Parádés pótlás – Őri B. Péter jegyzete

Jövő és reménység! Ha az utánpótlássport kapcsán említjük e két szót, máris a kérdéskör közepébe trafáltunk. Buducsnoszt Podgorica. Nem valószínű, hogy sokan szépnek tartanák e csapatnevet. Persze, aki az első szót le tudja fordítani magyarra – jövő –, az az egyik legszebbnek is gondolhatja. Folytatva az elmélkedést: van egy viadal, amelynek az elnevezése szintén remekül passzol a témához: Olimpiai Reménységek Versenye. Mindez nem saját kútfőből származik, a Mesterművek, a nevelőedzők legjobbjai című portrékötet sajtóbemutatóján hallottam. Mint ahogy azt is: a felnőtt szakmai munkához nélkülözhetetlen a fiatalokkal foglalkozás során szerzett tapasztalat.

Unalomig ismételgetett lózung: fontos az utánpótlás. Ha azonban már kisujjat kell mozdítani, rendre alábbhagy a lelkesedés. Szerencsére azonban nagyon sokan voltak-vannak, akiknek a gyerekek sportolása a legfontosabb. Közhely: a nevelőedzők a szürke eminenciások, amolyan zongoracipelők, akiknek a neve csak a legritkább esetben kerül fókuszba. Ritkán lehet látni annyi csillogó szempárt, boldog arcot, mint a tegnapi bemutatón; végre róluk volt szó, nem véletlen, hogy a kötetben szereplő 41 tréner közül szinte alig hiányzott valaki. Őket ritkán hívják, ritkán kérdezik. Pedig (újabb közhely, de éppen ezért kifejező) nélkülük nem lennének híres felnőtt sportolók. A köszönetből, az elismerésből emiatt sohasem lehet elég.

„Számomra az alkotás folyamata az igazán élvezetes. Egy gyereket a nulláról megtanítani az alapokra az igazi munka. Hibázni nem lehet, hiszen ebben a korban, a mi kezünk alatt alakul ki a technika, amin később nehéz javítani. De bármilyen fontos is az eredmény, azért a leglényegesebb mégis az, hogy emberileg is adjunk valamit a tanítványainknak” – olvasható Kiss Lenke (kosárlabda) alaptételnek is felfogható ars poeticája a kötetben.

„A tehetségeket ki kell emelni, velük rendszeresen külön kell foglalkozni, az iparosok pedig elsősorban az egészségük megőrzése, személyiségjegyeik fejlesztése miatt sportoljanak” – íme egy másik örökbecsű Kemény „Fecsótól”, a póló utánpótláspápájától.

Egy nevelőedző – neve szintén ne maradjon rejtve –, Halla Péter (vívás) a hétvégén külföldön volt egy versenyen. Ám semmiképpen nem akart hiányozni az itthoni nagy eseményről, ezért megpróbálta átíratni a repülőjegyét, hogy idejében odaérjen. Nem sikerült. De nem hátrált meg, vett egy másikat. Boldog lehet, aki nála tanulja a pengeforgatást...

Mestermunka mesterektől – ez a Mesterművek céh. Különleges utánpótlás-társulás, nagyon is felnőttgondolatok, könyvben. Kár, hogy a meghívott sportági elnökök és főtitkárok közül senki sem tudta kézbe venni a kötetet, ugyanis egyikük sem jött el...