Az utolsó kutyaember tündöklése – különleges könyv a különleges Lionel Messiről

Lionel Messiről könyvet írni egyszerre hálás és hálátlan feladat.

Egyfelől a futballtörténelem egyik legjobb játékosának nevével és arcával szinte bármit el lehet adni, másfelől ott a kérdés: mi újat lehet írni arról a futballistáról, akiről az utóbbi tizenöt évben már mindent leírtak? Akivel kapcsolatban az összes jelző elcsépeltté vált, akinek élete és pályafutása nyitott könyv a futball szerelmeseinek. Kissé olyan ez, mint amikor a filmrendező a számtalanszor megfilmesített szépirodalmi alkotáshoz nyúl alapanyagként. Megeshet, hogy jó filmet készít belőle, de miben lesz több, más vagy jobb, mint a korábbi feldolgozások? Ráadásul az aktív sportolók esetében mindig ott a veszélye annak is, hogy az alkotás és a megjelenés közötti időszakban történik valami, ami miatt az elkészült mű egyes részei, rosszabb esetben pedig az egész értelmét veszíti.

Szerencsére ezekkel a buktatókkal a katalán író és publicista, Jordi Puntí is tisztában volt, és mivel a Messi mint fogalom című könyve tavaly nyáron, éppen abban az időszakban született, amikor a hatszoros aranylabdás csillag elhagyni készült nevelőegyesületét (ez végül most nyáron történt meg), a bizonytalan jövőkép miatt a szerző sem életrajzi műben gondolkodott. Ezen a ponton el is érkeztünk a lényeghez, a csaknem kétszáz oldalas mű legnagyobb erénye ugyanis éppen az, hogy nehéz lenne egyértelműen bekategorizálni, és néhány mondattal körülírni a tartalmát. A huszonkét fejezet ugyan sorra veszi a klasszis életének fő állomásait, ám mivel az író többször kifejezésre juttatja a statisztikák és a száraz, tényszerű adatok iránti közönyét, itt nem olvashatunk dátumokról, rekordokról, számokról. Az adott fejezet, az adott témakör sokkal inkább szól az érzelmekről, a spanyol, a katalán vagy éppen az argentin szurkolók lelkivilágáról, az ok-okozati fejtegetésről, a szubjektív, érzelmekben gazdag egyéni véleményről. Nincs időrendi sorrend, a fejezetek egymástól külön-külön is értelmezhetők, az egyik szerelmes szonetthez, a másik filozófiai okfejtéshez hasonlít.

Vegyük csak példaként az egyik legismertebb, mára már lerágott csonttá vált epizódot a klasszis életéből. Ki ne tudná, hogy első barcelonai szerződését egy szalvétára firkantották rá, Jordi Puntí nem is ebben keresi a „sztorit”, sokkal inkább abban, hogy sorra veszi a vendéglátóhelyiségekben fellelhető különböző típusú szalvétákat, majd felteszi a kérdést: merő véletlen vagy sorsszerű, hogy abban az étteremben éppen olyan szalvétával terítettek, amely képes magába szívni a tintát?

A Cristiano Ronaldóval való rivalizálásáról szóló fejezetben nem a megnyert trófeák, a szerzett gólok vagy a megdöntött rekordok száma adja meg a végső következtetést, hanem az író szubjektív ítélete.

„Messiből mindenképpen Messi vált volna, ugyanannyi gólt rúg és ugyanúgy egyre-másra dönti a mindenféle rekordokat, nyerte volna az Aranylabdákat, Cristiano azonban Messinek köszönhetően lett még Cristianóbb. Ez hát a különbség közöttük.”

Ha már az örökös összehasonlítás szóba került, természetesen Diego Armando Maradona sem hiányozhat a könyvből, alakja több fejezetben visszaköszön, ugyanakkor itt sem „az egyik nyert világbajnokságot, a másik nem” érvelés adja a fő csapásirányt. Sokkal inkább az argentin szurkolók lelkülete, miszerint Messi túlságosan „jófiú” a dél-amerikai országnak, míg a tavaly elhunyt Maradonában sokkal inkább megvoltak azok a karakterjegyek, amelyek igazán argentinná tesznek egy argentint: a páratlan tehetség, a fényes jövő lehetősége, ami az emberi gyengeség miatt bármikor átcsaphat önsorsrontásba.

A jellegzetes sétálás a pályán éppúgy külön fejezetet kap, mint a tetoválások, vagy a személyével kapcsolatban elcsépelt jelzők, ám a Messi mint „kutyaember” párhuzam kiemelkedik a sorból. Az ötlet a legkisebb sértő szándék nélkül született, az író szerint amikor a klasszis megindul a labdával, teljesen kizárja a külvilágot, nem érdekli, hogy cibálják a mezét, tépik a gatyáját, próbálják fellökni vagy buktatni, olyankor csak a labdán jár a szeme, és semmi más nem érdekli, csak hogy terelgethesse a kedvenc játékát.

Ilyesfajta asszociációt még nem nagyon olvastunk – úgy tűnik, mégis lehet újat mondani vele kapcsolatban.

(Jordi Puntí: Messi mint fogalom, Helikon Kiadó, 2021)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. október 30-i lapszámában jelent meg.)