A cudar időjárás ellenére körbefutotta privátban a Balatont 

Kezdjük azzal, hogy miért szerette volna lefutni a privát Ultrabalatont? 
–  Azzal kezdeném, hogy elég régóta futok és a kezdés után gyorsan rátértem az ultrafutásra – mondta Marton József, aki 28 óra 48 perc alatt teljesítette a PUB-t. – Annak idején az Ultrabalaton volt az első, ami „szembejött” velem, s rögtön megtudtam, hogy ez a hazai ultrafutóviadalok csúcsa. Akkor elkezdtem sokat versenyezni, s minden megméretésre úgy mentem, hogy az egyfajta felkészülés az Ultrabalatonra. Elkezdtem különböző célokat kitűzni magam elé, sikerült az Ub is, de azon kívül több nívós eseményen is beértem a célba. Teljesítettem a Balaton Szupermaratont egyéniben és párosban, sikerült az Ultra Tisza-tó, utóbbival kvalifikáltam magam a privát Ultrabalatonra. Tudtam, hogy privátban szeretném teljesíteni az Ub-t, de tisztában voltam vele, hogy ehhez először versenykörülmények között is meg kell csinálnom, illetve jogot kell szereznem rá. Ezt elértem, s az augusztus tizenhatodikai időpontot adták meg a szervezők, de azzal a feltétellel, hogy adott esetben más is megkaphatja ezt a dátumot. Végül Kecskeméti Boglárkáé lett, én pedig augusztus utolsó hétvégéjén kaptam meg a lehetőséget. 

– Milyen volt a futás? 
–  Ez a hosszú táv rémisztő is tud lenni, azonban mivel versenykörülmények között már teljesítettem az Ub-t, így tudtam, mi vár rám, s bíztam benne, hogy tudom is kezelni a nehéz helyzeteket. Azzal kell kezdenem, hogy nagyon jólesett az emberek biztatása. Rengetegen szurkoltak és támogattak, sokan ismeretlenül biztattak a futás során. Köszönöm szépen a feleségemnek és a segítőimnek is, nélkülük biztosan nem sikerült volna. Volt egy holtpontom, akkor sok minden átfutott az agyamon, továbbá éjjel nagyon esett az eső, emiatt a tempóm is rendesen visszaesett. Reggelre csurom vizes lett a cipőm, ödéma keletkezett a talpamon, de a kerékpáros kísérőmnek hála gyógyszeres kezeléssel gyorsan jobb lett a helyzet. Ekkor ötven kilométer volt hátra, egy óra sántikálás után pedig visszatért a sebességem és öt ötvenes tempóban haladtam tovább. Mentem előre becsülettel, csak az lebegett a szemem előtt, hogy beérjek a célba, ahol sokan vártak, ami nagyon motivált. Felemelő érzés volt befutni, nem mindennapi élményt jelentett az a pillanat. 

– A 211 kilométer alatt mindig vannak nehézségek: ezúttal mi volt a legnagyobb?
–  Maga a kihívás privát jellege. Ilyenkor egyedül vagy kint a pályán, nincs az, hogy beállsz valaki mögé vagy mellé, esetleg felveszed a másik tempóját. Nagyon jó a biciklis kísérő, mindenben segít, de a futásban nem tud. Aztán ott volt az időjárás is, gyakorlatilag délelőtt tíz órától kezdve másnap reggel hatig esett az eső, olykor szakadt. Ilyen időjárási körülmények között futottam már félmaratonit és maratonit, de százötven kilométert még nem… Nagyon nehéz volt. 

 

– A futásával jótékonykodott is. Beszélne erről is egy kicsit? 
–  Az egyik kollégám több mint tíz esztendeje elhunyt, majd néhány éve a felesége is, így a két gyermekük árván maradt. Akkor eldöntöttem, hogy minden téren segítem őket, és mindent megteszek a lehetőségeimhez képest, hogy jobbak legyenek az életkörülményeik. Nekem is hasonló korú gyermekeim vannak, így átérzem, milyen nehéz nekik egy eldugott kis faluban… Mindenük megvan, de eléggé szerény körülmények között élnek. Mivel nekem is végesek a lehetőségeim, az egyik barátommal karöltve létrehoztunk egy alapítványt, amelynek a számlaszámára lehet kisebb-nagyobb összeget küldeni. Nos, a privát Ultrabalatonom egyrészt azt a célt szolgálta, hogy meglegyen a hőn áhított teljesítés, másrészt ezért a két gyermekért is futottam. Szerencsére érkeztek szépen adományok, és szeptemberben Ajkán lesz egy duatlonverseny, ahol szintén lehet támogatást nyújtani. Azt megvárjuk, majd utána összegzünk. 

– Mit lehet tudni az ajkai duatlonról?
–  Szeptember huszonegyedikén az ajkai Agóra téren délelőtt tizenegy órától lesz a gyülekező, majd egy színpadi beszélgetés után fél tizenkettőkor kezdődik a futás. Egy kilométert teszünk meg, a legkisebbek akár rollerrel vagy kerékpárral is jöhetnek, a futamot pedig én vezetem majd. Nevezési díj nincs, azonban a színpadnál kihelyezünk egy dobozt, amelybe nagy szeretettel várjuk a felajánlásokat és az adományokat. A futáson túl a gyerekeket csillámtetoválás és ugrálóvár várja. Bízom benne, hogy minél többen kilátogatnak az eseményre, szeretettel várunk mindenkit. 

– Nézzünk előre egy kicsit: milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Veszprémben a vasúton kocsivizsgálóként dolgozom, sokat kell gyalogolnom munka közben, mondhatom, a lábammal keresem a kenyeremet, és emellett ott van a futás is. Az utóbbi időben sok időt vett el a családtól a hobbim, mindennap futottam, hétvégente úgy nézett ki a program, hogy előbb apa fut, majd jöhetnek a családi programok. Nos, a futást biztosan nem hagyom abba, de mostantól több időt szeretnék a családommal tölteni.