Teszteltük a kifejezetten futóknak készített innovatív okosórát

E sorok írója nem tud olyan gyors tempót diktálni, hogy kiderüljön, valós téthelyzetben mennyire pontos a készülék, a Huawei Watch GT Runner 2, amelyet a kínai cég március végén dobott piacra, de az biztos, hogy nagyon jó tapasztalatokat szerzett. Biztos, hogy nagyon sokan edzenek anélkül, hogy mérnék a pulzusukat, noha abból rengeteg olyan hasznos információ nyerhető, amelyek megfelelő kezelése a teljesítményt és a komfortérzetet is növelheti. A Huawei okosórája a pulzust érezhetően nagyon pontosan méri, és ehhez még csak az sem kell, hogy rászorítsuk a karunkra. A készülék kifejezetten kényelmes, könnyű, szíjjal együtt alig 45 gramm, olyan mintha rajtunk sem lenne, ez például nekem, akit a hétköznapokban idegesít, ha óra van a kezén, és korábban csak egy (szintén Huawei típusú) okoskarkötőt használt, nagyon pozitív tény, és arra sarkall, hogy minden számottevő alkalommal viseljem.

A használata nem bonyolult, igaz, nem is kívántam tőle túl sokat (egyébként én egy tesztpéldányt próbáltam ki, amely apróságokban eltérhet a piaci verziótól), ha értesítést kaptam arról, hogy valaki írt nekem, mondjuk, messengerüzenetet, az inkább csak bosszantott és ignoráltam, de néha persze kifejezetten fontos is lehet. Edzés közben az úgynevezett 3D-s lebegő antennájának köszönhetően mindig precízen mutatja a készülék az aktuális tempómat és az összátlagot is, mivel nem vagyok profi, az aktuális irammal szemben tapasztalt elégedetlenségemet néha indokolatlanul igyekeztem ellenpontozni, noha alapvetően érdemes a saját belső órádra hagyatkozni, és figyelembe venni, ha éppen kanyarban, lejtőn vagy emelkedőn futsz.

Alapvetően persze elintézhetnénk ezt annyival, hogy kár belém ilyen szerkezet, ha már Mo Farah-val, a korábbi legendás brit maratonistával akarják eladni, illetve reklámozzák, valamint a fejlesztésben a kenyai exvilágcsúcstartó, Eliud Kipchoge tanácsait is figyelembe vették, de legyünk őszinték: ki ne örülne egy ilyen segítségnek? Én például a Huawei Watch GT Runner 2-nek is köszönettel tartozom azért, hogy lefutottam életem leggyorsabb, a 25 perchez közelítő öt kilométerét (meg a futásomat élőben végigkövető edzőmnek, továbbá az atlétikapályának, de ez nem lényeges), mert az aktuális élettani helyzetemre is felhívja a figyelmemet. Ha azt az üzenetet kapom, hogy jó vagyok, akkor megyek tovább előre, ha túl magas a pulzusom, akkor nyilván igyekszem lejjebb vinni – így jártam például az Ultrabalatonon, amikor nem volt elég időm regenerálódni, ráadásul hajnalban futottam, amikor általában alszom. Magamtól abban a helyzetben, a felfokozott hangulatban és pörgésben nem éreztem volna, hogy okosan, megfontoltan kell haladnom. Az óra olyan eszes amúgy, hogy edzéstervet is ír, én ebből nem kértem, Homo sapiens intézi nekem, ahogyan azt a fentebbiekből kitalálhatták. Ami érdekes: a regenerációs pulzus, a lépésszám, a teljesítmény, ínyenceknek a függőleges oszcilláció vagy a talajérintés ideje, az egyensúly a két láb között. A Huawei egészségalkalmazása temérdek információt tárol a munkavégzéseimet követően.

Több tesztet is találhatnak az interneten, amelyek kiterjednek az óra szinte összes funkciójára, valamint technikailag is minden információval ellátják önöket. Azt azért még fontos megjegyezni, hogy jól bírja a strapát, hosszú-hosszú edzéssel töltött órák után szükséges csak hozzányúlni a mágneses töltőhöz.

Összefoglalva: tényleg annyira szuper viselni, hogy nem is nagyon akarod levenni, simán jó arra, hogy a mindennapokban is hasznát vedd, sőt, éppen erre lett kitalálva, akár fizetni is lehet vele. Arról nem is beszélve, hogy a futófunkciói is kielégítik az igényeimet, vagyis tudom ajánlani a nagyközönségnek.