„A nagy álmunk az, hogy világversenyt hozzunk Nagyhalászba”

Egyre rangosabb versenyeket rendeznek Magyarországon az egyre népszerűbb és egyre több nézőt vonzó sportágban, a salakmotorban, és az újjászületés, a „vaspapucsos reneszánsz” egyik motorja Magyarországon egy szabolcsi kisváros, Nagyhalász. Ahol a már említett tó és a modern, a szurkolók által csak kis gyöngyszemként emlegetett pálya, a Nagyhalász Speedway Ring egyik szomszédja egy gyönyörű halastó – a másik pedig egy zöld illatokat árasztó gyógynövénytelep. Kitalálták: e három létesítmény egyetlen embernek, Albók Józsefnek köszönhető.

A Magyar Motorsport Szövetség, azaz a MAMSZ honlapja szerint tavaly Magyarországon hét hivatalos salakversenyt rendeztek, kettőt Debrecenben, ötöt Nagyhalászban, ez mindent elmond a Nagyhalász Speedway Ring súlyáról. Az Egyéni Európa-bajnokság Challenge-et – ez kvázi Eb-selejtezőnek felel meg – például négyezer szurkoló követte élőben.

De sajnos nem véletlenül olvadt maroknyira a magyarországi versenyzők tábora.

„A nemzeti és a magyar bajnoki sorozatban pénzjutalmat kapnak a versenyzők, de a szállást mindenki magának rendezi. Az egyesület állja a versenyzők motorjának a felújítását, üzemanyaggal, gumikkal is a segítségükre sietünk, egy futamon ugyanis elkopik egy gumiszett egyik fele, megfordítják, a másik futamon meg oda a másik fele. Egy ilyen gumi ötven-hatvan euró, költséges sport a motorsport... Nem olcsó a pálya fenntartása sem, verseny közben például folyamatosan locsolni kell a salakot, ráadásul két locsológép kell, hogy ha az egyik meghibásodna, ott legyen a másik; és ez a kettőzés az összes tartozékra igaz! És nem egyszerű ennyi jó szakembert egy helyre csábítani, ám nem véletlen, hogy Magyarországon európai és világversenyre egyedül a halászi pályának van licence. Nagy hangsúlyt kap a biztonságtechnika, légfalak is kellenek, ezek összértéke tízmillió forint fölött van, és ezeket nemzetközi versenyeken csak öt évig lehet használni. Fontos a verseny közbeni pályaegyengetés, mert ha nútos, gödrös lesz a pálya, akkor balesetveszélyessé válik. De nagyon jó a pályánk, szívesen jönnek ide a versenyzők, külföldről is. A salakmotor hazája Lengyelország, de Dániában, Angliában és Svédországban is nagyon népszerű, legutóbb a skandináv országokból is eljöttek Nagyhalászba versenyezni, összesen már tizenkét országból fordultak meg nálunk a Challenge versenyeken.”

„A nagy álmunk az, hogy világversenyt hozzunk Nagyhalászba, egy GP-futamot” – sóhajtott nagyot Albók József, aki hosszú utat bejárva láthatja nap mint nap maga előtt az ovális pályát.

Nyíregyházán húsz évvel ezelőtt akasztották szögre a vaspapucsot, pedig az 1976-ban épült pálya legendás versenyeket és legendás versenyzőket látott, korábban Debrecenben, Szolnokon, Gyulán, Miskolcon építettek még ovált.

„Közülük már csak egy-kettő maradt – merengett el Albók József. – Anno eljártam versenyekre, de azután húsz éven át a futballra koncentráltam, vezetőként és mecénásként, voltam a város polgármestere is. Később eltávolodtam a focitól, és újra beleszerelmesedtem a technikai sportokba, újra versenyekre utaztam, majd kerestem a helyet, hol lenne lehetőségem egy salakpályát megépíteni. A megfelelő engedélyek megszerzése után három év alatt készült el a pálya, de olyan lett, hogy erre tényleg büszkék lehetünk. Hogy mennyibe került? Azt inkább nem merem elárulni... Kettőezer-tizenötben rendeztük meg az első futamot, két évre rá az első nemzetközi versenyt. Páros és egyéni futamok után tíz nemzet jelent meg a Barátság Kupán, tavaly a Challenge volt a legnagyobb versenyünk. Ennek jogtulajdonosa a FIM Europe, azaz az Európai Motorkerékpár-szövetség, amelynek küldötte maximálisan elégedett volt a pályával, a körülményekkel, a kiszolgáló épületekkel és a gépekkel. Szeretnénk egy Eb-döntős futamot rendezni a jövőben, a FIME két vezetője meghívott egy nagy versenyre, hogy nézzem meg belülről, hogyan is működik ez nagyobb méretekben. Az ellenőrzés igen szigorú, a menetrendet percnyi pontossággal megszabják, mérik még a szerelők munkájának az idejét is, nagyon szoros időhatárokat húznak. Szerencsére mi a ezeknek a feltételeknek megfelelünk.”

