Öttusa: a kenyérdagasztással is megküzdött, de öt hete teljes erőbedobással edz a vb-címvédő Bőhm Csaba

– Hadd kezdjem a jelennel: három hónapja nem láthattuk versenyezni a betegsége miatt, de úgy hírlik, egyre jobb formába lendül az edzéseken. Hogyan érzi magát?
– Jól – erősítette meg lapunknak a világbajnoki címvédő Bőhm Csaba, akit a tatai edzőtáborban értünk utol: reményei szerint a közelmúlt történései ellenére a kevesebb mint három hét múlva kezdődő kaunasi vb-n is elindulhat.

– A márciusi budapesti fedett pályás nemzetközi viadalon magabiztos versenyzéssel második lett, utána maradt távol a megméretésektől. Pedig emlékszem, nagyon készült az áprilisi budapesti világkupára, miután az idénynyitó vk-versenyt Kairóban kihagyta, mert több időre volt szüksége az akadálypályán. Hogyan alakult akkor a felkészülése, és mikor kezdte el érezni, hogy valami nem kerek?
– Már a fedett pályás versenyen betegen álltam rajthoz, megfázásos tünetekkel, orrfolyással, némi köhögéssel. De nem éreztem magam olyan rosszul, hogy a visszalépésen gondolkodjak. Jó formában voltam, kaptam néhány nap pihenőt a verseny után, aztán ismét elkezdtem edzeni – és ekkortól, a következő egy-másfél hétben kezdtem érezni, hogy valami nincsen rendben. Rá két hétre már a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben voltam. Pitvarfibrillációm volt, ütemtelen szívverést éreztem, mellkasi fájdalmat, máskor szédülést, általános rosszullétet. Magas volt a pulzusom a legkisebb tevékenység során is: például otthon kenyeret dagasztottam, és nevetségesen magas, száznyolcvan körüli volt a pulzusom. Lazább edzéseken is annyira megemelkedett, hogy a tréning nagy részében az anaerob tartományban voltam.

– Az áprilisi világkupaversenyre nézőként kiment a BOK-csarnokba. Ekkor már látta a fényt az alagút végén?
– Ebben az időszakban egy percig sem tudtam biztosan, mikor térhetek vissza. Nem tudták nekem megmondani, mi lehet a probléma, a sötétben tapogatóztunk. Majdnem minden hét végén úgy éreztem: talán mostanra már eleget pihentem, és hétfőtől minden jobb lesz. De mindig visszaesett az állapotom.

– Akkor ez idő tájt nem is tudott edzeni?
– Abszolút nem, teljes kihagyás várt rám. Illetve otthoni gyógytornával próbáltam valamennyire szinten tartani az izomzatomat, sokat gyakoroltam a lövést, ami kevésbé megterhelő, illetve többször sétáltam, de ez minden, ami belefért.

– Járt több helyen is, mire pontosan rájöttek a problémára? Feltéve, hogy rájöttek.
– Nem, és azóta sem derült ki a pontos diagnózis. Szívizomgyulladás gyanújával kerültem be a Gottsegen György szívkórházba, nagyon magas volt a troponinértékem, ami a szívizom esetleges károsodását jelzi. Ám minden vizsgálatot megcsináltak, és négynapi benntartás után kiengedtek, mondván, nem találnak semmi olyan elváltozást, ami miatt ellenőrzés alatt kellene tartani, és ami megakadályozná, hogy hazamenjek. A Sportkórházban is átestem számos alapos vizsgálaton, vérvételen, de ott sem tudtak olyat mondani, amivel egyről a kettőre léphettem volna. Hosszú kihagyás következett, és amikor azt hittem, minden lehetőséget kiaknáztunk a vizsgálatokat tekintve, jött az ötlet, hogy menjek el a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára, ahol Merkely Béla és Sydó Nóra vezetésével terheléses vizsgálatokon estem át. Ennek nagyjából öt hete: ezek eredményei adták nekem a biztosítékot, hogy visszatérhetek az edzésekhez.

– Itt már tehát nem voltak olyan értékek, melyek további kényszerpihenőre ítélték volna.
– Igen, de hozzá kell tenni, hogy a korábbi kórházi felméréseim során még az elején jártam a problémáimnak, mire eljutottam a városmajori szívkórházba, sok idő eltelt. Szerintem ez is kellett ahhoz, hogy az utóbbi terheléses vizsgálatok során már jobban éreztem magam.

– Tavaly a 777 blog készített önnel egy videósorozatot Az én utam címmel, melyben többek között arról is beszélt, néhány éve küzdött már olyan problémákkal, amelyekkel kapcsolatban a szívére gyanakodtak, de végül ugyanígy minden jóra fordult, visszatérhetett a versenyzéshez. A mostani eset hasonlít ahhoz?
– Igen, kísértetiesen hasonlított, azzal a különbséggel, hogy az a Covid-járvány alatt történt, otthon voltam, és bár akkor is kivizsgáltak, sokkal kevesebbet foglalkoztak ezzel, ahogy én is így tettem. Ezúttal minden lehetőséget megkaptam, vérvételek, felmérések során estem át.

– Jelenleg olyan mennyiségű edzésmunkát végez, amennyit szeretne?
– A körülményekhez képest jó helyzetben vagyok, jó formában érzem magam, de az eltelt öt hét, amióta teljes erőbedobással edzem, nem elég ahhoz, hogy csúcsformába lendüljek. Nagyon sokat gondolkoztunk Geleta Balázzsal és az edzői stábommal, hogyan csináljuk végig a következő időszakot, mert lehetnek buktatók: meg kell találnunk az egyensúlyt, hogy ne vigyük túlzásba a terhelést, de ezzel együtt megkapjam azt az edzésadagot, amit elbírok. A teljes visszarázódáshoz még egy-másfél hónapra szükségem lenne.