Idén valami újat próbál ki, jöhetnek a huszonnégyórás versenyek!
Bár nehezen kezdődött, de mondhatom, hogy összességében jó – mondta Fogarasiné Veres Krisztina. – Az év elején elterveztem, milyen versenyeken indulok, majd január közepén mélyvénás trombózisom volt. Azt hittem először, izomprobléma, de amikor kiderült a baj, bevallom, megijedtem. Szerencsére időben mentem a kórházba, és egy hét szigorú pihenés után folytattam a futást. Habár mindig egyre jobb akarok lenni és jobb eredményeket elérni, elégedett vagyok az évvel. Imádok versenyezni, de nem elsősorban másokkal, hanem saját magammal.
Az Ultrabalatonon és a Spartathlonon is remek eredményt ért el, utóbbin ráadásul 29:50:12-es idővel a legjobb magyar női versenyzőnk lett, összesítésben pedig a hetedik helyen végzett a nők között.
Az UTT-n kívül volt még másik verseny, ami nem úgy ment, ahogyan eltervezte?
Nem volt, sőt, az UTT sem él már bennem negatív élményként. Én is érzem és az edzőm is mondta, hogy sokat fejlődtem ebben az esztendőben. Nem vagyok gyors futó, inkább a kitartásom az erősségem, sokáig bírom és alig lassulok. Tavaly rengeteget gyorsultam, ami nagyon motivál a jövőre nézve, észrevettem magamon, hogy erősebb vagyok, úgyhogy nagy várakozásaim vannak.
Ahogy az imént említettem, a Spartathlon ezúttal kimarad, oda akkor szeretnék majd visszatérni, ha azt érzem, hogy sokkal jobb időeredményt tudok elérni. Az Ultrabalatonon mindenképpen szeretnék indulni, sőt javítani akarok az időmön. Ami újdonság, eléggé vonzanak a huszonnégy órás körözős versenyek. Egy februári finnországi eseményre van is nevezésem, kíváncsi vagyok, milyen lesz beltéren egy 390 méteres pályán körözni. Kint lehet érzékelni az idő múlását, lehet látni, ahogy lemegy és felkel a nap, ez jó kihívásnak tűnik. Őszre tervezek még egyet, de erről még semmi konkrétumot nem tudok mondani.
Wings for Life futóverseny a Hungaroringen
Amióta lelassított, sokkal jobban teljesít a versenyeken
