Görbicz Anita: Reggelire banános szalámi?! Soha!

G. A.: Szerencsés alkat vagyok, mert sohasem kellett figyelnem a súlyomra, így a fogyókúra problémája ismeretlen számomra.

A „reggelizz mint egy (gól)király” alapelv duplán működik.
G. A.: Reggelire a tükörtojás mindig jöhet, és szeretem a müzliket is. Egyébként nekem anyukám főztje az igazi, főleg a magyaros ételeket szeretem.

Minden szezonban igen sok a fontosabbnál fontosabb mérkőzés a Győri Audi ETO számára, be kell osztani az erőt, és pótolni is kell.
G. A.: Kifejezetten kabalaételem nincs, a meccsek előtt leginkább anyukáméknál eszem, tehát tekinthetjük úgy, hogy az ő főztje a kabalám. Szerencsére még a nehéz ételeket is bírom, így nem kell nagyon megválogatnom ilyenkor sem az ebédet.

A sportszerűtlenség mellett van, amit „nem vesz be a gyomra”?
G. A.: A skandinávoknál láttam olyan szendvicset, hogy a barna kenyérhez a szalámi mellé banánszeleteket raktak. Az nem az én világom… Szintén északon, reggelire is felszolgálnak halakat, tengeri herkentyűket, ez nekem nagyon furcsa. Illetve hiányolom, ha nincs fehér kenyér reggelire.

Hosszú külföldi edzőtáborok során hiányoznak a magyaros ízek?
G. A.: Bizony, nekem, aki a magyaros ételeket annyira szeretem, hamar hiányozni kezd a hazai konyha. De egy darabig kitart az otthonról hozott dugikaja…