A pályatulajdonos nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-nevelésre, de nagyon nehéz olyan fiatalt találni, aki kipróbálná ezt a sportágat, helyben pláne, most a megyeszékhelyről próbál meg tehetségeket ide csábítani, a megyeszékhelyről jár ki az edző is az SÉ-hez.

„Saját forrásból tartjuk fent az egyesületet, állami támogatás nélkül.”

De milyen kicsinek is tűnik a versenyzés költsége, ha már kész a pálya! Amely körül 800 méteren kellett megoldani a csapadékvíz-elvezetést, aládréncsövezni a teljes pályát, majd következtek a speciális rétegek, a szegélyek, végül a nyílt vízelvezetés, ám így egy kiadós felhőszakadás után pár órával már versenyt lehet tartani. Annál is inkább, mert az egyszerűség kedvéért légtechnikával egyszerűen le tudják fújni a vizet a pályáról. A biztonsági megkettőzés a rajtgépre is vonatkozik, amelyből rögtön két egyformát építettek be, ha netán elromlana az egyik, vagy valaki nekimenne a motorjával.

„Ezerkilencszázhetvenöt óta foglalkozom az építőiparral, de látom más pályák hiányosságait, az enyémet úgy építettem, hogy ezeket kiküszöböljem. Átmentünk a FIM Europe vizsgáin és időmérésein, a Challenge előtti napon leszakadt az ég, aggódtak, hogyan lesz így verseny, de reggelre eltűnt a víz a pályáról. A speciális, egy-hat milliméter közötti salakot külön gyártatjuk, hogy megfelelő legyen a pálya tömörsége, a salak alatt háromrétegnyi, különböző méretű kőágyás található, hogy ne iszapolódjon le a salak. A lelátó? Sokmilliós érték, de a saját cégem embereivel és gépeivel dolgozom, ha mástól venném a szolgáltatást, sokkal többe kerülne. Ráadásul a pálya mellett ki kellett építenem a teljes infrastruktúrát, motordepót, kiszolgálólétesítményeket, orvosi és doppingszobát, zsűriszobát, tanácstermet, vizesblokkokat...”

A gondos tervezés fontosságát aláhúzzák a Varsóban történtek is: 73 ezer néző előtt a 12. futamnál le kellett fújni egy versenyt, és eredményt hirdetni, ugyanis életveszélyessé vált a pálya, de említhetnénk a legutóbbi Szlovák Nagydíj pocsék salakját is.

Hogy kipróbálta-e a versenyzést a pálya tulajdonosa? „Természetesen! Versenyen? Soha...”

A szakavatatlan füleknek kissé furcsa hallani, de sok múlik a pálya tervezésén (erről a Formula 1 rajongói is tudnának mesélni), és a halászi pálya gyors, úgy lett van kialakítva, hogy könnyű legyen előzni – ezért is tódulnak ezrével a versenyekre a nézők. Ezer férőhellyel bővült menet közben a ring, a nézőszám ugyanis fejlődő tendenciát mutat, egyenesen megduplázódott a kezdeti időkhöz képest.

„Beépült a verseny a köztudatba, bármilyen versenyt rendezünk, úgy jönnek a nézők, hogy tudják, izgalmas menetekre számíthatnak, erre maximálisan alkalmas a pálya struktúrája, itt nincs vonatozás. Sok az előzés, nem a rajtelsőség dönt, az Eb-selejtezőn volt, aki a legrosszabb helyről nyerte meg a futamot! Ennyit számít a jó tervezés... Ráadásul a salakos, aki úgy nyert, hogy a negyedik pozícióban fordult be az első kanyarba, első itteni versenyén indult! A pálya és a versenyek egyre fontosabb szerepet töltenek be a nagyhalásziak életében, ennek örülök a legjobban.”

Érdekes a pálya fekvése a tó, pontosabban tavak miatt is, de nem zavarja a horgászokat az edzés vagy a verseny, sőt a pecások külön örülnek a motoroknak, mert akkor végre felkelnek a leglustább halak is. Télen még szorosabb az egymás mellett élés: a motorosok szöges gumit tesznek a felnikre, és jégmotorozással űzik el a komor felhőket.

