– Habár tartott tőle, de nagyszerű futással a második legjobb magyar női időeredményt elérve életében először teljesítette a Spartathlont.
– Be kell vallani, az időeredményem nem lett szenzációs, de mindent egybevetve elsőre sikerült jót futnom – mondta Horn Zsanett, aki 29:40:53 órás idővel teljesítette a Spartathlont. – Főleg úgy, hogy már jó ideje mindenféle nyavalyával bajlódok… Nem tudom, mi történt, lehet, valami isteni gondviselés, de a rajt előtti napokban jobb lett a helyzet az ülőidegemmel, és a sarkammal kapcsolatban is, ez pedig némi bizakodásra adott okot.
– Nagyon nehéz volt teljesíteni a legendás görög versenyt?
– Talán már kezd leülepedni, s ahogy a Csupasportnak korábban el is mondtam, tartottam tőle… Nehezebb volt, mint amire számítottam, de akik már sokadszor futottak a Spartathlonon, ők is valamiért nehezebben élték meg az idei versenyt. Pedig most nem volt a szokásos forróság, ám talán pont a hűvös idő és az eső miatt volt ezúttal nehéz. Mindenkit megviselt ez az időjárás, a hideg, a csapadék és a felázott talpak sok-sok problémát okoztak. Szombaton még meleg volt, jegeltük, hűtöttük magunkat, ehhez képest éjszaka megérkezett a lehűlés és az eső.
– A Csupasportnak korábban azt is elmondta, már jó ideje küszködik az ülőideg- és a sarokfájdalommal – összességében ez a gond mennyire hátráltatta?
– Ezúttal a sarkam volt valamivel rosszabb, de a Korinthoszi-csatornánál cipőt cseréltem, mondván, hátha jobb lesz a helyzet, és szerencsére így is lett. Kényelmesebb volt a másik cipő, sőt, a felázás miatt a talpam fájdalma elvonta a figyelmemet a sarkamról. Gondolkoztam azon, hogy zoknit cserélek, de az eső kitartóan esett, így nem sok értelmét láttam volna. Ami a futást illeti, a hegyig minden rendben volt, nagyon élveztem, de onnantól eléggé nehézzé vált… A hegyre sötétben másztam fel, még jó, hogy nem sok mindent láttam, ugyanis tériszonyos vagyok, lehet, hogy világosban nem is mertem volna felmenni. Azonban lefelé félelmetes volt az út számomra. Tényleg nehéz volt lejönnöm, de voltak futók, akik bátran, bevállalósan haladtak el mellettem. Hol kicsúsztak a kavicsok a lábam alól, hol belerúgtam egy sziklába, hol más rúgott nekem vagy én rúgtam másnak egy-egy követ… Elképesztően nehéz volt ez a szakasz, ráadásul nagyon hideg is lett, illetve a fejlámpám is megadta magát. Egy ideig mások fényében igyekeztem haladni, majd nem sokkal később már meg tudtam oldani a cserét. A végére a combjaim „beálltak" az emelkedők és a lejtők által, nem sok kraft maradt bennem, illetve a gyomrom is rosszalkodott. Amúgy, elviselhető volt a fájdalom. Illetve, meg kell említeni a kísérők és a szurkolók elképesztő teljesítményét, számukra is nagyon nehéz feladat ezt végigcsinálni. Az én segítőm is nagyszerűen szolgált ki, az egész magyar csapat nagyon összetartóan, fantasztikusan teljesített, és ahol tudtunk, segítettünk egymásnak.
– Mórocza Andrea személyében magyar hölgy győzött a nők között, mit szól a sikeréhez, főleg, hogy mindkettejüknek Maráz Zsuzsanna az edzője?
– Andrea egész évben elképesztő eredményeket ért el, nagyon ügyes volt ezúttal is. Nem láttam a versenyen, csak a rajtban, ugyanis valósággal elszáguldott a mezőnytől… Sokkal korábban ért be, de a segítőktől folyamatosan hallottuk, hogy milyen szépen halad az első helyen. Nagyon bíztunk benne, hogy győzelemmel fejezi be a versenyt, kitartó, gyors, erős ez a pici és mosolygós lány. Minden elismerést megérdemel, le a kalappal előtte.
– Az első után hogyan érzi, lesz második Spartathlon?
– Verseny közben azt mondtam, hogy biztosan nem lesz több, de megszépülnek az emlékek, szóval, most már jó esélyt látok arra, hogy visszatérek Görögországba.
Borítókép: Pölz Anita