Vívás: „Ha így vívunk Párizsban, akkor nyerünk – ha meg nem, akkor nem”
„Könnyű folytatni – mosolygott Szilágyi Áron. – Szombattól már mindannyian fél szemmel az olimpiára tekintünk. Ez a vébéarany a kvalifikáció szempontjából is remek, szerintem innentől nekünk nincs más dolgunk, mint készülni Párizsra. És arra a napra, amikor a csapatversenyt rendezik: bármelyik együttest is kapjuk a négy közé jutásért, ugyanezt a formát kell nyújtanunk, mint Milánóban.”
Az általunk kezdett mondatot Szatmári András így vitte tovább: „Olimpiai arany, Párizs, így kellene folytatni? Szerintem ez egy nagyon egyszerű történet. Ha úgy vívunk Párizsban, mint ezen az estén Milánóban, akkor megnyerjük az olimpiát, ha meg nem, akkor nem. Tudom, mások is mondták, én is nyilatkoztam már erről: nekem is jól kell vívnom, hogy a csapatnak igazán menjen. Ez egyfelől teher, másfelől öröm, hogy ennyire számítok. De először jussunk ki, legyen meg biztosan a kvóta, és akkor beszélgethetünk erről hosszabban.”
Gémesi Csanád sem kertelt.
„Befejezem én szívesen a mondatot: 2024, Párizs, olimpiai aranyérem – mondta. – Ez a cél. És ez nem titok. Kimondjuk mi ezt magunknak, egymás között, de másoknak is, ha kérdezik.”
A férfi kardcsapatban mindenkinek megvan a szerepe: Decsi Tamásé az, hogy állandóan készenlétben álljon – ezt tette pénteken is, és persze ő is megemlítette a párizsi olimpiát... „Együtt élek a csapattal, próbálom a meglátásaimmal, ami lehet akár taktikai jellegű tanács, de akár csak egy buzdító szó, segíteni a fiúkat, és ezzel tűzben tartani őket, de saját magamat is – mondta el. – Hiszen ha be kell állnom, az nehéz feladat, ott tényleg száz százalékon kell pörögni. Szoktunk azzal viccelődni, hogy ha baj van, akkor jövök – hála istennek, Milánóban nem volt baj. Büszke vagyok erre a csapatra, hogy fel tudott állni a világbajnoki dobogó felső fokára, de a célunk nem lehet más, mint a párizsi olimpia.” |
