Boros Linda: Biztos voltam benne, hogy szintidőn belül beérek a célba

– Első, szintidőn belüli hölgy teljesítőként futotta körbe egymás után kétszer a Balatont: nem volt kérdés, hogy sikerül?  
– Száz százalékig biztos voltam benne, hogy szintidőn belül beérek. Nem is gondolkoztam másban, az elvégzett edzésmunka alapján hittem magamban, egyáltalán nem volt B-tervem – mondta a Csupasportnak Boros Linda.

– Korábban olyan nívós versenyeket teljesített, mint a Spartathlon, az Authentic Phidippides Run és más görög ultrák. A dupla Balaton-kör miben volt más?
– Igaz, hogy futottam már ennél hosszabb távokat is, de itt a szintidő és a verseny kiemelt státusza miatt éreztem egyfajta nyomást magamon. Rengetegen követték a dupla Balaton-kört, s habár kilométerben akadt már nehezebb megméretésem is, a szintidőre itt figyelni kellett. 

– Milyen volt ez a 418 kilométer?
– Próbáltan szakaszokra felosztani a teljes távot, s az volt a legfontosabb, hogy az első kört kiváltképp magabiztosan teljesítsem, és jól érezzem magam. Minél kevesebb energiát szerettem volna elégetni, ugyanis a második körre tartalékolnom kellett. Némileg váratlanul ért a meleg, nem tudtam rá megfelelően felkészülni, de szerencsére jól alkalmazkodtam hozzá, és az edzőmmel, Erdélyi Nándorral tudtunk változtatni a stratégián. A meleg miatt a tempót már az elejétől némileg visszavettem, a tervezettnél lassabban haladtam, utólag kiderült, nagyszerű döntés volt, ugyanis kevésbé éreztem hátráltatónak. Sokkal jobban figyeltem a frissítésre, a só- és a szénhidrátbevitelre, s különösen arra, hogy az első körben ne rontsam el az adagolást, mert a másodikra ez negatívan hatott volna. Miután beértem az első Ub-körön, igyekeztem a lehető leggyorsabban továbbmenni, de sajnos ez nem sikerült. Rövid interjú után ruhát cseréltem, frissítettem, újrarajtoltattak, szóval kicsit döcögősen kezdődött a második kör. Azonban a rajt után rögtön jó formában éreztem magam, pozitív szériát kaptam el, feldobódtam a szurkolástól, zenét hallgattam, és élveztem a futás minden pillanatát. Nagyon gyorsan pörögtek az események, már javában futottam, teljesen elfeledkeztem arról, hogy elkezdtem a második kört. Természetesen akadtak nehéz pillanatok, de igyekeztem végig mosolyogni. Boldog vagyok a teljesítményem miatt.

– Mi volt a legnehezebb ebben a rendkívüli kihívásban?
– Az éjszaka voltak mélypontok, főleg az alváshiány és a fáradtság miatt. Voltak olyan szakaszok, amelyeken „keményen" hallucináltam, például lehajoltam a szennyes ruháért, és elkezdtem bepakolni az odaképzelt mosógépbe… A kerékpáros kísérőm ezt látva szólt, hogy akkor elég ennyi, most szigorú pihenés következik. Ekkor harminc perc pihenőt tartottam, majd kipattant a szemem, és kiugró formában futottam tovább, sőt ez a lendület bevitt a célba.

– Minden dupla körös egy-egy jó cél érdekében futott, ön az Együtt Pénzes Márk Gyógyulásáért Alapítványt támogatja.
– Az egyik futó barátom, Tomi ismeri a családot, rajta keresztül vettem fel a kapcsolatot velük. Beszéltünk, s mondtam, szeretnék hozzájárulni Márk gyógyulásához és a speciális gyógykezeléséhez. Örültek, hogy őket választottam, szerencsére szépen gyűltek és gyűlnek az adományok, a héten még nyitva van a felület. 

– Gyanítom, a dupla Ub-kört követően jött a jól megérdemelt pihenés…
– Így van, szigorú pihenés következik, ugyanis az elmúlt fél évben rengeteg kilométert futottam, most vissza kell venni, a regeneráció a legfontosabb. Az edzőmmel, Erdélyi Nándorral a pontos menetrendet még nem beszéltük meg, de ősszel egy hosszú versenyen mindenképpen részt szeretnék venni. Természetesen Görögországot néztem ki magamnak, de egyelőre többet nem árulhatok el…