Betartotta az intelmeket, győzelem és pályacsúcs lett a vége

– Nemrégiben fölényes győzelmet aratott a Budai Trail huszonhét kilométeres távján: ez volt a célja?
– Mindenképpen az éremszerzés lebegett a szemem előtt, az pedig csak hab a tortán, hogy arany lett belőle – mondta Hercsel Adél. – Habár mindent beleadtam, meglepett, hogy ilyen fölényes győzelmet arattam. A verseny előtt nyolcvan, kilencven, száz kilométeres heteket futottam, szóval azt sejtettem, hogy az erőnlétem rendben lesz. Ezt megelőzően szeptemberben a félmaratoni országos bajnokságon versenyeztem, így azóta az elsődleges célom az állóképességem javítása volt. Ez sikerült.

– Hogyan alakult a verseny?
– A barátom, Deák Krisztián rutinos terep- és ultrafutó, az utóbbi években többször is teljesítette ezt a pályát, így a verseny előtt alaposan átvettük az útvonalat és a szükséges teendőket. Például részletesen elmondta, hogy mikor kell az átlagosnál jobban figyelni a tracket, valamint a pályát jelölő szalagokat, továbbá hogyan és mivel frissítsek. Tehát megvolt a stratégiánk, aminek többek között az is fontos eleme volt, hogy az első, eléggé meredek emelkedőn okos taktikával menjek fel, de az utolsón is tartalékoljak az erős lejtős véghajrára. Az intelmeknek eleget téve igyekeztem nem elfutni az elejét, okosan haladni, és ennek megfelelően végig jól beosztani az erőmet. Bevallom, habár végig spóroltam az energiával, az utolsó emelkedő már nagyon nehéz volt. Összességében mindent beleadtam, ennek a versenynek a teljesítése hetven százalékban mentálisan dőlt el, a fizikai, futós része pedig a maradék harmincat tette ki.

– Mégis, mi volt a legnagyobb kihívás?
– Letolni a frissítő zseléket és a sótablettákat… A viccet félretéve, mivel alapvetően utcai félmaratonikra vagyok kalibrálva, húsz kilométer környékén azt éreztem, hogy mindjárt elfogyok. Kellett néhány másodperc szünetet tartanom, fejben újraindítottam a rendszert, és ezt követően már nem volt semmiféle probléma. Ismerem magam, tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy átlendüljek az ilyen nehéz pillanatokon és a holtpontokon.

– Említette, hogy remekül ismeri magát, s kiválóan tudja kezelni a versenyszituációkat. Ez azt feltételezi, bőven van rutinja, úgyhogy félve kérdezem: mikor is kezdte a futást?
– Két éve, de valójában tizenegy hónappal ezelőtt, az év elején merészkedtem ki először terepre. Az első ilyen jellegű eseményem a Téli Mátra Teljesítménytúra volt, amit végigfutottam. Majd jött februárban a Kiss Péter-emléktúra harminchét kilométeres távja, aztán pünkösdkor az Ultra-Trail Hungary-n belül a Visegrád Trail harminc kilométere és végül a Kékes Csúcsfutás keretein belül megrendezett hegyifutó országos bajnokság. Utóbbi két versenyen már dobogóra is állhattam. A hegyifutó pályafutásom egyelőre csupán ekkora, de mindent egybevetve az első futóversenyem a két esztendővel ezelőtti Wizz Air félmaratoni volt, ahová az egyik barátomat kísértem el. Akkor még semmit nem tudtam a futásról, csinos aerobikos szettben, vékony talpú cipőben futottam, fogalmam sem volt semmiről. Talán még azt sem tudtam, hogy a félmaratoni huszonegy kilométer. Szóval, innen lépkedtem lépcsőfokról lépcsőfokra, és jutottam mára odáig, hogy a félmaratoni egyéni legjobbam már közel van az egy óra húsz perchez. Egyébként idén nyár óta triatlonozok is, az úszásnak, az úszóedzőmnek, Kovács Lászlónak is sokat köszönhetek, neki is hatalmas szerepe van az egyre erősebb futóteljesítményekben.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő esztendőre?
– A következő nagy célom, ami jelentős mérföldkő lenne számomra, az egy óra húsz percen belüli félmaratoni aszfalton, reményeim szerint már a jövő tavaszi futószezonban sikerül elérnem: már csak két és fél percet kell lefaragnom az eddigi legjobb időmből. Ami a másik célomat illeti, nyilván sokan feltették már a kérdés, hogy mikor jön már a maratoni… Nos, jövőre szeretném teljesíteni. Hogy hol? Az Ultra-Trail Hungary versenyén lesz egy új táv, mégpedig a negyvenkét kilométeres terepmaraton, ám a kilométerek számát tekintve, a tervek szerint itt jövőre nem állok meg, és egyelőre álmodozom egy-egy terepultráról. Ezt majd meglátjuk… Ezeken kívül az áprilisi terep félmaratoni országos bajnokságon mindenképpen a dobogó a cél, és nézegetem a külföldi versenyeket is, mint például az októberi aszfaltos ljubljanai félmaratoni. Illetve, változatlanul nagy szerelmem a triatlon is, szóval a tavasz végén, a nyár elején kezdődő triatlonszezont is mindenképpen szeretném végigversenyezni.

Borítókép: Terepfutás.hu