Kifizetődött a két óra alvás, hatalmas magyar siker Ruandában

Hatalmas sikert ért el Borsos Benedek, a Kalandbringás Sportegyesület (KLND) ultrakerékpárosa nyerte az ezer kilométeres Race Around Rwanda elnevezésű versenyt. A rajt Ruanda fővárosába, Kigaliban volt, majd egy nagy kör megtétele után ugyanide ért vissza a mezőny. A magyar versenyző 55 óra 6 perc alatt teljesítette a távot, jócskán megelőzve a második helyezettet. A 120 tagú nemzetközi mezőnynek összesen 163 óra állt a rendelkezésére, hogy teljesítse a 18 500 méternyi szintemelkedéssel nehezített, 45 százalékban terepen át vezető távot

A magyar kerékpáros tavaly második lett az 1300 kilométeres, húszezer méter szintemelkedéssel „megfűszerezett" marokkói Atlas Mountain Race-en, és szintén ezüst érmet nyert 2025-ben az 1400 kilométeres 27 ezer szintemelkedéses Trans Balkan Race-en. 

Borsos Benedeket a napokban még Ruandában értük utol, onnan adott interjút a Csupasportnak.

– Ez az eddig legnagyobb sikere?
– A győzelem mindig sokat ér és nagy szó, így nem kérdés, hogy ez eddig a legnagyobb sikerem – mondta Borsos Benedek. – Tavaly kezdtem ultrakerékpározni, s két nagy presztízsű versenyen két második helyet szereztem, ezeknek is örültem, de elsőnek lenni mindig más, mindig különleges. 

– Milyen célokkal érkezett Ruandába?

– Nem kérdés, a jól sikerült tavalyi év után egyértelműen a győzelem volt a célom, ehhez pedig minden adott is volt. Habár a felkészülés nem volt tökéletes, a formámat kiválónak éreztem. Magyarországon nagyon hidegek voltak az elmúlt hónapok, a sok hó sem volt túl ideális a felkészüléshez, de jó erőben éreztem magam a rajtban. 

– Ezer kilométert tekerni emberpróbáló feladat: milyen taktikát választott?

– Tudni kell, hogy ezen a versenyen nem lehet külső segítséget igénybe venni, csak magára számíthat az ember, s azt használhatja, ami a rendelkezésére áll. Sőt, a drafting is be van tiltva, így nem lehet a másik szélárnyékát használni. Ezáltal mindenki „saját zsíron” teker végig, jól be kell osztani az erőt, és figyelni kell a frissítésre és a pihenésre. Ami utóbbit illeti, érdekes volt, hogy az első este mindenki belement az éjszakába, de én inkább a pihenést választottam. Utólag kiderült, kifizetődő volt ez a két óra alvás, hosszú távon nekem lett igazam.

– Ha már a pihenést említi: hogyan építette fel a verseny közbeni regenerációt és az étkezését?

– Annyit kellett ennem, amennyit csak tudtam. Naponta tizenötezer kalóriát égettem el, ezt vissza kellett tölteni, márpedig csupán porokból nem lehetett megoldani. Az ilyen eseményekre sportspecifikus táplálékokat viszek, például másfél kilogramm izotóniás por volt nálam, így mindig tudtam keverni italt az ivózsákomba. Aztán a szénhidrát és az ásványi anyagok visszatöltése is elengedhetetlen, sok energiazselét is vittem. Szerencsére a gyomrom általában jól viselkedik, remekül bírom, ha nagy mennyiségben fogyasztom a zselét. Természetesen mellette ettem normál ételeket is, például kekszet vagy éppen rizst. A pihenés kapcsán tudom magamról, hogy nem bírom jól a terhelést jól kevés alvással. Tisztában vagyok azzal, vannak olyan versenyzők, akiknek jól megy kevés alvással is vagy anélkül a küzdelem, de én bátran beiktatok pihenőt is. Az ötvenöt óra alatt az első éjszaka aludtam két órát, ennyi volt az összes pihenőidőm, de egy ilyen versenyen még ez is soknak számít. Azonban szükségem volt rá.

– Az afrikai verseny miben volt más, mivel kellett máshogy készülni?

– Afrika nem ismeretlen terep számomra, Marokkóban versenyeztem tavaly, de Ruanda teljesen más kihívást jelentett. Az ország fővárosa tengerszint felett ezerhatszáz méteren van, a pálya legalacsonyabb pontja pedig ezerháromszáz méteren található. A kihívás során kétezernyolcszáz méterig feltekertünk, és ez komoly szintnek, magaslatnak számít. Magas a páratartalom, az akklimatizáció miatt egy héttel a rajt előtt kiutaztam, ami remek ötletnek bizonyult. Az egyik barátom jött velem, a verseny előtt és után vele fedeztem fel a helyi látványosságokat és az ország szépségeit. Egyébként érdekes és izgalmas volt az esőerdőben biciklizni, egyszer kiszúrtam a fán egy vadon élő majmot, ami nagy élményt jelentett. 

– A magaslatra hogyan tudott készülni?

– Magyarországon sehogy, de az elmúlt hónapokban speciális edzésmunkát végeztem, ami segített abban, hogy minél jobban viseljem ezt a terhelést. Rendszeresen szaunáztam, edzés után pedig legalább fél órát meleg vízben feküdtem egy kádban, esetleg edzés után harminc percet görgőztem. Mindezt, persze, jól beöltözve, téli ruhában.

– Milyen céljai, versenyei lesznek még az évben?

– A következő fontos megmérettetésem májusban Görögországban lesz, a Hellenic Mountain Race-en veszek részt, majd Norvégiában, a BrightMidnight-on, s Törökországban, a Taurus Mountain Race-en indulok. Idehaza is vár egy kihívás, az augusztusi Balaton Gravel Derby, a tervek szerint szintén ott leszek a rajtban.