Cselgáncs: „Úgy érzem magam, mint Will Smith, amikor megmentette a világot”

„Pazar élmény volt! – mondta fülig érő szájjal. – El-eljátszottam már a gondolattal, hogy ki kellene próbálni, mert vallom, hogy az ember igyekezzen legyőzni a félelmeit, márpedig nekem elég erős tériszonyom van, és a repüléstől is tartok. Szóval, az élményrepülés afféle bakancslistás próbatételnek számított. Érdekes volt megtapasztalni, hogy amint közeledett a „bevetés”, egyre izgatottabb lettem, ugyanúgy jött az adrenalin, mint a versenyeken.

Kicsit attól is tartottam, hogy a kötött izomzatom hátráltatni fog a szélcsatornában, de a zuhanás közben úgy éreztem, teljesen el tudtam engedni magam, és volt a repülésnek egy különleges része – amikor az oktató felvitt kilenc méter magasra, és onnan alászálltunk, majd újra a magasba repülve pörögtünk-forogtunk –, amikor teljesen megszűnt a külvilág, csak nevettem, és élveztem a pillanatot.”

Ha kíváncsi arra, hogy miért alakult ki a tokiói olimpiára készülő sportolóban a repüléstől való félelem, illetve miért csak a csaló napokon eszik pizzát és édességet, keresse a pénteki Nemzeti Sport Sportkrém mellékletét.