell Tibivel, különben hazaküldi az edzőtáborból. Mondtam, várjunk, türelemmel kell lennünk. Az alapvető problémák megoldódtak, és amikor a spiccen volt, közös nevezőre lehetett vele jutni, a versenydobogón pedig valósággal meg tudott halni. Ha Stark Tibor odaállt a rúd mögé, el lehetett könyvelni a sikeres gyakorlatot. Valósággal szikrázott alatta a dobogó” – magyarázta Stark András.
A Bundesligában rendszeresen szerepelve Stark Tibor gyűjtött annyi pénzt, hogy házat vehessen Tarjánban. A nagybáty emlékszik, amikor Németországból egy alkalommal hazatartva beszélgettek, és unokaöccse felvetette, van egy eladó ház a községben, ő biztatta, vegye csak meg.
„Szerencse, hogy megvásárolta, mert így nem került még nagyobb bajba, mint amekkorába így is került jó tíz éve... – állítja Stark András. – Egy háromszoros olimpikon, egy Európa-bajnok nem ilyen életet érdemelne. Életjáradéka sincs, mert nem olimpiai érmes. 2004 elején, a frissen megválasztott szövetségi kapitány segítőjeként válogatott edző lett volna, de sajnos ez meghiúsult (máig tisztázatlan okok miatt, külső nyomásra egy hét után lemondott Fehér Tamás... – a szerk.). Ezek után felajánlottam neki, hogy félreállok, és lehetőséget kap edzőként Tatabányán – de azt mondta, várjunk egy kicsit.”
Felvetettük, hogy miután a legmélyebb gödörből néhány éve kimászott, Tibor választotta a világtól elvonulást, a falusi életet, azt, hogy beéri a legszükségesebbekkel a megélhetéshez. Stark András viszont vallja, nehezen él unokaöccse, csak nem mutatja.
„Nem kellene remeteéletet élnie, kezdenie kellene valamit magával. Tavaly is lehetősége nyílt, hogy a tatabányai súlyemelőket eddze, de visszautasította, ő nem akar a sportággal foglalkozni... Pedig tisztelik, becsülik. Az élet porondján mintha nem lenne olyan magabiztos, mint a súlyemelő-dobogón. Segíteni kellene neki, de leginkább rajta múlik. Úgy látom, nincs iránya az életének, ami nagy szívfájdalmam. Hosszú távon nem járható ez az út...”


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 18-i lapszámában jelent meg.)

2022.06.23 15:21:50

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

A verseny fő mobilitási partnere idén is aktívan jelen lesz a balatoni térségben. (x)

2022.06.29 23:06:43

Egyéb egyéni CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Popovici két aranyérme azonban mindent vitt, és miután mindkettőt kivételesen rokonszenves, beszélni szerető és tudó 17 éves srác nyakába akasztották, az esemény néhány napra még a futballt is lesöpörte a címlapokról. Az írások egymást túllicitálva igyekeztek dimenzionálni a „miként történhetett, hogy nem vettük észre, mekkora zseni él közöttünk?” kollektív bűnét.

2022.06.28 12:37:49

Egyéb egyéni nemzetisport.hu

Ha rendszeresen sportolunk, vagy most készülünk életmódot váltani, akkor elengedhetetlen a megfelelő lábbeli kiválasztása hozzá.