„Jól megférnek a létesítmények egymás mellett, és a FIM Europe vezetőinek nagyon tetszett az egyáltalán nem szokványos környezet, külön kiemelték, hogy egymást erősíti a két létesítmény. A szervezet egyébként minden pályától külön környezetvédelmi intézkedéseket vár, ennek külön felelőse van.”

A nagy cél természetesen egy világverseny megrendezése, de ez előtt áll egy nem is aprócska probléma: ilyenekre hetvenezer ember szokott ellátogatni.

„Nem bírnék vele” – ismeri el őszintén a tulajdonos. Igaz, aki ennyi megoldhatatlannak kikiáltott problémát megoldott már életében...

„De jövőre szeretnénk idehozni egy felnőtt Eb-döntős versenyt, ehhez össze kell fogni a megyével és Nyíregyházával, a szponzorokkal, mert egy ilyen verseny megrendezése ötvenmillió forintba kerül, csak százezer eurót kértek most a jogtulajdonosok az Eb lincencéért. De több Eb-selejtező után egy felnőtt Eb-finálé Nagyhalászban – erre jó esélyt látok.”

„Ez egy magántőkéből létrehozott befektetés, még csak hasonló sincs ilyen, saját pénzéből építette a tulajdonos, de tavaly egy nemzetközi verseny megrendezését már segítette az állam, nyolcmillió forinttal, egy-egy versenyen megjelent Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Sárfalvi Péter sportlétesítményekért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár. Nagyon fontos e sport számára ez a létesítmény, több televízió is foglalkozik a versenyekkel, volt itt már lengyel stáb is, a rádiók, az újságok is rendre tudósítanak innen” – tette hozzá a versenyrendezésért felelős menedzser.

A Nagyhalászi Motorsportért SÉ-nek jelenleg négy felnőtt versenyzője van, és a nyíregyházi vaspapucsos legenda, Tihanyi Sándor tart edzéseket az utánpótlásnak.

„Még nem érett be az utánpótlás-nevelés munkája, nem pattannak ki maguktól a salakból olyan versenyzők, mint Adorján Zoltán, a Stefáni-testvérek, Tihanyi vagy Petrikovics József. Nagyhalászban a legnagyobb tehetség Kovács János, de többen is motoroznak. Rendszeresen három-négy halászi gyakorol a pályán, ez jó dolog. Ne feledjük, ez a bátrak sportja, még csak fék sincs a motorokon, csak kuplung és gáz, ez utóbbi sem a megszokott helyen, hiszen itt driftelés közben is tövig kell húzni a gázt.”

És ebben a rendkívüli évben is repül majd a salak: 2020-ban az első magyarországi salakversenyt Nagyhalászban rendezik, a MACEC Kupát, július 18-án, majd következik szeptember 12-én a junior Európa-bajnokság döntője. A felnőttek között ebben az évben nem rendeznek Eb-selejtezőket, de finálét igen, Lengyelországban. A résztvevőket a nemzeti szövetségek ajánlásai alapján választották ki, a 21 éven aluliak legjobbjai pedig Nagyhalászban mérik össze a gyorsaságukat és a bátorságukat.

Egyelőre nem tudni, mikor rendezik meg az országos bajnokságot, ami biztos: két fordulója lesz, egy Debrecenben, egy Nagyhalászban.

Zárt kapus versenyeket nem rendeztek, de májustól zárt kapus edzéseket igen, mégpedig szigorú egészségügyi feltételek betartásával és betartatásával.

A MACEC Kupa előtt a legrosszabbkor jött a koronavírus második európai hulláma miatti utazási szigorítás, ugyanis a korábbi években nagyon sokan érkeztek a határokon kívülről. Ami biztos: a fogadtatással nem lesz probléma, e rendkívüli szezonra új külsőt kapott a stadion, megújult dizájnnal várja a versenyzőket, több parkolóval a nézőket. Akik korlátozás nélkül bemehetnek a szombati versenyre, ülhetnek egymás mellett a lelátókon, de az étel- és italvásárlás közben be kell tartaniuk a kötelező egészségügyi szabályokat.

Amelyek mindenki másra is vonatkoznak: a sportolók nem foghatnak kezet egymással, a nézők ezúttal nem mehetnek be a depóba, a fotósok közül is csak az, aki kapott előzetesen akkreditációt; a depóban kötelező maszkot viselni a szerelőknek és a versenyzőknek egyaránt. Az eredményhirdetésre most nem mehetnek be a nézők a pályára.

De ennyi „kényelmetlenséget” észre sem fognak venni a sportág szerelmesei, hiszen alig várják már, hogy felbőgjenek a motorok a startvonal előtt...