Öttusa: „Sokat ettem a tartalékok keserű kenyerét”

A dedikálás közben anekdotázásra is jutott idő a korábbi magyar bajnok öttusázó, párbajtőrvívó és edző, Szaniszló József életrajzi könyvének bemutatóján. A 87 éves Szaniszló az öttusacsapat tartalékjaként két olimpián is részt vett, majd katonai többtusa és sífutó versenyeket szervezett, és a Budai Polgári Lövészegylet vezetőedzőjeként tevékenykedett. Az Ötven évem a sportban című kötetben a kezdetektől az öregfiúk versenyekig színes történetekkel eleveníti fel pályafutását.

„Rengeteg versenyen indultam, mert szerettem versenyezni, és mindenhonnan vannak emlékeim, amelyeket a könyvben felelevenítek – mondta Szaniszló József, akit korábbi tanítványai köszöntöttek a megjelenése alkalmából. – Ezzel a kötettel, amely ötven év sportolással töltött időt ölel fel, szeretnék útmutatót adni az olvasónak. Az élettörténetemmel rávilágítok, hogy miként érhet el sikereket a sportban, hogyan teljesítheti ki életútját valaki, aki szerény körülmények közül érkezik, de tehetsége szorgalommal és kitartással párosul.”

A kötetlen hangulatú könyvbemutatón Szaniszló József néhány régi történetet is felelevenített az öttusa versenyszámairól.

„A lövészet volt az egyik kedvencem, nem véletlenül foglalkoztam edzőként sportlövőkkel. Némelyek mindent bevetettek, hogy legyőzzenek, akadt olyan nyugatnémet versenyző, aki azt reklamálta, hogy az egyik lövését én adtam le az ő táblájára, holott csak öt lőszerem volt, amelyekkel a saját táblámat találtam el. Gyorsan megoldódott a nézeteltérésünk, mert a bírók semmilyen szabálytalanságot nem észleltek, neki pedig azt javasolták, hagyjon fel az öttusával. Vívni sem szerettek ellenem, mert rendszerint az ellenfeleimnek rontottam a páston, a találatok után pedig meglehetősen hangosan ünnepeltem – ezzel próbáltam nyomást gyakorolni rájuk. Hatvanhét kilós, ruganyos fiatalemberként elég jó futó voltam, az úszással és a lovaglással viszont akadtak nehézségeim. Amikor Mongóliában versenyeztem, olyan sovány lovat kaptam, amely eleinte még ügetni sem akart, de valahogyan megoldottam a feladatot.”

Szaniszló József az 1960-ban olimpiai bajnok magyar csapat tartalékjaként Balczó Andrással, Németh Ferenccel és Nagy Imrével utazott ki Rómába – mindannyiuknak küldött egy példányt a kötetből.

„Sokat ettem a tartalékok keserű kenyerét, mindig alaposan felkészültem, de sajnos soha nem adódott alkalom, hogy beugorjak – írja életrajzi könyvében Szaniszló. – Annak örültem, hogy ott voltam a világversenyeken, tudtam, hogy számítanak rám, és segíthettem a sikerek kivívásában, de rossz érzés volt kívülről szemlélni az eseményeket, holott akár a teljesítményemmel is segíthettem volna.”