A mágikus 24-es – Bobory Balázs jegyzete

24 érem 2024-ben?

Ide a papírt! Hol írjuk alá?

A Buenos Airesben lezárult ifjúsági olimpián taroltak a magyar versenyzők, két tucat érmet hoznak haza, ennek a fele arany, ami igencsak megsüvegelendő teljesítmény.

Megérdemlik az ifjak, hogy most őket ünnepeljük, de engedjék meg nekem, hogy azt mondjam: legyenek ezek az öröm hetei, aztán hadd menjenek tovább az útjukon, mert még csak az első (fontos) állomásnál járnak, a végcél nem ez, hanem leginkább talán a 2024-es párizsi nyári játékok – néhányuknak persze már a 2020-as tokiói olimpia is.

Dőreség lenne most azt várni, hogy a jövő zálogaként lerakott 24 érmet nyolc esztendő múlva, egy felnőttolimpián ki lehet váltani, mert nyilvánvaló, hogy ott egy más, nagyobb mezőny, minőségileg is erősebb ellenfelek, kiforrott, rutinos, érett sportemberek várnak a magyar versenyzőkre, de az ígéret itt van a szemünk előtt, Tokióban, Párizsban megkaphatjuk a bizonyítékot is.

Szinte biztos, hogy mostani érmeseink közül néhány nem futja be azt a pályát, amelyre mostani eredményei predesztinálják, mert megtorpanhat a testi-mentális fejlődés, jöhet egy súlyos sérülés, Fortuna is lehet kegyetlen, azonban érdemes lenne a szép eredményeket elérő magyar fiatalok nevét bezárni egy időkapszulába, amelyet jó mélyre el lehet ásni, majd előbányászni a 2024-es olimpia előtt.

Addig pedig a megfelelő infrastrukturális környezet közepette dolgozni kell, versenyzőnek, edzőnek, sportvezetőnek egyaránt, nem elfeledve az ifjúsági olimpián történteket, sőt, arra alapozva, a dolgos napokon viszont a múlt dicsőségét félretéve.

Mert ezeknek a lányoknak, srácoknak még rengeteget kell dolgozniuk úgy, mint eddig vagy esetleg még nagyobb odafigyeléssel (és megbecsülés közepette), alázattal, a végcélt és nem a pillanatnyi sikereket szem előtt tartva.

A jelenlegi közeg ideális egy fiatal sportoló számára Magyarországon, talán nem is véletlen, hogy ennyien sikeresek a sportágukban. De a sikerhez még az is nagyon fontos, hogy a versenyző örömforrásként, ne munkaként tekintsen az általa űzött sportra, ezt az örömforrást kell folyamatosan keresni, kutatni hosszú éveken át, amíg a végcélt eléri.

A végcél – ahogy már említettem – az olimpia, a felnőttek olimpiája. Akár a párizsi, akár a tokiói – vagy éppenséggel mindkettő.