Tisztában volt a terepviszonyokkal, meg is nyerte az 50 kilométeres versenyt

Milyen céllal vágott neki a gánti versenynek?

A lehető legjobb teljesítményt szerettem volna nyújtani, és mellette élvezni a futás minden pillanatát – mondta Arnót Anita. – Az ötven kilométer kemény kihívást jelentett, amelyet a felkészülésemnek megfelelően akartam teljesíteni, és a dobogóra is fel szerettem volna állni. A formám alapján bizakodtam, jól éreztem magam a rajt előtt, hiszen alapos felkészülést végeztem. Mivel korábban már teljesítettem ennél hosszabb távot is, biztos voltam benne, hogy sikeresen végigmegyek a pályán. A verseny alatt azt éreztem, hogy erős vagyok és bírom a tempót.

Említette, hogy alapos felkészülésen van túl. Mit lehet tudni erről?

Két hónapig tartott, és remekül ment. Alapvetően egész évben edzek, csak a nagyobb versenyek után engedek meg magamnak egy-másfél hetes pihenőt. Ez most is így volt, a győzelem után egy kicsit pihentem. A Gánt Trail útvonalának egy részét már korábban bejártam, ami nagy segítséget jelentett a verseny alatt, hiszen pontosan tisztában voltam a terepviszonyokkal.

Milyen volt a futás?

A verseny nagyon jól sikerült, úgy éreztem, jól megy a futás. A taktikám pedig az volt, hogy a kevésbé saras szakaszokat tempósan futottam, míg az emelkedőkön óvatosan, de dinamikusan haladtam. Szerencsére az utolsó kilométereken még tudtam gyorsítani, négy harmincas, négy negyvenes tempóval érkeztem a célba, 5:23:34 lett a győzelmet jelentő időm.

Mi okozta a legnagyobb kihívást?

A talajviszonyok változékonysága. A pálya sok helyen sáros és csúszós volt, ami néhol megnehezítette a haladást.

A verseny napján kisütött a nap, ami ugyan kellemes volt, de egyes szakaszokat még sarasabbá tett, ahol még jobban kellett figyelni A tempóm pedig olyan volt, amilyet a terep épp megkívánt.

Mielőtt a további céljairól beszélnénk, nézzünk visszafelé egy kicsit: mióta űzi a futást?

A futás gyerekkorom óta az életem része. Hétévesen úszással kezdtem, majd szertornáztam, 1998 óta pedig versenyszerűen futok. Kezdetben sprinttávon, majd az évek számával a kilométerek is emelkedtek. A futás hozta meg nekem azt az örömöt és boldogságot, amit a mai napig is érzek. Ahogy egyre többet és többet edzettem, úgy éreztem, megpróbálkozhatok a klasszikus félmaratoni távval. Emlékszem arra a pillanatra a célvonalon áthaladva, amikor úgy éreztem, tudnék tovább is futni, ám eltelt jó néhány év és valahogy beragadtam a félmaratoni távon. Viszont kíváncsi voltam arra, mennyit bírnék még, hol vannak a határaim, meddig tudnám feszegetni őket. S hogy miért kezdtem el futni? Érzelmi háttere van. Általában az emberek különböző okokból kezdik, én például azért, mert meg akartam ismerni az alföldi táj szépségeit, és úgy gondoltam, kocogva, futva lehet a legjobban.

És mióta ultrázik?

2022-ben kezdett el igazán érdekelni. Az Ultrabalaton volt a fordulópont, amely megmutatta, hogy mire is vagyok képes. Háromtagú csapat tagjaként próbáltam minél jobb időt teljesíteni a szakaszaimon. Négy ötvenes, ötös tempóval váltottuk egymást a pontokon, ami egészen a második helyre repített minket. Ez volt az az alkalom, ami után úgy éreztem, megpróbálok egyedül lefutni egy ultratávot, s ekkor már edzővel együtt készültem. Miután akkor még maratoni távot sem futottam egyben, beneveztem a Rossbrunn ötvenhat kilométeres versenyére. Fogalmam sem volt, hogy fog menni, mivel az előzetes pályabejáráson csak a fél távot teljesítettem, de úgy voltam vele, kipróbálom élesben.

Az órám csipogott a bűvös negyvenkét kilométernél, de mentem tovább, volt még hátra tizennégy kilométer, ráadásul a táv kétezer méteres szintemelkedést is tartalmazott.

Hatalmas öröm volt, hogy egy számomra addig ismeretlen távon a dobogó felső fokára állhattam. Ezen a versenyen számos kiemelkedő sporttársam is elindult, ami szintén motivált, hiszen a futásnak közösségépítő szerepe is van. Nagyon sok barátot lehet szerezni, tisztelve egymás eredményeit és sikereit – többek között ezért is szeretek futni. Számomra az ultrafutás egy mentális és fizikai utazás. Nemcsak a távról és az időeredményről szól, hanem az önmagammal való küzdelemről is. Minden verseny egy újabb lehetőség, hogy megtapasztaljam a határaimat, és tanuljak magamról. Az ultrafutás megtanított arra, hogy a legnagyobb akadályokat is le lehet győzni, ha elég akaraterő van bennünk.

Térjünk is akkor rá a céljaira!

2025-re sok izgalmas célt tűztem ki magam elé, többek között a terveim között szerepel a veszprémi ISOPOL Super6 hatórás verseny. Szeretném idén teljesíteni a bűvös száz kilométeres távot is egy verseny keretében, ám ezzel kapcsolatban még nincs konkrétum. Az ultrafutás világa még mindig rengeteg kihívást tartogat számomra és alig várom, hogy tovább feszegethessem a határaimat.